Az Olvasó írja

Szent Klára követői...

Az Új Ember múlt heti számában a csíksomlyói klarisszákkal kapcsolatban megjelent hírrel kapcsolatban szeretnék néhány megjegyzést tenni - mint annak a klarissza monostornak az elöljárója, melynek alapító monostora azonos Csíksomlyóéval, valamint magában az alapításban résztvevő személy.

Ha jól tudom, az információ Gyulafehérvárról érkezett Magyarországra. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy mivel a téves mondatok Önöknél is megjelentek, kérnénk valamilyen formában helyreigazítást. Ennek módját Önökre bízzuk.

"Remete-Klarissza rend" mint olyan nem létezik. A létező négy monostor-remeteség mind Szent Klára rendjéhez tartozik, /OSC/. Mint ősi monasztikus rend, közösségeink természetszerűen nem egyházmegyei, hanem pápai jogú szerzetesi intézmények. A középeurópai országokra nem igaz ugyanaz az állítás, mint Erdélyre, hogy nincs római rítusú monasztikus életforma. Hiszen Magyarországon jelen vannak a benedeki Regula alá tartozó közösségek: bencések, ciszterciek.

Természetesen tudatában vagyok, hogy Közép-Európában az szerzetesrendek 10 éve kezdtek el újra funkcionálni, monasztikus közösségeink pedig még kevésbé ismertek a II. József féle megszüntetések miatt, de talán eljött az ideje, hogy ezt a szerzetesi életformát, ami az Egyházban a lelkimegújulás állandó forrása, a keresztény élet számára pedig útmutatóként létezett újra megismerje a magyar egyház is.

Őszinte tisztelettel és imádságos megemlékezéssel:

Mária-Klára-Dénes osc

Figyeljünk egymásra!

Megrendítő és szívszorító látványokkal találkozunk nap mint nap. Elég csak a környezetünkbe szétnézni, és láthatjuk, hogy emberek sorai fekszenek az utcán - csúsznak le a társadalmi lejtőn. Nincs kibe, kikbe kapaszkodniuk, a helyzetük szinte reménytelen. Legalábbis konkrét segítség nélkül az. Reménykedő tekintettel nyújtják felénk a kezüket, és mi szemrebbenés nélkül átnézünk rajtuk.

Lehet, hogy alkoholt vesznek abból a pár forintból, amit nagy nehezen sikerült összekuporgatniuk. De legalább addig sem fáznak, addig is felejtenek, és ha csak pár órára is, de jól érezhetik magukat. Mi nem ítélkezhetünk felettük, hiszen van hova mennünk, megvan a mindennapi betevő falatunk és nem utolsó sorban vannak céljaink, terveink. Van kihez, vagy kikhez fordulnunk, ha bajban vagyunk.

De ha belegondolunk, nem kell sok ahhoz, hogy mi is a sorsukra jussunk, az utcára kerüljünk. Vajon mi hogyan viselkednénk?

Figyeljünk oda egymásra, és ne szégyelljünk lehajolni, kezet nyújtani elesett, sérült embertársaink felé. "Amenynyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg."

Cseke Kriszti

Szeged

Az elfecsérelt idő

A február 4-i Új Ember Az olvasó írja rovatában M. A.-né igyekezne tízperces, (hétköznap öt!) időkeret közé szorítani a prédikációt. Szerinte ez "jelentősen megemelné a szentmisére járók számát".

Nem osztom nézetét.

Köztudottan egy-egy ortodox ünnepi liturgia két-három órát is tart, de sok pünkösdi típusú kisegyház istentisztelete is meghaladja a 120 percet, benne 30-40 perces gyülekezeti, dicsőítő énekléssel.

Az odaszánáson múlik az egész. Gyorsbüfé-szerű, tennivaló-kipipálás a szentmisén való részvétel, avagy a kegyelmi ajándékokra vágyakozó, nyíltszívűen, gyermeki bizalom várakozása és a saját örömét köszönetét, háláját kifejező oltár-áldozat felajánlása?

A magával ragadó Isten-közelítést segítő igehirdetés aligha "unható" meg tíz vagy öt percen túl.

Jézus is prédikált a tömegeknek alkalmasint. Nem gondolom, hogy az akkori embereknek ne lettek volna feladataik, teendőik, mégis volt idejük akár egy-két napig is hallgatni és követni a Tanítót.

Mihálovics Zoltán

Görögül...

Nagy érdeklődéssel olvastam lapjuk ez évi 3. számában, Mikhail görög ortodox metropolitával készült interjút, amelyben a görög nyelv helyzetével is foglalkoztak. Azt hiszem, hogy sokak régi vágya, hogy a görög nyelv tanulása szélesedjen. Történelmi választásként a magyarok a latin kultúrkörbe kerültek, ez hatalmas szellemi kincset eredményezett, de sokáig a műveltség ismérve a görög ismerete is volt. Sajnos a klasszikus nyelvek oktatása az ismert okok miatt sok évtizeden keresztül elmaradt, most a latin éledezik, de a görögről elfeledkeztünk.

Pedig a hit és a lelkiélet szempontjából felettébb hasznos lehet a görög nyelv - akár szerényebb szintű - ismerete. Isten élő igéjének az eredeti forrásból való megismerése a hitben megerősödést ad és új felismerések tárházát nyitja. Szomorú, de igaz, hogy a rendszeres katolikus bibliaolvasók tábora kicsiny, valahogy nem fér bele az életünkbe. Azonban, nagyon jó, hogy az örömhírt anyanyelvünkön sok fordításban olvashatjuk, de visszanyúlni az eredeti szöveghez izgalmas lelki és szellemi gyarapodás. Mennyi szentbeszéd és tudományos értekezés inspirálója volt a görög szöveg, a fordítási szó- és jelentésárnyalatok jobban megvilágítják a szívvel már megélt és befogadott üzenetek igazságát.

A II. vatikáni zsinat kimondta, hogy az egész teológia alapja a Szentírás és szükségesnek tartja az eredeti nyelvének megismerését. A szöveg eredeti értelmét, szépségét és erejét egyetlen fordítás sem tudja tökéletesen visszaadni. A sugalmazott szentírók Isten szavát meghatározott történelmi körülmények között koruknak, műveltségüknek és emberi egyéniségüknek megfelelően az akkori ismert irodalmi formák felhasználásával ihletett módon fejezték ki.

Az Újszövetség iratai koiné görög nyelven íródtak, amely a hellénisztikus-császárkori (i.e. 323-i. u.640) köznyelv volt. Ez a klasszikus görög nyelvnek, egy leegyszerűsített változata, amelyet akkoriban csaknem mindenütt értettek. A koiné bibliai változata számos sémi elemet, hebraizmust és arameizmust is tartalmaz, tanúbizonyságként, hogy a keresztény hagyomány Palesztinából indult útjára. Egyébként virágzó koiné nyelvű irodalom létezett századokkal Krisztus ideje előtt és után. Az isteni gondviselésnek tekinthetjük, hogy Jézus egy egynyelvű birodalomban jelent meg, így igen gyorsan elterjedhetett a tanítása.

A görög gondolkodás célja a világos, logikus megismerés. A 3500 éves írott történettel rendelkező görög nyelv segítségével eredetiben ismerhetjük meg klasszikus kultúránk egyik alaphordozóját és mint keresztények hitünk alapjait. Foglalkozzunk a görög nyelvvel, mert megéri!

Sok szeretettel és Isten áldását kérve életükre és munkájukra, tisztelettel:

Bikfalvi Géza

Budapest

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu