Hálaadás
a Tisza-parton
Negyedszer mutattunk be szabadtéri szentmisét
a martfűi Tisza parton. Háromszor emeltük fel szívünket az Úrhoz fohászainkkal,
ahogy a szentmise prefációjában imádkozzuk. Kértük, mentse meg a folyó
partján élőket a hatalmas áradattól. Homokzsákok között állva szinte segélykiáltás
volt ez. S ugyancsak felemeltük szívünket a folyó élővilágáért fohászkodva
néhány hónappal ezelőtt, a Teremtőre bízva minden teremtményt (az eseményről
akkor az Új Ember is beszámolt). És meghallgatta kiáltásunkat - aki az
eget és a Földet alkotta.
Most, ugyancsak a szentmise prefációjának szavait
éltük meg. „Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek, mert méltó és igazságos.”
Felhívásunkra mintegy tizenöt helységből érkeztek testvéreink a folyó
partjára július 16-án. Ne csak a Tisza, de a Duna partjáról, sőt az Ipoly
mentéről is. Örömmel fordultunk a megszelídült, s újra élő folyó felé
a szentáldozás után, hogy Te Deumot zengjünk. A szentbeszéden elmélkedve
megéltük a két nagy igazságot: nálam nélkül semmire sem mentek, valamint
Istennél semmi sem lehetetlen!
Tamási József Tiszaföldvár
és Martfű plébánosa
|