Rekviem - credóval

Szigeti István, a Magyar Rádió Elektroakusztikus Zenei Stúdiójának vezetője zeneszerzői munkásságáért Erkel Ferenc-díjat kapott. Első próbálkozásait gimnazista korában tette, a liturgikus zene területén. "Beatmise" tételeket, XX. századi költők verseire passiót, karácsonyi oratóriumot írt a budai felső-krisztinavárosi templom kórusa, és a vele együtt gitározni tanuló barátai számára. Érdeklődése hamarosan a legmodernebb -- punktuális és dodekafon -- zene felé fordult, Penderecki, Berg, Szokolay Sándor műveit hallgatta, dallamok különböző "megfordításainak" lehetősége hozta lázba a fantáziáját. Közben zongorázott, nem hagyott fel a kórusénekléssel és karvezetéssel -- ez lett időközben a tanult szakmája --, s a többnyire barátokból, zenésztársakból álló kamarakórusok zeneszerzői próbálkozásainak is "hangot adtak". Tanárai közül Kocsár Miklóst, Szokolay Sándort, Pongrácz Zoltánt említi, mindegyiküktől valami olyat tanult, ami alapvetően meghatározta muzsikusi és emberi karakterét.

Munkahelye huszonöt esztendeje a Magyar Rádió, bár ifjúkorában sem rádiósnak, sem szerkesztő-riporternek nem készült. Szokolay Sándor javaslatára jött a Bródy Sándor utcába, s maradt -- bizonyos megszakítással -- a mai napig. Életének legnagyobb csalódása 1994-ben érte, amikor századmagával kirúgták a Rádiótól. Éppen anynyi idős volt ekkor, mint édesapja, amikor -- 1948-ban -- a városházáról politikai okok miatt eltávolították. Aztán visszakerült, pert nyert, de a sebhely megmaradt.

Vallja, hogy a rádióhallgatók nem a riporterre kíváncsiak, hanem arra, akit megszólaltat. Persze Szigeti Istvánnak is van hite, véleménye, de úgy gondolja, magáról is elárul valamit azok által, akiket beszélgetőtársnak kér(t) egy-egy műsorba: Pilinszky János, Kányádi Sándor, Szokolay Sándor, Lajtha László, Várszegi Asztrik, Farkas Ferenc...

Miért kaptam Erkel-díjat? -- Mosolyog: Öregszik az ember... Valójában a számtalan rádiójátékhoz, színpadi művekhez írt zenéiért tüntették ki. Ő maga kiemeli az Ómagyar Mária Siralomra írott kantátáját egy "opera buffá"-t, amely Boccaccio Dekameronjának egyik novellájából készült. Visszatér-e ifjúkora vonzódásához, a liturgikus zenéhez? Nem visszatér, hanem folytatja: az Ómagyar Mária Siralomra valójában passió. 1994 -- édesapja halála -- óta dolgozik egy rekviemen, amelynek különlegessége, hogy Credo (hitvallás) tétele is lesz. Egyébként ma annyian írnak liturgikus zenét olyanok is, akik korábban egy egészen másfajta liturgiának hódoltak, hogy Szigeti István nem gyötri magát, hogy ezeket felülmúlja.

Az Erkel-díjat legszívesebben édesapja sírjára tenné. A köszönet virága helyett.

Sz. J.

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu