Jegyzetlap

Egy balga megjegyzés szerint 1998-ban a szocialisták a papok miatt vesztették el a választásokat. Szerintem papok miatt akár meg is nyerhették volna. Hány pap van ma Magyarországon? Háromezer? Tegyük föl, mind ellenük szavazott (nem mind...). Háromezer szavazaton múlik egy nagy párt politikai győzelme? Jó, a papok befolyásolta keresztények szavaztak ellenük. Őket úgy hívják, hogy egyház. Annak legalábbis egy része, talán másfélmillió ember. Ez már más. Ez a magyar nép tetemes hányada, erősen nyom a latban. Azért annyit végre jó lenne megjegyezni, hogy a papok az Egyháznak csak a töredéke. Az Egyház a keresztények jelentős tömege. Nemsokára talán megtudjuk - körül-belül -, hány keresztény él ma Magyarországon. Ha mondjuk 3-3,5 millió, akkor sem lehet azt mondani, hogy ez egy szocialistaellenes tömb. Van keresztény, aki vonzódik a szocialista fölfogáshoz. Lelke rajta. De akárhány keresztény szavazott is a szocialisták ellen, nem a keresztények, s főleg nem a papok verték meg a pártjukat, hanem az vesztette el a választásokat. A nem keresztények szavazatainak következtében is.

Inkább arra kellenék figyelni, hogy egy-egy párt programjának egyáltalán van-e valamilyen köze a krisztusi tanításhoz? Mi több, ahhoz a szellemhez, amely a keresztényeket (legyünk szerények, úgy-ahogy) vonzza, jellemzi vagy jó esetben magával ragadja; a keresztény világnézetnek ez a kulcsa. De nem a keresztény világszemléletnek, mert az egyszerűen Jézus Krisztus. Ezzel tényleg nehéz versenyezni. A keresztények hitében Istenként maga van jelen, nemcsak igében, hanem állandó sugallásban, szeretetben és igazságban. Igen, ő nagy ellenfél. Nem is akarnak a pártok ujjat húzni vele, inkább úgy tesznek, mintha "bekalkulálnák" övéinek hitét s őt magát is a számításaikba, persze, a megszerzendő hatalom érdekében. Vagy tényleg adnak arra, ami Jézus tanításaiból következő társadalmi követelmény, s e szerint is igyekeznek élni, hatni, s programot adni. Néhány év alatt ez ki szokott derülni. Az ellenkezője is.

Azok a pártok amelyek nem sokat törődnek a keresztény egyház tanításával, vele szemben nem képesek semlegességet még csak mímelni sem. Akarva-akaratlan e tanítás ellenfeleiként viselkednek, még akkor is, ha hangoztatják szolidaritásukat. Ez azért van, mert Isten "vízválasztó", nem középutas. Vagy vele vagy ellene lehet csak. A baloldali pártoknak elhallgatott ateizmusa gyógyíthatatlan betegségnek látszik. Az elmúlt évtizedek hatalmi gyakorlata ezt fehéren-feketén bebizonyította. Akinek ebben még ma is kétségei vannak, az súlyos amnéziában szenved. Az ateizmust mára sem heverték ki, sosem fogják kiheverni, mert ez az emberi lét lényegének félreértéséből ered. A hit iránti érzéketlenséggel egybe esik, ezért erről nincs is tovább mit mondanunk.

Viszont azt tudnunk kell, mit tart az evangélium a másféle tanításokról: "Ne hagyjátok magatokat félrevezetni különféle idegen tanításoktól!" (Zsid 13,9). Az idegen tanítás is tanítás, és túlnyomórészt jóra indít, de idegen annak, akinek Jézus Krisztus Isten. Ez egyértelmű. S alaposan meg kell fontolnunk, kire, kikre s mikor illenek az 5. zsoltárnak ezek a nagyon kemény sorai: "Nincs igaz szó ezek ajkán, / a szívük mélye üres verem; / nyitott sírüreg a torkuk, / gonosz nyelvükkel hízelegnek." A keresztény ember sem egy politikai irányzat, sem a nemzetét irányító hatalmi elit megítélésében nem kerülhet ellentmondásos helyzetbe. Nem lehet elnéző, és nem hivatkozhatik semmiféle tájékozatlanságra. Viszont véleményt kell alkotnia és választania nemcsak a hazája, hanem az egyháza iránti felelősségéből is. Nem bólinthat a mindenféle szemfényvesztők kínálataira, és nem támolyoghat tehetetlenül a befolyásoló szóáradatban akkor, amikor tudja, hogy valójában kétféle beszéd van: a nem és az igen.

Vasadi Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu