|
|
Egymás segítésével magukat is erősítik Az egyház(község) is legyen „családbarát” A magyar családok jubileumi evangelizációját június 27-30. között rendezték meg Csillebércen. Mintegy háromszázan érkeztek az ország minden tájáról: elsősorban család-csoportok aktív résztvevői. Az előadások és beszélgetések - melyek vezetői között püspök, miniszter, biblikus teológus, pszichológus, író és néprajztudós egyaránt volt - a családról mint védelmezendő értékről és további értékek forrásáról szóltak. Bíró László püspököt, a püspöki kar családreferensét a rendezvény céljáról és a hazai családpasztoráció helyzetéről kérdeztük.
- Ünnep és találkozás volt ez a négy nap. A család olyan érték, amelyet ünnepelni kell és lehet, a találkozás pedig elemi igénye az embernek. Az volt a cél, hogy a résztvevők megéljék a házasság szentségét, amely sosem csak a társaknak, hanem az egész egyháznak szóló ajándék. Előadást hallhattunk a házassági eskü történetéről, a magyar családok helyzetének történelmi és néprajzi vonatkozásairól. Beszéltünk a család-csoportokról, a jegyesoktatásról, a család szerepéről az egyházban és a társadalomban. Én azt hangsúlyoztam, hogy a folyamatos megtérés által lesz csak képes a házasság az állandó önátadásra, az igazi szeretetre. Elzarándokoltunk Makkosmáriára, ahol Veres András püspök úrral együtt ünnepeltünk. Az utolsó este pedig, Jézus Szíve ünnepén a házaspárok szentmise keretében megújították a házassági esküjüket. Komoly lelkigyakorlatnak is tekinthető együttlét volt ez a néhány nap, amely egyúttal felkészülés is volt az októberben, Rómában sorra kerülő családok világtalálkozójára. „Hol tart” ma Magyarországon a családpasztoráció? - Ács István püspök úr kezdte sok évvel ezelőtt a családreferensi hálózat kiépítését. Minden egyházmegyéből két-két házaspárt „kért” a püspöktől, rajtuk keresztül igyekezett elérni a már működő házas-csoportokat. Ma már minden egyházmegyében vannak ilyen csoportok. Nagy eredménynek tartom, hogy egyre több pap ismeri fel a családpasztoráció jelentőségét. Csillebércen is számos lelkipásztor volt jelen, korábban májusban találkoztunk a családokkal, házaspárokkal intenzívebben foglalkozó lelkipásztorokkal. Arra a kérdésre keressük a választ, egy olyan világban, amelyben bomladoznak az emberi kapcsolatok, mit tehetünk a legfontosabb, legmélyebb emberi kapcsolat, a házasság erősítéséért. Jut erre - vagyis újabb feladatokra - idő és energia, amikor a hagyományos, a fogyatkozó számú hívek által elvárt szolgálatot is egyre nehezebben képes ellátni a még gyorsabban fogyatkozó papság? - Első pillantásra úgy tűnik, sokkal több munkát jelent a pap számára a családpasztoráció. Valójában azonban munkatársakra talál a házaspárokban. A házasságokat erősítve pezsdülést visz az egyházközség életébe. A házasságpasztoráció az egyház és a társadalom megújulásának kulcsa. Régi bölcsesség, hogy ha arra kíváncsi az ember, mi a nemzet jövője, akkor ne a parlamentbe látogasson el, hanem kopogjon be a családi otthonokba. Ott dől el a nemzet sorsa. Aki ezeket a családi otthonokat építi és erősíti, az tesz igazán a nemzet jövőjéért. A házasságok pasztorációja mit jelent a mindennapokban? - Az elsődleges feladat a házaspárok kapcsolatainak építése: találjanak egymásra az azonos elveket vallók, a hasonló gondokkal küzdők. A találkozások révén tudják őrizni identitásunkat ebben a széteső világban. Egymás segítésével magukat is erősítik, összetartozásuk ereje a többiekre is kisugárzik. Az egyik német püspökkari körlevélben olvastam: a plébániai pasztorációban dolgozó papnak tudomásul kell vennie, hogy az ember személy, vagyis férj, feleség, gyermek, nagyszülő és unoka, és a pasztorációnak ebben az „állapotában” is meg kell szólítania őt. Ez azt is jelenti, hogy egyházközségeinknek „családbarátnak” kell lenniük. Legyen tere az egyházközség életében a családoknak: a helyiségeket például próbáljuk úgy kialakítani, hogy ott a családok különféle programokra - lelkinapra, közös ünneplésre, beszélgetésre - öszszejöhessenek. A plébánia ugyanis nemcsak a pap otthona, hanem az egyházközségé is. A különféle programokat, az együttlét alkalmait nem a papnak kell szerveznie, bízza ezt nyugodtan az erre alkalmas házaspárokra. A család-csoportok számára komoly segítséget jelenthet különféle programok, megbeszélendő témák kidolgozásával a Mécs nevű mozgalom, de az Országos Lelkipásztori Intézet is. Mit tud tenni a családpasztoráció a megromlott házasságokért, azok hajótöröttjeiért? - A legtöbbet a hajótörések megelőzése terén tehet, ez nyilvánvaló. A lelkiekben való elmélyülés mellett (amelyben a papnak jut a vezető szerep) egymástól megtanulhatják a különféle problémák kezelésének művészetét is. A házas-csoportokban rengeteg segítséget kaphatnak egymástól az emberek. Egy jó közösség fel tud karolni néhány problémás embert, hatni tud a gondolkodásukra is. A családpasztorációt tehát nem úgy kell elképzelni, hogy annak a pap az alanya, és a család a tárgya. Meggyőződésem - és ezzel nem vagyok egyedül -, hogy az új evangelizációnak egyszerre célcsoportja és tevékeny résztvevője a család. Ha erről megfeledkezünk, nem várhatunk komoly eredményt. k.t.
|
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|
||||||
