Bibliai növények

A mirhafa

Jézus Krisztus születésekor a napkeleti bölcsek "ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát" (Mk 2,11). Már az Egyházatyák is szimbolikus jelentést láttak ezekben az ajándékokban: Jézus királyságának, istenségének és szenvedésének jelképeit.

Megváltónk szenvedéséhez és kereszthalálához szorosan kapcsolódik a valódi mirhafa (Commiphora myrrha) igen értékes gyantája, a mirha, melynek neve a héber mar (keserű) szóból ered.

A mirhafa a balzsamfafélék családjába tartózó törpefa vagy cserje, mely Dél-Arábia és Észak-Afrika őshonos növénye, és főleg a meleg mészkősziklákat kedveli. Jézus korában már betelepített ültetvénye Palesztinának -- más balzsamfafajokkal együtt -- a Jordán-völgy alsó szakaszán, és Jerikó környékén. A 3-4 méter magas örökzöld növény kérge szürkésbarna színű, ágai vastag, vesszős ágak, erős tövisekkel sűrűn borítva. Fája és ritka lombozata egyaránt erősen aromás illatú. Összetett, kicsiny, ép szélű levelei vastagok, bőrneműek, a levélkék kerekded alakúak. Az ágtövisek hónaljában rövid nyélen ülő, egyivarú virágai apró, fehér vagy pirosló szirmúak és a levelekkel egy időben fejlődnek. A cserje dús gyantajáratú ágvégein izzadja ki apró cseppek formájában a levegőn gyorsan megszilárduló ragadós balzsamot. Ültetvényeken az ágak mesterséges bemetszésével gyorsítják a mézga kifolyását.

A mirha megszilárdult, sárgásvörös vagy barna színű, alaktalan szemcséiből olívaolajjal vegyítve drága illatszer készült (Eszt 2,12). A kultikus célra felhasznált szent kenetnek is egyik fontos alkotórésze volt (Kiv 30,23). A mirha összehúzó, gyulladáscsökkentő és vérzéscsillapító hatása miatt keleten régóta alkalmazott gyógyeszköz is. Borral keverve bódító ital készíthető belőle, amely a betegek vagy a halálraítéltek számára a fájdalom és a félelem enyhítésére szolgált (Péld 31,6). Jézust is megkínálták ilyen itallal keresztre feszítése előtt, de ő nem fogadta el (Mk 15,23). Máté "epével kevert bor"-ról beszél (27, 34), de ennek használata más korabeli forrásból nem ismert. Valószínű, hogy ez az eltérés az arám mora (mirha) és merora (epe) szavak hasonlatosságából ered, de egyben utalás a 69. zsoltár jövendölésére: "Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak". A mirha illata és erős konzerváló ereje miatt holttestek bekenésére is szolgált. Nikodémus "mintegy száz font mirha- és áloékeveréket hozott", s ezzel együtt göngyölték gyolcsba Jézus holttestét (Jn 19,39).

Az emberi szenvedés és halál értelmetlensége Jézus szenvedésében és halálában formálódik szent titokká és elfogadhatóvá. A fájdalom és áldozathozatal keserűsége benne és hozzá kapcsolódva válik értékteremtővé, a lélek gyógyító kenetévé, amely a sírban is a feltámadás illatát árasztja.

Ugrits Tamás

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu