Uj Ember

2000. július 30.
LVI. évf. 31. (2714.)

Az imádság csak az egyik módja az Isten dicséretének; minden teendőnkben és munkánkban meg kell találnunk őt. Aki mindent Isten nagyobb dicsőségére tesz, annak minden imádság.“
Loyolai Szent Ignác (Ünnepe: július 31.).

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
A félreértett szabadság
„Küldj egy tehenet!”
avagy: a gyakorlati keresztény szolidaritás példája
A letegezett Isten
Vízszintes lépcsősor
A megfeszített
Élő egyház
Egymás segítésével magukat is erősítik
Az egyház(község) is legyen „családbarát”
Kada Lajos érsek jubileuma
Élő egyház
„Úgy éreztem: Isten szeret minket”
A magyar cigányok római zarándoklata
„Nincs reménytelen eset…”
A szenvedélybetegek nehéz rabszolgasága
Félelem helyett szeretet
Szeged-csanádi egyházmegye
Fórum
Hol nyugszik Bakócz Tamás bíboros?
Beszélgetés Horler Miklós építésszel
Kúltúra
Nyárezüst
„A létezés keresztszülei”
Juhász Gyula megtagadott verseskötete
Egy asszony Franciaországból
Ifjúság
Kint Gödöllőn
A Humán Genom program
A genom egy élőlény egy sejtjében lévő DNS összessége
Mozaik
Diák- zarándoklat
Hálaadás a Tisza-parton
A Vatikán az EXPÓ-n
Az Olvasó írja
Váci kórus sikere Loretóban
Missziós lelkigyakorlat Kőszegen
Kápolnahajó
Rejtvény
.

 

„Egységben az erő Krisztusért”

Határon túli magyar kispapok Pannonhalmán

A Rákóczi Szövetség - a határon túli, mindenekelőtt a felvidéki és a kárpátaljai magyarság szolgálatára alakult szervezet - a Pro Iuventute – A Jövőért Alapítvánnyal karöltve idén második alkalommal rendezte meg a határon túli kispapok találkozóját a pannonhalmi bencés főapátságban. A július 17-20. között zajló rendezvényre mintegy ötvenen jelentkeztek, köztük nyolc görög katolikus, valamint néhány itthoni szeminarista is. A délvidékiek részvétele külön öröm forrása volt, hiszen tavaly a háborús helyzet miatt nem jöhettek el a találkozóra.


A kispapok képviselői beszámoltak a régiók helyzetéről

A határon túli magyar kispapok sorsa minden itthoni katolikusnak szívügye. Nehézségeikkel együttérzünk, örömükkel együtt örülünk. A pannonhalmi találkozó lehetőséget nyújtott számukra, hogy személyes ismeretségeket, barátságokat alakíthassanak ki más szemináriumok növendékeivel. Így a jövőben, már papként segíthetik egymás munkáját, megosztva a jót is, a gondot is.

A rendezvény alkalmával a szabadidős programok, beszélgetések mellett a kispapok neves előadókkal találkozhattak, fontos kérdésekről tájékozódhattak. A teljesség igénye nélkül itt csak néhány programot említünk meg. Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke értékelést adott a magyarok tevékenységéről a szlovák kormányban. Porfirije püspök, a kovilji (Jugoszlávia) monostor igumenje (apátja) előadásában bemutatta az ortodoxiamai közép-európai valóságát és azt szembesítette az eredeti ortodox szellemiséggel. Latorcai Csaba, a NKÖM Egyházi Ügyek Helyettes Államtitkárságának vallásügyi referense tájékoztatást adott a magyar kormány egyházpolitikájáról, beleértve a határon túli ügyeket is. A sort folytathatnánk tovább, de most a legfontosabb eseményről kell szólnunk egy kicsit bővebben. A regionális beszámolókról van szó, amelyek révén képet kaphattunk a külhoni helyzetről. Lássuk például a sokatmondó számadatokat. Erdélyben, a gyulafehérvári szemináriumban 90 magyar kispap alkot összetartó társaságot. Délvidéken a Szabadkai Egyházmegyében 25 szeminarista közül 12 magyar, a többi horvát, vagy más nemzetiségű. Megtudtuk, hogy a háborús helyzet következtében az Egyházmegye 120 plébániájának fele nincs betöltve. A Felvidék nyugati régiójában, a pozsonyi szemináriumban a 120 kispap közül 18 magyar, ezen felül pedig 10 szlovák anyanyelvű papnövendék tud magyarul. A Keleti régióban, Kassán a 120 szeminaristából négy magyar, a szlovákok közül pedig hárman tudnak magyarul. Beszámolón elhangzott, hogy ezen a területen szép számmal vannak hivatások a magyarok közt. Itt jelenleg 56 magyar pap és szerzetes végzi szolgálatát.


Porfirij atya beszélt az ortodoxia lényegéről

Miután a rideg számok elhangzottak, az előadások közti szünetben néhány szeminaristával beszélgettünk a rájuk váró feladatokról és személyes céljaikról. (A képen látható kispapok nyilatkoztak, sorrendben balról)

Száraz János a Felvidékről, a Kassai Főegyházmegyéből (negyedéves). „Én az egységet tartom fontosnak. Ezért is jöttem erre a találkozóra. Talán jó mottója lehetne ennek a rendezvénynek az, hogy „Egységben az erő Krisztusért. Egyébként nálunk Felvidéken a legfontosabb feladat az, hogy legyenek olyan híveiket vezető papok, akik nemcsak hirdetik az evangéliumot, hanem élik is.”

Szakály József Délvidékről, a Szabadkai Egyházmegyéből (másodéves): „Azt szoktam mondani, hogy nálunk a papoknak értelmiségpótló szerepük kell, hogy legyen. Át kell adni a tudást, a műveltséget. Ezen kívül olyan közösségeket kellene kialakítani, ahol a világiakra is sok szerepet lehetne bízni.”

Jánosi Szabolcs Erdélyből, a Gyulafehérvári Főegyházmegyéből (negyedéves): „Nálunk az idősek hűségesen járnak templomba. A fiatalsággal sincs gond, de úgy kellene megnyerni őket, hogy ne vonzódjanak a szekták felé. A középosztály viszont kiesett az egyház kezéből. Úgy gondolom azonban, hogy a pap nemcsak egyes korosztályokhoz kapja küldetését, hanem mindenkinek pásztora kell, hogy legyen.”

Tóthbegyi Zsolt, hajdúdorogi egyházmegyés, görög katolikus kispap (első évfolyam). „Nagyon örülök, hogy itt lehetek . Úgy mondhatnám, hogy ezen a találkozón egy tágas ablak nyílt meg számomra, hogy nemcsak a magunk bajaival kell foglalkoznunk, hanem kapcsolatot kell tartanunk a határon túliakkal is. Mert így megérzik majd, hogy törődünk velük.”

Úgy legyen !

Körössy László

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu