Az útkeresők látják a célt...

Lelkipásztori napok Esztergomban

A halk énekszó hosszú imádságos csendekkel váltakozik, a hatalmas, sötét teremben mindig feláll valaki, kimegy, majd miután meggyónt, lobogó kis mécsessel a kezében tér vissza, amelyet lerak az Oltáriszentség elé, majd visszaül a helyére. A gyónókat támogatja az imádkozó közösség, az égő mécsesekkel megtérők egyre gyarapítják a fényt.

Erre a mély értelmű bűnbánati liturgiára a lelkipásztori napok alkalmával került sor Esztergomban, a ferences gimnázium tornatermében. Január 29. és február 1. között több mint háromszázan vettek részt az "útkereső lelkipásztorok" által az idén immár tizenegyedik alkalommal szervezett háromnapos programon, amely nem továbbképzés, nem konferencia és nem is lelkigyakorlat.

Huszonöt évvel ezelőtt, a zsinat tanításának megismertetése és elmélyítése céljával rendezték meg nálunk először a teológiai napokat. A lelkipásztori napok kezdeményezése ebből "nőtt ki", a gondolat megvalósítói, Brückner Ákos és Tomka Ferenc plébánosok ott voltak a huszonöt év előtti kezdeteknél is.

Korábban többnyire konkrét problémákat tűztek ki témául a szervezők - például a katekumenátus bevezetésével kapcsolatosan -, idén azonban sokkal "lelkibb" kérdések kerültek előtérbe: a megtérés, az ökumené, a bűnvallás és bocsánatkérés.

- Megerősítést és bátorítást jelentett a számunkra, hogy miután kijelöltük a témákat és felkértük az előadókat, megjelent a pápa legújabb, "Átlépve az évezred küszöbét" kezdetű új apostoli levele, amely ugyancsak hangsúlyosan szól ezekről a kérdésekről - mondja Tomka Ferenc, káposztásmegyeri plébános, az egyik szervező.

Puskás Attila katolikus és Reus András evangélikus teológiai professzor az ökumenéről, az augsburgi nyilatkozatról tartott előadást, Tomka Ferenc Brückner Ákos és az erdélyi Pál József a személyes lelki élet és a plébániai tapasztalatok felől közelítették a témát, amelynek kicsengése az volt: ha igazán Krisztusban élünk, akkor a meglévő tanbeli különbségek tudatosítása mellett láthatjuk a keresztények mély egységét is, még ha az nem is teljes.

- A megtérés áll most a gondolkodásunk középpontjában. Krisztus országának építése, az egyház jövője alapvetően ettől függ, hogy a hívek és a papok az egész egyház a megtérés útján járjon - mondta Pap Tihamér ferences szerzetes, a kárpátaljai misszó vezetője. - Gyökeres változás, egyszeri nagy átalakulás vagy folyamatos hűség, lankadatlan küzdelem? Úgy érzem, én magam is sokat kaptam ettől a mostani együtt töprengéstől és a közös imádkozástól.

Kárpátaljáról tizennyolcan jöttek, "rómaiak" és "görögök", papok és civilek egyaránt. Sokan érkeztek a Felvidékről és Erdélyből is (köztük Tamás József segédpüspök), a résztvevők nyolcvan százaléka pedig a hazai plébániákról: papok két-három civil lelkipásztori munkatársukkal. A szervezők nagy örömére tizenhét kispap is volt a résztvevők között - hét szemináriumból. Jelen voltak a különféle megújulási mozgalmak - cursillo, fokoláre, schönstadt, karizmatikusok, Regnum Marianum - képviselői is.

- Egy ezüstmisés paptestvér arról beszélt az egyik csoportban, hogy mennyire szükségét érzi maga is a megtérésnek - mondja Tomka Ferenc -. Őszinte és mély beszélgetések folytak a csoportokban, és szinte mindenki azzal a tapasztalattal távozott, hogy a lelkipásztori munka javítása érdekében maguknak a lelki vezetőknek is egyre inkább fejlődniük, mélyülniük kell lelkiekben. Vagyis nem veszhetünk bele a praktikus kérdésekbe, problémákba.

- A lelkipásztori napokon a csoportmunka a legfontosabb - magyarázza Jávorka Lajos kecskeméti plébános -: az előadásokon elhangzottak közös megbeszélése. Különböző helyekről, más-más élethelyzetből és életállapotból érkezett eltérő képzettséggel és tapasztalatokkal rendelkező emberek osztják meg ilyenkor egymással a gondolataikat: fővárosi teológiai professzor és határon túlról jött fiatal lelkipásztori munkatársnő. Nagy iskola ez mindenkinek: egymás elfogadásának, a másiktól való tanulás nagyszerű alkalmai ezek a beszélgetések. Ez az egyház: ők, mi így együtt, de nem egymás helyén, nem a másik helyett.

A csoport vezetői korábban többnyire tapasztalt lelkipásztorok voltak. Az idén ezen változtattunk: a csoportvezetők fele nem közülük került ki: néhány fiatal pap és sok civil, köztük igen sok nő vezet csoportot - úgy tűnik, a résztvevők megelégedésére.

Tizenegy év után megállapítható: a lelkipásztori napokat magyar egyház egyik műhelyének kell tekintenünk. Az útkereső lelkipásztorok 35-40 fős csoportja (papok és néhány szerzetesnő) szervezi ezeket az alkalmakat: olyan emberek, akik nem hiszik minden tudás birtokosának magukat, akik készek állandóan tanulni, tovább mélyülni. Folyamatosan keresik az utat, de látják, nem tévesztik szem elől a célt.

káté

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu