Együtt a Szentatyával

Biztosan sok és sokféle jelentés hangzik el, amelyekben leírják a magyar katolikus püspökök római "ad limina" látogatását. Magam nem ilyet szeretnék írni. Csak egy személyre szeretnék visszaemlékezni. Ő természeten II. János Pál pápa.

Díszes, csodálatos festményekkel és szobrokkal ízlésesen ékesített szobák hosszú során át jutottam a várakozási teremig. Kellemes hangú úr vezetett idáig, s itt egy, a pápa szolgálatában segítő főpap várt. Pár szó után diszkréten visszavonult, mint aki jól tudja, hogy most lélekben a nagy találkozásra készülök. Végre kinyílik az ajtó, és máris tessékelnek be. Itt drága az idő.

Szemben állunk egymással. Köszönök, térdet hajtva megcsókolom gyűrűjét. Közben egy fényképész kattogtatja masináját. Pár lépésre az íróasztala széle mellett leülök, az ő intésére. Ő ott ül középen. Már csak ketten vagyunk. Szemembe néz, és kérdez: - Hol van az egyházmegyéd...hány katolikus és hány másvallású van egyházmegyédben... ...hányan járnak templomba... papjaid hányan vannak... hány község jut egyre... gyóntatnak-e...? Peregnek a kérdések, szalad az óramutató. Rég letelt már az idő, amit a kintiek "engedélyeztek".

Őt azonban nem köti az előírás. Megjegyzéseiből látszik, találkozásunk előtt átolvasta a korábban megküldött írásos beszámolóinkat. Tudja, milyen közel a román és a jugoszláv határ. Milyen a kapcsolat Szabadkával, Temesvárral? - kérdezi. Lassan búcsúzik, Nagyobb borítékban képek a karácsonyi misztériumról és pár rózsafüzér az itthoniaknak. Újra csattognak a fényképezőgépek, hiszen a csöngetésére bejöhettek újra a fotósok.

A pápa gyűrűjét csókolva távozom. Vagy talán nem is távozom, csak a lépteim visznek más szobákon át, a bronzkapun át, de igazában nem is távoztam el. Talán máig sem ? Hiszem, meggyőződtem, hogy minden egyházmegye, minden egyházközség, minden pap és hívő ott él a szívében.

Számontartja, nem ismeretlenül küldi áldását. S tudom, nem csak akkor gondolt ránk és nézett utánunk, hanem imáiban naponta ott vagyunk.

Megtört a teste, mozgása lassú és kimért. Szelleme friss, érdeklődő, lelke pedig elmélyedt, mindent a Főpásztorral, Jézussal megbeszélő. Ez látszott másnap a közös szentmisénken is. Lelke messze volt és nézve Őt, látszódott, hogy ott van Jézus. Ilyen szenvedő testben is érezhető volt Jézus szava: "Te Péter vagy és erre a kősziklára építem egyházamat".

Gyulay Endre

püspök

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu