|
|
Jegyzetek a liturgiáról A gregorián ének kiválósága Ha majd egyszer meg akarjuk vizsgálni, mit teljesítettünk és mit mulasztottunk el a zsinat rendelkezéseiből, ne felejtsük ki azt a pontot sem, melyben a zsinat a gregorián éneket a liturgiában az első helyre kívánta juttatni. Azok, akik azt keresik, miért emeli az egyház a gregoriánt minden más egyházzenei kifejezés fölé, megegyeznek abban, hogy a gregorián a szent szövegek legjobb hordozója és a szertartásokhoz legjobban simuló, azokat a legjobban kiszolgáló zenei nyelv. Most csak az első pontra figyelemmel tovább kérdezhetjük: de miért lenne a gregorián a szentírási és más liturgikus szövegeknek legjobb hordozója? Itt már nem olyan egyöntetű a válasz. Sokan kísérelték meg az utolsó 100-150 év alatt megmutatni, hogyan jeleníti meg a gregorián a zene eszközeivel a szöveg tartalmának legkisebb részleteit is. Akik azonban a gregorián történetét jobban ismerik, s minden belemagyarázást kikerülve akarták a gregoriánt értelmezni, azt mondták: a gregorián nem ábrázolja, hanem egyedülálló tökéletességgel kimondja a szent szövegeket. Induljunk ki például egy evangélium énekes felolvasásából. Világos, hogy az evangélium-tónus nem fejezi ki azt, hogy valaki örült, sírt, fölment, lement, rossz volt, jó volt - hiszen akármiről szól a szöveg, ugyanazokat a dallamokat használja. Mégis a lehető legtökéletesebben kimondja, kihirdeti az evangélium szavait. Miért? Először is azért, mert képes a szöveghez úgy alkalmazkodni, hogy a szent szövegen ne kelljen egyetlen szót sem változtatni. Az evangéliumban néhol rövid mondatok vannak, néhol hosszúak. A mondat állhat egy vagy több szakaszból, a szakaszok is lehetnek hosszabbak vagy rövidebbek. A szövegnek nincs üteme, voltaképpen még ritmusa sincs, de vannak hangsúlyai. Az evangélium-tónus mindezt képes követni. Másodsorban: az evangélium-tónus hallhatóvá teszi a szöveg szerkezetét. Lehet hallani, hol van egy gondolat vagy frázis vége, hol végződik a mondat, sőt azt is világossá teszi, hogy amit hallunk, az kérdés-e vagy állítás. Harmadszor: teszi ezt úgy, hogy azonnal érezzük, nem akármilyen történet hangzik el, hanem egy sok embernek szóló, örök időkre érvényes örömhírt idéz fel minden misében az Egyház. De vannak a liturgiának olyan részei is, melyekben az ének nem egyszerűen elmond egy szöveget, hanem azzal egy cselekményt kísér. Például áldozás közben gondolatvilágunkat egy zsoltárból vagy evangéliumból vett idézettel akarja megtölteni. Erre nem alkalmas az evangélium-tónus, hanem csak egy olyan dallam, mely hosszabban elidőz a szövegnél, de azt ugyanolyan plasztikusan "elmondja", mint az evangélium dallama, csak éppen az alkalomhoz jobban illő módon. Ezt úgy mondjuk, hogy a gregorián képes a szent szövegeket a liturgikus "műfajokhoz" illően kijelenteni. A gregorián előnyét minden más templomi zenével szemben tehát így foglalhatjuk össze: 1. A bibliai szöveget minden kényszer nélkül, ütembe nem szorítva, ritmusba nem merevítve, eredeti formájában szólaltatja meg. 2. Mivel a gregoriánnak nincs kötött formája (periódus, versszak, rímek), képes a bibliai szöveg formáját teljesen hozzá simulva követni és közvetíteni. 3. A gregorián kis hangterjedelmű dallamaival is simulni tud a szöveghez, s nem vonja el róla a figyelmet öncélú dallamszépséggel. Ugyanakkor nemes szépsége felkelti a szent szöveg és a liturgikus cselekmény iránti tiszteletet, áhítatot, szeretetet. Más szempontból még sok más dicséretet lehetne róla mondani. De most elég ennyi: a gregorián fő értéke nem az, hogy a XIX. századi programzene módjára kifejezné, ábrázolná a szöveg tartalmát, hanem az, hogy mint Isten szavát és az egyház szavát a legillőbb módon, "szent, egyetemes és művészi" hatással kimondja. S ha éppen ez a három tulajdonság minden jó egyházi zene kritériuma, akkor nem csoda, hogy az egyház saját liturgikus zenéjének azt a gregoriánt tekinti, mely legteljesebb mértékben megfelel a három követelménynek. Dobszay László
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||