Uj Ember

2000. július 30.
LVI. évf. 31. (2714.)

Az imádság csak az egyik módja az Isten dicséretének; minden teendőnkben és munkánkban meg kell találnunk őt. Aki mindent Isten nagyobb dicsőségére tesz, annak minden imádság.“
Loyolai Szent Ignác (Ünnepe: július 31.).

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
A félreértett szabadság
„Küldj egy tehenet!”
avagy: a gyakorlati keresztény szolidaritás példája
A letegezett Isten
Vízszintes lépcsősor
A megfeszített
Élő egyház
Egymás segítésével magukat is erősítik
Az egyház(község) is legyen „családbarát”
Kada Lajos érsek jubileuma
Élő egyház
„Úgy éreztem: Isten szeret minket”
A magyar cigányok római zarándoklata
„Nincs reménytelen eset…”
A szenvedélybetegek nehéz rabszolgasága
Félelem helyett szeretet
Szeged-csanádi egyházmegye
Fórum
Hol nyugszik Bakócz Tamás bíboros?
Beszélgetés Horler Miklós építésszel
Kúltúra
Nyárezüst
„A létezés keresztszülei”
Juhász Gyula megtagadott verseskötete
Egy asszony Franciaországból
Ifjúság
Kint Gödöllőn
A Humán Genom program
A genom egy élőlény egy sejtjében lévő DNS összessége
Mozaik
Diák- zarándoklat
Hálaadás a Tisza-parton
A Vatikán az EXPÓ-n
Az Olvasó írja
Váci kórus sikere Loretóban
Missziós lelkigyakorlat Kőszegen
Kápolnahajó
Rejtvény
.

 

Egymás segítésével magukat is erősítik

Az egyház(község) is legyen „családbarát”

A magyar családok jubileumi evangelizációját június 27-30. között rendezték meg Csillebércen. Mintegy háromszázan érkeztek az ország minden tájáról: elsősorban család-csoportok aktív résztvevői. Az előadások és beszélgetések - melyek vezetői között püspök, miniszter, biblikus teológus, pszichológus, író és néprajztudós egyaránt volt - a családról mint védelmezendő értékről és további értékek forrásáról szóltak. Bíró László püspököt, a püspöki kar családreferensét a rendezvény céljáról és a hazai családpasztoráció helyzetéről kérdeztük.

 

- Ünnep és találkozás volt ez a négy nap. A család olyan érték, amelyet ünnepelni kell és lehet, a találkozás pedig elemi igénye az embernek. Az volt a cél, hogy a résztvevők megéljék a házasság szentségét, amely sosem csak a társaknak, hanem az egész egyháznak szóló ajándék.

Előadást hallhattunk a házassági eskü történetéről, a magyar családok helyzetének történelmi és néprajzi vonatkozásairól. Beszéltünk a család-csoportokról, a jegyesoktatásról, a család szerepéről az egyházban és a társadalomban. Én azt hangsúlyoztam, hogy a folyamatos megtérés által lesz csak képes a házasság az állandó önátadásra, az igazi szeretetre. Elzarándokoltunk Makkosmáriára, ahol Veres András püspök úrral együtt ünnepeltünk. Az utolsó este pedig, Jézus Szíve ünnepén a házaspárok szentmise keretében megújították a házassági esküjüket. Komoly lelkigyakorlatnak is tekinthető együttlét volt ez a néhány nap, amely egyúttal felkészülés is volt az októberben, Rómában sorra kerülő családok világtalálkozójára.

„Hol tart” ma Magyarországon a családpasztoráció?

- Ács István püspök úr kezdte sok évvel ezelőtt a családreferensi hálózat kiépítését. Minden egyházmegyéből két-két házaspárt „kért” a püspöktől, rajtuk keresztül igyekezett elérni a már működő házas-csoportokat. Ma már minden egyházmegyében vannak ilyen csoportok. Nagy eredménynek tartom, hogy egyre több pap ismeri fel a családpasztoráció jelentőségét. Csillebércen is számos lelkipásztor volt jelen, korábban májusban találkoztunk a családokkal, házaspárokkal intenzívebben foglalkozó lelkipásztorokkal. Arra a kérdésre keressük a választ, egy olyan világban, amelyben bomladoznak az emberi kapcsolatok, mit tehetünk a legfontosabb, legmélyebb emberi kapcsolat, a házasság erősítéséért.

Jut erre - vagyis újabb feladatokra - idő és energia, amikor a hagyományos, a fogyatkozó számú hívek által elvárt szolgálatot is egyre nehezebben képes ellátni a még gyorsabban fogyatkozó papság?

- Első pillantásra úgy tűnik, sokkal több munkát jelent a pap számára a családpasztoráció. Valójában azonban munkatársakra talál a házaspárokban. A házasságokat erősítve pezsdülést visz az egyházközség életébe. A házasságpasztoráció az egyház és a társadalom megújulásának kulcsa. Régi bölcsesség, hogy ha arra kíváncsi az ember, mi a nemzet jövője, akkor ne a parlamentbe látogasson el, hanem kopogjon be a családi otthonokba. Ott dől el a nemzet sorsa. Aki ezeket a családi otthonokat építi és erősíti, az tesz igazán a nemzet jövőjéért.

A házasságok pasztorációja mit jelent a mindennapokban?

- Az elsődleges feladat a házaspárok kapcsolatainak építése: találjanak egymásra az azonos elveket vallók, a hasonló gondokkal küzdők. A találkozások révén tudják őrizni identitásunkat ebben a széteső világban. Egymás segítésével magukat is erősítik, összetartozásuk ereje a többiekre is kisugárzik. Az egyik német püspökkari körlevélben olvastam: a plébániai pasztorációban dolgozó papnak tudomásul kell vennie, hogy az ember személy, vagyis férj, feleség, gyermek, nagyszülő és unoka, és a pasztorációnak ebben az „állapotában” is meg kell szólítania őt. Ez azt is jelenti, hogy egyházközségeinknek „családbarátnak” kell lenniük. Legyen tere az egyházközség életében a családoknak: a helyiségeket például próbáljuk úgy kialakítani, hogy ott a családok különféle programokra - lelkinapra, közös ünneplésre, beszélgetésre - öszszejöhessenek. A plébánia ugyanis nemcsak a pap otthona, hanem az egyházközségé is. A különféle programokat, az együttlét alkalmait nem a papnak kell szerveznie, bízza ezt nyugodtan az erre alkalmas házaspárokra. A család-csoportok számára komoly segítséget jelenthet különféle programok, megbeszélendő témák kidolgozásával a Mécs nevű mozgalom, de az Országos Lelkipásztori Intézet is.

Mit tud tenni a családpasztoráció a megromlott házasságokért, azok hajótöröttjeiért?

- A legtöbbet a hajótörések megelőzése terén tehet, ez nyilvánvaló. A lelkiekben való elmélyülés mellett (amelyben a papnak jut a vezető szerep) egymástól megtanulhatják a különféle problémák kezelésének művészetét is. A házas-csoportokban rengeteg segítséget kaphatnak egymástól az emberek. Egy jó közösség fel tud karolni néhány problémás embert, hatni tud a gondolkodásukra is. A családpasztorációt tehát nem úgy kell elképzelni, hogy annak a pap az alanya, és a család a tárgya.

Meggyőződésem - és ezzel nem vagyok egyedül -, hogy az új evangelizációnak egyszerre célcsoportja és tevékeny résztvevője a család. Ha erről megfeledkezünk, nem várhatunk komoly eredményt.

k.t.

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu