Könyvespolc

Bodnár Dániel

Genesius, a szinész

Negyedik regényében a szerző a jelenkorból visszautazik az időben a Római Birodalomba, annak is azon korába, amikor Diocletianus uralkodása alatt az utolsó nagy keresztényüldözést jegyezték föl. Genesius, a szinész legnagyobb sikereit Jézus Krisztus kigúnyolásával érte el. Innen indul, s a történelmi regény azt a belső utat mutatja meg, amelynek során kereszténnyé válik, s ezt meg is vallja a nyilvánosság előtt. Mire a császár katonái megölik.

A párbeszédes és elbeszélő részek jó ütemben váltják egymást, mindvégig a cselekményre irányitva a figyelmet. S a szerző jól tudja, hogy szükség is van erre, hiszen a jóvá, az igazzá válás nem túl nagy szenzáció a mai olvasó számára. Ám ő mégis hitelesen tudja elénk tárni egy lélek megtérését, amiről sokszor oly könnyen beszélünk, anélkül, hogy ennek rögös-kinos útját - Genesius útját - csak valamelyest is megélnénk. A minden nemzedék számára ajánlható olvasmányban a kritikus az Epilógust talán elhagyhatónak véli. Diocletianus öregkori szenvedésének, a konstantinusi fordulatnak felidézésével a szerző kissé didaktikus összegezését adja annak, amit Genesius lelki rajzában addig oly fényesen fölrajzolt.

(Szent István Társulat - kapható az Új Ember könyvesboltban)

Miért sirsz, Mirjam?

Megrenditő, mégis tárgyszerű könyvet adott ki az Alfa Szövetség az Anya-ország sorozat harmadik köteteként a fenti cimmel. Erős hatása tárgyában és stilusában - tárgyilagos visszafogottságában - keresendő. Az abortuszt követő szenvedésről vallanak nők, s orvosok számolnak be a magzatelhajtás okozta lelki szövődményekről. A Németországban megjelent könyv magyar kiadáshoz irott előszavában Illyés Gyula őszinte gondolatával igazolja a megjelenés szükségességét Téglásy Imre: "Mert csak növeli, ki elföldi a bajt". S a baj - tudjuk - nagy. Az előszó irója idézi azt az orvost, aki kijelentette: "A sebészi terhességmegszakitás olyan csonkitó műtét, amelynek eredménye nincs, de van következménye." A könyv mindezzel együtt reménységet is kelt, éppen azzal, hogy olyan súlyos traumáról van szó, amelyet bárki elkerülhet, s ha már megtörtént az abortusz, az itt maradt tettes és áldozat gyógyulásához is hozzásegíthet.

(Alfa Szövetség)

Molnár Pál

A dicsőség pillanatai

A kiváló újságiró riport- és dokumentumkötete Magyarországnak a hannoveri világkiállitáson való részvételéről, a kiállítás előkészületeiről, az ott aratott elismerésről, illetve a kiállitás szellemiségéről szól az oknyomozó riporter kiváncsiságával. A cím azonban - A dicsőség pillanatai - többet is elárul. Kimondatlanul is utal arra a lehetőségre, amelyet Magyarország elveszitett azzal, amikor néhány esztendeje - kisszerű bal-liberális politikai meggondolások miatt - nem rendezte meg a budapesti világkiállitást. A nemzet elmulasztotta a dicsőség pillanatát. A riportkötet rávilágit, hogy abban a világban is, amelyben "A pénz ellenállhatatlanul mindig oda siet, ahol a legbátrabban s legmagasabban kamatol vagy kamatolni remél" - mint Széchenyi István irta - , lehetséges a gazdasági hasznot a nemzet, a népközösség javával összeegyeztetni.

(Mundus Magyar Egyetemi Kiadó)

Balogh Jolán

A régi magyar és európai művészet kincsei

Az 1988-ban elhunyt kiváló művészettörténész tanulmányait gyűjtötte egybe nagy gonddal, s Balogh Jolán iránti szakmai tisztelettel Szmodisné Eszláry Éva, aki záró gondolataiban megjegyzi a szerzőről: élete alkonyán Herder-dijjal tüntették ki, de saját hazájában nem kapta meg a munkásságához méltó elismerést. A magyar művészi múlt közismert és kevésbé ismert alkotásairól ir nagy szakértelemmel minden tanulmányában Balogh Jolán, s ha netán mást választ is tárgyául, annak magyar vonatkozásait is fölsorakoztatja. A kötet cime kifejezi azt a harmóniát, amelyet a magyar és az európai művészet egysége jelent: a kettő ugyanis elválaszthatatlan egymástól, mint minden más nép esetében: egymást föltételezi a nemzeti és az egyetemes érték. Balogh Jolán kutatási módszerének külön erénye volt, hogy előszeretettel elemezte az egyes művek ikonográfiáját, hogy minél hitelesebb képet tárhasson az olvasók elé az egyes alkotások megértéséhez és műélvező befogadásához.

(Püski Kiadó - kapható az Új Ember könyvesboltban)

Elmer István

Eggyé lenni a világgal

- avagy a magyarok ezer esztendeje Rómában -

Van néhány olyan könyvészeti alkotás a 1896-os millennium idejéből, amelyek ma is pótolhatatlan, féltett kincsei a történelmet, az egyházat és a magyar művelődést szerető, tisztelő embernek. Aggódva figyeltem, vajon ma születnek e ilyen munkák. A kissé szétaprózott ezredvégi ünnepi termés között találtam ilyen fontos kézikönyveket. Ezek között vitathatatlanul méltó hely illeti a magyar keresztény államiság millenniuma alkalmából napvilágot látott értékes és érdekes összegzést, amely Póczy Klára történész szerkesztő és Szelényi Károly fotóművész alkotása.

"A magyarok ezer esztendeje Rómában" című kötet, amely a Magyar Képek kiadásában jelent meg, a magyarság és a keresztény világ központjának sok szálon szövődő és folyamatosságában sohasem megszakadó kapcsolatrendszerét közérthető formában, gazdagon illusztrálva tette le keresztény államiságunk ezer esztendős asztalára.

Mint a könyvből is kiderül, ez a kölcsönösen gyümölcsöző, és a magyarságnak nemzeti sajátosságaiban való megmaradását biztosító kapcsolatrendszer nem ezerben kezdődött, hanem jóval korábban. Szerves fejlődés előzte meg - másképp nem is lett volna lehetséges - a keresztény királyság megszületését. Pannóniában ókeresztény püspökségek működtek. Aquincum jelentős "nemzetközi" püspöktalálkozó színhelye volt a honfoglalás előtt száz évvel. Keresztény népek közé települt le a Kárpát-medencébe érkező magyarság, amely azonban már korábbi vándorlása során megismerkedett Krisztus egyházával, és részben már magáévá is tette annak tanítását. A kalandozások kudarca után s magyarság váltani tudott, és már Taksony fejedelem 962-ben térítő papokat kért a Lateránban VIII. Leó pápától.

Mindez nem kisebbíti István érdemét, akinek - mint Póczy Klára írja - jó érzékkel az utolsó alkalmat sikerült megragadnia, amikor királlyá koronázásának szentesítését kérte II. Szilveszter pápától.

István király életművét, római alapítású intézményeinek ismertetését és méltatását kiváló szemelvények ismertetik Fraknói Vilmos, Luttor Ferenc és Győrffy István munkáiból.

A Szent Péter-bazilika melletti magyar templom, monostor és zarándokház fontos, változatos és küzdelmes története és más pápai alapítású magyar intézmények - részben az előbbiek jogutódjaként - gazdag sokasága bontakozik ki az olvasó előtt, többek között Tóth Sándor kollégánk tollából, aki a magyar pálosok római és Róma környéki templomiról és birtokairól közöl öszszegző tanulmányt. Újdonság Riedl Frigyes hajdan csak számozott példányban megjelent munkájának itt közölt részlete.

A kötet eljut a legújabb korig, s bemutatja a XX. századi Róma magyar intézményeit - a Római Magyar Akadémiát, a Pápai Magyar Intézetet, a Német-Magyar Kollégiumot, a Vatikáni Rádió magyar részlegét, a Szent István házat és a Szent Péter bazilika magyar kápolnáját, valamint Szőnyi Zsuzsa "Triznya kocsmáját".

Róma és a magyarság kapcsolatával foglalkozó kötet "a példázat és a késztetés könyve - - írja az előszóban Mádl Ferenc köztársasági elnök. - Annak példázata, hogy a história lapjait visszapörgetve méltán lehetünk büszkék történelmi érdemeinkre. És késztetés arra, hogy hitben még erősebben, munkában még serényebben törekedjünk, magyarságunkat önérzetesen megvallva, eggyé lenni a világgal."

Szerdahelyi Csongor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu