|
|
Súlyos igazságok írója: Thury Zoltán
A magyar irodalom XX. századi géniuszai, mint
Ady Endre vagy Móricz Zsigmond nem előzmények nélkül robbantak
be a köztudatba, hanem voltak bizonyos jelek, amelyek művészetüket elővételezték.
Ilyen volt Adynál Vajda, Reviczky vagy Komjáthy, Móricznál
pedig Gozsdu, Petelei, illetve a százharminc éve született Thury
eredeti neve Köpe Zoltán, nemesi származású családja vagyon híján
már generációkon át értelmiségi pályán mozgott. Az író édesapja katonatiszt
volt, tizenhét évesen Bem mellett harcolt, majd kényszersorozás
révén a császári seregben verekedte magát a tiszti fokozatig. A szabadságharcos
apa példája erősen hatott fiára, Zoltánra, aki -- nem törődve a családi
tradíciókkal -- tanítóképzőbe jelentkezett, de egy lázító Petőfi-vers
miatt kirúgták az intézményből, színésznek állt, és Thury néven járta
az országot. Írói vénája itt mutatkozott először. Novellákat írt, amelyeket
-- reménykedve az elismerésben -- vezető lapokhoz küldött. Petelei István,
a kolozsvári irodalmi lap főszerkesztője foglalkoztatta először a pályakezdő
írót borzasztóan alacsony fizetésért. Az addig is sokat nélkülöző Thury
itt igazán megismerte a nyomort, amelyet később oly hitelesen ábrázolt.
A szenvedés ellenére hasznosnak bizonyultak a kolozsvári évek, Petelei
mellett alaposan elsajátította az újságírás fortélyait, és így a Szegedi
Naplónál örömmel fogadták Gárdonyi Géza utódjaként. Szeged
nagy lehetőségeket kínált a fiatal írók számára. Néhány évvel korábban
Mikszáth Kálmán pályája is innen kezdett felívelni. Thury Zoltán
azonban nem lett Szegeden országosan ismert író, de Pécsett sem, ahol
már tárcarovat-szerkesztőként dolgozott. 22 évesen Pesten próbált szerencsét,
de egyik lapnak sem lett állandó munkatársa. A nagy váltást két, Münchenben
töltött esztendő hozta Thury számára, aki ott ismerkedett meg a kor irodalmi
törekvéseivel és a modern művészettel, amely talán a legnagyobb hatást
gyakorolta a fiatal íróra. Itt ismerte meg Hollósy Simont, a magyar
származású festőt, akinek művei ötleteket adtak Thury novelláihoz. A realizmus
és naturalizmus módszerével dolgozott Hollósy, és a valóság részletekbe
menő aprólékos megjelenítését kívánta elérni az irodalomban Thury Zoltán
is. Az ábrázolási módhoz az író saját élete szolgáltatta a témát. Édesapja
révén rálátott a katonaélet visszásságaira, ifjú éveiben megtapasztalta,
mi a szegénység, az éhezés. Műveiben a kisemberek szomorú, reménytelennek
tűnő világát ábrázolja, a nyomorúságból fakadó indulatokat, amelyeket
képtelenek tettekre váltani. Thury Zoltán legismertebb műve egy dráma,
Katonák címmel, amelynek hőse egy főhadnagy, akire rangja miatt
olyan társadalmi elvárás nehezedik, amit alacsony jövedelme miatt képtelen
teljesíteni. Tragédiáját az okozza, hogy hiába a jobbító szándék, a katonaság
megreformálását célzó, nehéz munkával kialakított program, terve minden
szinten elutasítást talál, családja széthullik, ő pedig öngyilkosságba
menekül. A darabot, bíráló hangja miatt, Pesten, Debrecenben, sőt Itáliában
is betiltották. Kedvezőtlen fogadtatás azonban nemcsak drámáját érte,
Thury Zoltán soha sem lett népszerű író. Hiába törekedett műveivel az
erkölcsi nevelésre, a valóság ábrázolása az embereket elriasztotta, mert
a tömegek az irodalomban nem tükröt, hanem fátylat keresnek, amivel elkendőzhetik
az igazságot, és festett álomvilágba menekülhetnek.
Thury Münchenből hazatérve megnősült, négy gyermek
édesapja lett (köztük Thury Zsuzsáé, a későbbi írónőé). Két lapnál is
dolgozott -- egyiknél nappal, másiknál éjjel --, hogy szeretett családjáról
gondoskodni tudjon. Az emberfeletti munka előbb látását rontotta le, majd
legyengült szervezetével harminchat éves korában tüdőbaj végzett. Halálakor
szinte minden irodalmi lap megemlékezett róla, Ady Endre ezeket a méltató
szavakat írta: "Ha valaha szükség volt a Thury Zoltánokra: ma van. Az
ő súlyos igazságai talán gyógyítani fognak. Gyógyítsanak is!"
Géczy Árpád
|
