Uj Ember

2000. április 2.
LVI. évf. 14. (2697)

  A megfoghatatlan pillanat, a folyton mozgásban lévő pont, ahol jövőbe fordul át a múlt: az a jelen – egyedül az a tiéd, azt kell megragadnod.

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
Zelnik József - Istenkereső ökofilozófia*
Egységben (volna) az erő
Virradóra
Biomonitoring
"Vedd és olvasd"
Szent Tamás bibliamagyarázata
magyarul
Lapozgató
Atekintet áhítata
Korzenszky Richárd: „A te szavadra…”
Ünnepeltek
„Az odaadott életű emberek érdekelnek”
A közös munka díja
Rekviem – credóval…
Kossuth-díjas kántor:
Illés Lajos
Nincs más humánus tevékenység
Veszprémi Főegyházmegye
Pápai meglepetések
Devecser
Hévíz új temploma
Kultúra
Siófok és Jeruzsálem
Emlékkiállítás a siófoki Kálmán Imre Múzeumban
Stációk
Diplomataíró könyve
Chateaubriand: Síron túli emlékiratok
Bárány Tamás - Fekete köd
Ifjúság
Bibliai növények - A mirhafa
Gondola
Férfi és nő kapcsolata
Súlyos igazságok írója: Thury Zoltán
Rerjtvény 10-11 éveseknek
Keresztformák a kereszténységben
Élő egyház
A plakát „hangja”
Mayer Mihály püspök egy megbotránkozást kiváltott reklámról
Hardy Gilbert ciszterci - (1924-2000)
Lélek szótára - Béke
Mozaik
Teleki Pál miniszterelnök
Árvíz Mozambikban
Új Ember-est a Rátkai Klubban
A szeretet székhelyének szolgálatában -
Videofilm Kaszap Istvánról

A rózsafüzér titkai
Premontrei papszentelés
Hatvanötezer kioltott életre emlékeztek
Premontrei papszentelés.

.

 

Életige – 2000. április

„Mindenkit magamhoz vonzok…”

"Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok" (Jn 12,32).

Jézusnak ebben az igéjében benne van a kereszténység kulcsa.

Közel volt a zsidók húsvétja, és a Jeruzsálembe érkezett zarándokok tömegében volt néhány görög, akik kérték, hogy "láthassák Jézust". A tanítványok elmondják ezt Jézusnak, és ő, közelgő haláláról beszélve válaszol nekik. Majd hozzáfűzi: halála ahelyett, hogy a tanítványok szétszóródását okozná -- amint megeshetett volna --, "mindenkit" magához fog vonzani. Nemcsak övéi, hanem bárki, zsidó vagy görög hinni fog benne; mindenki, fajra, társadalmi helyzetre, nemre való tekintet nélkül.

Jézus üdvözítő műve ugyanis egyetemes érvényű -- a görögök jelenléte épp ennek az egyetemességnek a jele.

Mit jelent, hogy "fölmagasztalnak a földről"? Ez a kifejezés János evangélista számára egyszerre jelenti a "keresztre való fölemelést" és a "megdicsőülést". János ugyanis Krisztus szenvedésében és halálában Isten emberszeretetének megnyilvánulását látja. De ez a szeretet anynyira hatalmas, hogy kiérdemli a föltámadást, és azt eredményezi, hogy mindenki Jézushoz vonzódik. A fölmagasztalt Krisztus körül jön létre Isten új népének egysége.

Nem lehet többé elválasztani a keresztet a dicsőségtől, nem lehet elválasztani a Keresztrefeszítettet a Föltámadottól. Isten egyazon misztériumának -- aki a Szeretet -- két kifejeződése ez.

És ez a Szeretet vonz. A Keresztrefeszített-Föltámadott az ember szívében mély és személyes vonzást fejt ki. Egyrészt e vonzás által Jézus meghívja övéit, hogy megoszszák vele dicsőségét, másrészt rámutat, hogy mindenkit úgy szeressenek, mint ő, az élet odaadásáig.

"Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok."

Hogyan éljük ezt az Igét? Hogyan válaszoljunk egy ekkora szeretetre?

Ha Jézus mindenkiért meghalt, akkor mindenki jelölt arra, hogy kövesse Őt. Sőt, még többről van szó: mindenki jelölt arra, hogy másik Jézus legyen. Ezért minden emberre ilyen szemmel nézzünk, vagyis a szeretetnek azzal a tekintetével, amely túlmegy minden látszaton.

Legyenek azok keresztények, mohamedánok, buddhisták, vagy más meggyőződésűek, mindenkit szeretnünk kell! Olyan szeretetről van szó, mely kész az életét adni. És ha nem is kérik tőlünk, hogy fizikai életünket adjuk, azt gyakran kérik, hogy haljunk meg önszeretetünknek.

Amikor "fölemeljük" a keresztre énünket, amikor meghalunk önmagunknak, hogy élni hagyjuk Krisztust, akkor mi is megláthatjuk Isten Országának kiterjedését.

Azt mondják, hogy a világ azé, aki szeret, és aki ennek jobban bizonyítékát adja. És ki szeret jobban Jézusnál? De így szerethetik azok is, akik megpróbálják utánozni őt azzal, hogy teljesen a felebarátnak adják magukat egy érdek nélküli és egyetemes szeretettel.

"Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok."

Ebben a hónapban próbáljuk meg a szívünkben összegyűjteni és gyakorlattá váltani a Keresztrefeszített-Föltámadott tanítását. Ez majd fényt vet a fájdalom szerepére, ami előtérbe kerülhet életünkben, és rámutat e fájdalom rendkívüli termékenységére.

Mindennapjainkban, amikor kisebb vagy nagyobb szenvedések érnek bennünket: kétely, kudarc, értetlenség, elmérgesedett kapcsolat, munkával összefüggő nehézség, betegség, szerencsétlenség vagy aggodalmak, próbáljuk meg elfogadni ezeket, és fölajánlani Jézusnak, mint szeretetünk kifejeződését.

Egyesítsük szenvedésünk csöppjét az ő szenvedésének tengerével, hogy így ez is sokak javára legyen. Miután fölajánlottuk, próbáljuk meg, hogy ne gondoljunk többet rá, hanem valósítsuk meg azt, amit Isten szeretne tőlünk ott, ahol vagyunk: a családban, a gyárban, az irodában, az iskolában..., különösen arra törekedjünk, hogy szeressük a körülöttünk lévőket.

És mivel Jézus mindenkiért meghalt, és mindenkit meghívott követésére, oly módon tegyük ezt, hogy a mi szeretetünkben minél több ember találkozhasson Krisztus szeretetével. És akkor ő lesz, aki magához vonz, úgy, hogy mi szeretjük egymást, és közben mindenki között kivirágzik az egyetemes testvériség.

Chiara Lubich

 

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu