A tekintet áhitata

A szakrális tér címmel írt cikket Török Ferenc az Új Magyar Építőművészet idei első, "templomos" számába: világos, tiszta, egyszerű gondolatokkal fejti ki véleményét. Felemelve szavát az összekeveredett fogalmakkal, a "dekonstruktív építészet szakrális jellegéről", a "szekularizált szakralitásról" értekezők ellentmondásos és zavaros elméletével, a sport- és vigalmi rendezvények színterévé is előlépő templomtér gyakorlatával szemben. Idézve a templom tisztaságáért ostort ragadó Jézus kemény szavait is. Írását vitairatnak tekinthetjük a megelőző oldalon olvasható főszerkesztői bevezetőhöz. (Lásd Lapszél rovatunkat).

Egyetértőleg idézzük Török Ferenc gondolatait: "Mi építészek nem magunknak, saját alkotói dicsőségünkre építünk templomot, hanem a közösség szolgálatára, nagyon elmélyült és alapos szakmai felkészültséggel, belső hittel.

A modernista építészet egyik ideája, a változó tér illúziója szertefoszlott. Ennek ateista attitűdje számára a szentség az anyag, a technológia és a ráció. Tévedett. Tagadta a történelmet, a hagyományt, tagadta az élet folytonosságát, sokszor iszonyatos épített környezetet hagyva maga után. De eredménytelennek bizonyult a posztmodern ideája is. A szentség nem a történelemben, a meg nem értett hagyományokban rejtőzik, hanem a szívekben, az Isten adta tehetségekben.(...) Igazi lelki értéket az emberben kell teremteni ahhoz, hogy szakrális minőség jöhessen létre a világ tereiben. Mert az ember az Isten képmása, és ha az építész vagy a képzőművész a Teremtő munkáját folytatja, akkor valóban szakrális terek születnek -- képben és zenében, épületben és lélekben."

A folyóirat gazdag tartalmából -- a katolikus egyházi épületeknél maradva -- megismerkedhetünk a nemrég elhunyt Csaba László alkotásaival, a zirci ciszterci templom restaurálásával, a fehérgyarmati, délegyházi, hodászi, nyársapáti, felsőpakonyi templomokkal és egy izgalmas külföldi kitekintéssel: Mario Botta a svájci Alpokban található impozáns Santa Maria degli Angeli-kápolnájával.

Ezek az épületek és vélemények e sorok íróját is arra késztették, hogy rögzítse a temlomépítéssel kapcsolatos elképzeléseit: A templomnak olyan építészeti alkotásnak kell lennie, mely elősegíti az elmélyülést. Olyan hely, ahol a teljességet kell megérezni, megtapasztalni. A kozmoszt és a részecskék világát, a természetet és a természetfelettit, a másik embert és az emberfeletti világot -- önmagunk lehetőségeit.

A ma temploma, a megelőző korokhoz képest, már nem annyira kultúrközpont, egyre inkább a lelki élet színtere. Önnön belső világunk mellett egyik feltétele, forrása kell hogy legyen a tekintet áhítatának. Ez pedig nem lehet kevert. Egyértelműnek és egyirányúnak kell lennie, Isten előtti hódolatunkat kell segítenie, és a Teremtés embert felkaroló mozgásához kell vezetnie. Bekapcsolnia az alázat hullámhosszára, és ösztönöznie keresztény életprogramot adó tevékenységre.

Az örök emberi kérdésekre adandó válaszokban a templomépítészetnek is közre kell működnie. A remekmű, de minden igaz műalkotás válasz számtalan kérdésre. A szakrális művészetnek, így a templomnak is a dogmákból és a liturgiából kell sarjadnia, de a mindenkori jelen emberének lelkében kell visszhangra találnia. Miközben az örök értékek szolgálatában áll, elevenen kell lüktetnie a kor szellemét. A mai bonyolult világunkban az egyszerűség, a primér formák megnyugtató látványa a leginkább hatékony. A modern templomnak elő kell segítenie ezt az életérzést. A hódoló és áhítatos élet időszerű vonásait kell erősítse -- saját korunk tudás- és élményanyagának felhasználásával. A templom ugyanis nem a múltból itt hagyott istenhit őrhelye.

Harmóniateremtő hely, test és lélek, anyag és szellem összhangját, szépségét, fényűzését és szentségét hivatott megteremteni. A szakrális tér -- tekintet áhítatának mindkét feltételével -- a kozmosz cselekvő része. Az Élet központja, annak alfája és omegája.

Fekete Gábor

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu