Felfedező utakon

Négy nap Andrissal. Nem merném azt állítani, hogy négy könnyű nap, hiszen Andris abban a korban van, amikor sokat kell foglalkozni vele, meg kell hallgatni történeteit, válaszolni a kérdéseire. Mégis csodálatos négy nap, telve felfedezésekkel (részemről) és elnézéssel (részéről irányomba). Hogy a nagymama legalább valamicskét elvégezhessen a hétvégi főzésekből, útnak eredünk édes kettesben, "megnézzük a várost", amint Andris mondja, különféle járműveken, amelyek közül ezúttal a "kis földalatti" a legizgalmasabb, hiszen még sosem közlekedett vele. Bevallom, aljas célzattal kormányoztam felé unokámat, a Vörösmarty téren ugyanis hatalmas lemezboltot találni. Ajtaja csalogatóan nyílik: tessék, csak tessék! Ez az ajtó hatalmas lelkesedést keltett, Andris többször ki- és beközlekedett rajta, legnagyobb rémületemre, hiszen sosem tudni, mikor tűnik el, hol kell megkezdenem nyomozói tevékenységemet.

- Nézzük meg a vonatokat! - A felszólítás egyértelmű, már hatolunk is be a Nyugati üvegcsarnokába. Eszembe jutnak a hajdani idők: a lányaim vonszolták el nagyapjukat vonatokat szemlélni, de az is maradandó élményük, álltak az ablakban, és szó nélkül szemlélődtek.

- Nagypapa, szeretsz vonatozni?

- Nem, én nem szeretek. Már nagyon sokat vonatoztam.

- Üljünk föl erre, és utazzunk el Szárszóra!

- Innen nem indul vonat a Balaton felé.

- Ez hová megy?

- Szobra.

- Akkor utazzunk Szobra!

Nagy nehezen sikerül meggyőznöm, hogy Szobon nincs keresni valónk. A meggyőző érv: ebédre nokedlivel vár a nagymama. Andris nem hajlandó húst enni, tésztával, nokedlivel viszont szívesen töltekezik.

- Nagypapa, kikapnál, ha elvonatoznánk?

Bólintok. Megszorítja a kezemet:

- Én megvédenélek, nagypapa.

Hol, mikor billen át a libikóka? Ki tudja... Egy ideig én óvom-védelmezem unokáimat, aztán lassan változik a helyzet. Andris segít felállni, aggodalmasan szemléli, amint lekászálódom a buszról, kis kezét nyújtja.

Ó, azok a kis kezek! Vékony karocskák! Hármasban nézzük a Legyen ön is milliomos adását. Közöttünk üldögél, a nagymama és nagypapa biztonságos melegében. "Ne mondd, majd én! A cé lesz jó!"

És tényleg.

- Nagypapa, ti miért nem játszotok? Milliomosok lehetnétek!

Fogja a kezünket. Most mondjam, hogy mi már azok vagyunk? Ti hárman, az bizony több, mint háromszázmillió!

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu