Tovatűnő évek

Egyre több a fiatal arc. Erről tudom, hogy vénülök. Fiatalok közt a vén diák. Ez már valódi nosztalgia ilyenkor, iskolaév végén. "Hová repül az ifjúság?" - kérdezi Kosztolányi még ifjan a legendás Üllői úti fák alatt, s a tavasz virágos zenéjében a mulandóság üzenetét hallja.

Mondják: fiatalság és "lombhullás" közeli érzés ifjúkorban, idősödvén pedig a naplemente sugárzásában a hajdani virágzás: kapaszkodó reménység.

Elszálló idő, elmúló évek! Ha a gondolatok sűrű mozgásában úgy tűnik, hogy a "tegnapokkal fogy az élet, s a holnapokkal egyre nő", akkor a középidőt kell megkeresnünk, a kimondhatatlan jelent, vagyis a csak viszonylagost, de ezúttal mégis azt a tartamot, amelyben folyton élünk - kor nélkül.

Két diák - bizonyára gimnazisták: állnak az utca sarkán, táska a hátukon, de beszélgetésük túllép a "táskányi téren". Tervezések, nyár, s a következő esztendő. Szavaik egy pillanatra megállítanak. A szülői ösztön ilyenkor még erősebben dolgozik, s láttatja a fát, amelyen az új levelek új hajtásokon zsendülnek, de a zúgó fűrészt is, amely lelkek között a lélekirtó.

Főiskolásokat vizsgáztattam. Olyan kérdések is elhangzottak közben, amelyek a jellem, a minőség, az igény és hasonlók értékrendjébe tartoznak. Ekkor hallottam a választ is. "Nem baj, ha időben valami eltolódik. Ha igényes az ember, ez az eltolódás behozható. Valamit átgondolni, valakihez igazodni, ami többletet ígér, nem anyagi szempont. Fontosabb az, ami belül történik. Ekkor mondhatom a Szót: Isten? "Igen. S ő nem úgy az idő, ahogyan mi véljük. A meghaladhatatlan fogalmat pedig már ne ragozzuk tovább. A cselekvést."

Fájt a lábam, de könnyen álltam fel az asztaltól, hogy átadjam az indexét. Nem a jegy volt a fontos, hanem az ember, a maga gyönyörű karakterével, okosságával és - hitével. Ezért érdemes. Kell!

Jobb lesz? Igen, jobb. El kell, hogy jöjjön a tisztább évszak, s ha az idő tolódik is, a valódi tartam csak hosszabbodik, a jelen reménységéé. Mert fiaink, lányaink, unokáink felnőtt nemzedékében is ott van s lesz a végtelen Szeretet tengernyi ereje, a cselekvő Szereteté, a megtartó Szereteté!

És: az akácok évenként újra nyílnak.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu