A plakát „hangja”
Mayer Mihály püspök egy
megbotránkozást kiváltott reklámról
Pécsett és az ország más területein ugyancsak
feltűntek az egyik kereskedelmi rádió plakátjai, amelyek egy gyóntatószékben
ülő papot ábrázolnak, fülén hallgatóval, a felirat pedig: ez zene, nem
duma. Mayer Mihály püspököt arról kérdeztük: vajon meddig mehetnek
el a reklámok? Korábban -- valamely kereskedelmi rádióadó -- az ásító
pápa képével kívánta fölhívni a figyelmet műsorára. Nyilván azzal a reklámszándékkal,
hogy amire ásít a pápa, az csak jó lehet... Akkor kötelezték a plakátok
elhelyezőit, hogy vonják be a reklámot. Ma mit tesz az egyház a gyónási
titkot ily módon frivolizáló reklám kapcsán? A közelmúltban jelent meg
annak a könyvsorozatnak a negyedik kötete Hetényi Varga Károly
tollából, amely a magyarországi szerzetesek kommunista időkbeli üldözését
tekinti át. Ebből megtudhatjuk, a gyöngyösi szerzetest, Kiss Szalézt
azért verték-kínozták agyon (nincs erre finomabb kifejezés), mert nem
volt hajlandó megszegni a gyónási titkot. Mayer püspök szavaiból kiderül,
hogy a plakát közvetítette "jópofaság" még azokat a tisztességes embereket
is fölháborítja, akik a kereszténységgel világnézetileg nem vállalnak
közösséget.
- A múlt héten fölhívott valaki, s jelezte, hogy
Pécsett, a harmincas autóbusz megállójában olyan plakátot helyeztek el,
amelyen a gyóntatószékben walkmannel ül a pap, a felírás pedig: ez zene,
nem duma. Így hirdeti magát a Danubius Rádió. A plakátot lefényképeztettem,
hogy megmaradjon dokumentumként. Nagyon sokan fölháborodtak a plakát láttán,
mert a gyónást eddig mindig és mindenki annyira személyes, lelkiismereti
ügynek tekintette, hogy ezen még a legkeményebb vörös időkben sem viccelődtek.
Most, amikor szabadságról beszélnek, e plakát által azt látom, hogy sokan
összekeverik a szabadságot a szabadossággal. Akik e szabadosságot igyekeznek
propagálni, azok iránt a társadalom jóérzésű embereinek fel kell szólalniuk.
A nyilvánosság előtti mostani tiltakozáson
túlmenően tesz-e egyéb lépéseket az egyház ebben az ügyben?
- Jó lenne, ha a napi sajtó is foglalkozna
a kérdéssel, ezért a fényképet és rövid tiltakozó levelemet elküldtem
a Napi Magyarországnak, mivel ebben a lapban láttam leginkább, hogy általános,
egyetemes értékek mentén haladnak, s nem lobbiérdekeket érvényesítenek.
Ebből a részjelenségből kiindulva -- amely
azonban rávilágít nemzetünk (ha egyáltalán lehet még ilyenről beszélni),
a társadalom, a jelen közerkölcsi állapotaira -- milyen üzenet fogalmazódik
meg Önben az ezer esztendős keresztény magyar államiság, illetve a kereszténység
kétezer esztendős évfordulóján?
- Sokan mondják: a kétezer esztendős egyház
miért mutat ennyi idő eltelte után is tévedésektől, hibáktól szeplős arcot?
Azért, mert minden nemzedéket meg kell töltenünk újra és újra a kereszténység
eszményével, mindegyiknek fel kell mutatnunk értékeit, s számomra a plakát
éppen azt jelzi, hogy vannak, akik a keresztény értékektől féltik a mai
nemzedékeket -- vagy ha nem féltik, akkor célzatosan mesterkednek az értékekkel.
Szent István ezer esztendeje lett keresztény
király, s vállalta a nyugati latin kereszténységet. Az ország a germán
és szláv tengerben azért tudott megmaradni, mert önálló egyházi szervezetet
kapott, nem úgy, mint például a bolgárok, akik önálló hierarchia hiányában
nem tudtak önállóvá válni. Az önálló hierarchia megteremtését és az államiságot
II. Szilveszter pápa biztosította azzal, hogy elküldte a magyaroknak a
koronát.
Örülnék, ha a jubileumi évben Szent István valóban
erkölcsi hősként szerepelne a magyarság emlékezetében. A magyarságba mindig
beletartoztak az itt élő más nemzetiségűek, hiszen ha németül (Wir leben
in Ungarn, nicht in magyaren Land) vagy -- újabban hallottam -- szláv
nyelven azt mondjuk, hogy "mi Magyarországon élünk, nem a magyarok földjén",
akkor ez azt jelenti, hogy Magyarország nem nemzetiségi, hanem nemzetiségeket
befogadó ország, ahol a különböző népcsoportok gazdagították egymást.
Ma, amikor történelmi okok következtében a történelmivel
szemben lényegesen kisebb az ország, ebben a nemzetállamban ne a negatív
értékek kerüljenek előtérbe, hanem továbbra is merjük vállalni azokat
a pozitív értékeket, amelyeket a történelem elénk tár és igazol.
Ezen pozitív értékek megtölthetők-e ismét
tartalommal? Az ifjúság az őt fölnevelő nemzedéktől értékek helyett inkább
értékbizonytalanságot, talaj helyett szellemi, lelki, kulturális bizonytalanságot,
kivetettséget és zűrzavart örökölt, s a káoszt a jelen kor arctalansága
még inkább növeli.
- Valóban így látszik, ám ne feledjük, hogy az
értéktelen az értékes emberek körében az utolsó helyre kerül. S bár korábban
sokan nem kaptak olyan értékeket, amelyek értékrendet jelenthettek volna,
hanem értékkeveredéshez vezettek, s ezért tudnak oly nehezen igazi értékekhez
nyúlni, mégis bízom abban, hogy ma is sok olyan értékkel rendelkező, jóra
törekvő ember él köztünk, akik kiállnak az értékek mellett, merik azokat
vállalni, s remélem, hogy nem a szabados elvűek vannak többségben, csak
úgy tűnik -- mint az említett plakát is példázza, hogy erősebb a hangjuk.
Elmer István
|
