Úgy szerette Isten a világot…

János evangéliumának harmadik fejezete Jézus Nikodémussal folytatott párbeszédével kezdődik (3,1-12), majd egy hosszú monológ következik, amely már az evangélista elmélkedésének tekinthető, s amelyben a megváltás titka tárul fel az olvasó előtt.

A szöveg először a rézkígyóról szóló ószövetségi jelenetre utal vissza, amely a Számok könyvében olvasható (21,4-9). A pusztai vándorlás folyamán a nép fellázadt Isten és Mózes ellen, s a lázadás büntetéseként mérges kígyók marták meg az izraelitákat, akik közül sokan meghaltak. Ám a nép bűnbánata után az Úr irgalmat tanúsított. Egy rézkígyó póznára való felállítására adott parancsot Mózesnek. S aki a rézkígyóra feltekintett, életben maradt. Ebben a szövegben jól nyomon követhető a bűn, bűnbánat, megbocsátás folyamata. Az is érdekes, hogy Isten irgalma, illetve annak eredményeképpen a szabadulás külsőleg látható jelhez kötődik. A póznára felfüggesztve egy ártalmatlanná tett kígyó volt látható, amely azt tudatosította, hogy Isten kész és képes orvosolni a bűn következményeit. A zsidó hagyomány szerint nem a rézkígyó mentett meg a kígyómarástól, hanem az Istenbe vetett bizalom, amely a rézkígyóra való feltekintésben kifejeződött.

Az evangéliumi szöveg szerint a rézkígyó "felemelése" Krisztusnak a keresztre történő felemelését jelzi előképszerűen. Jézus keresztje is az üdvösség jele. Olyan jel, amely által Isten megszabadít a bűn minden következményétől. Természetesen a gyógyulás ez esetben sem mágikus módon történik, hanem nélkülözhetetlen feltétele a hit, amely immáron nemcsak Istenre vonatkozik, hanem Jézusra is. Az örök élet csak annak lesz osztályrésze, aki hisz a keresztre "emelt" Emberfiában. Ez a hit annyit jelent: elfogadni Jézust, mint Isten egyszülött Fiát, akinek a kereszthalálban kiteljesedő küldetése egyetemes megváltást eredményezett, s aki mint "az út, az igazság és az élet" az Atya által készített örök otthonba vezet (vö. Jn 14,1-6).

Igen nagy hangsúlyt kap az a gondolat is, hogy a megváltás Isten felfoghatatlan szeretetének a következménye: Isten "egyszülött Fiát" adta. A kifejezés Ábrahám történetére utal vissza. Ábrahám kész volt "egyetlen Fiát"(Ter 22,12) Istennek áldozni, bár az Úr ezt az áldozatot végül is nem igényelte tőle. S az "idők teljességében" maga Isten adta áldozatul "egyetlen Fiát", hogy megmentse a világot az ítélettől.

Istennek ez a felfoghatatlan nagylelkűsége döntés elé állítja az embert, kész-e elfogadni Isten ingyenes ajándékát. Erről szól az evangéliumi szakasz utolsó része, amely különösen azt a gondolatot emeli ki, hogy Krisztus tudatos elutasításával a nem hívő önmagát zárja ki az üdvösségből. A döntés a jelenben történik, az üdvösségről szóló tanítás hallásakor. A végítélet nem más, mint annak a állásfoglalásnak a megerősítése, amelyet az ember földi életében a neki felajánlott üdvadománnyal szemben tanúsít. Természetesen Isten szeretetének hívő elfogadása sem marad következmény nélkül. A hit által az örök élet jut osztályrészül, s ez sem pusztán jövőbeli valóság. A hívő ember már most új életre kel: Krisztusba "oltódik be" (vö. Jn 15,1-8), s ezáltal az Atya és a Fiú életközösségének részesévé válik.

Mivel a mai vasárnap evangéliumában a főhangsúly Jézus üdvösségre irányuló küldetésén van, azt is megfontolhatjuk, hogy ezzel a küldetéssel János evangéliumában -- miként az Újszövetség többi iratában -- szorosan összefügg a tanítványok küldetése. Ennek egyik legszebb megfogalmazása Jézus főpapi imájában található: "Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba" (Jn 17,18). Bár a tanítványok "nem a világból valók" (Jn 17,16), s életformájukban egyértelműen el kell határolódniuk a "világtól" (a bűnös emberiségtől), keresztény létükkel mégis ennek a "világnak" a megmentésén kell fáradozniuk. Ám nem egymástól elszigetelten kell tanúságot tenniük, hanem közösségben, a Jézus által szándékolt egységet megvalósítva. A tanítványok közötti szeretetközösségnek kell a "világot" Isten szeretetéről és üdvözítő szándékáról meggyőzni: "Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek, s így megismerje a világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17,23).

Miközben hálatelt szívvel megköszönjük mindazt, amit Isten az ő egyszülött Fia által ingyenes ajándékként adott nekünk, ne feledjük: a megváltás egyben küldetést is jelent. A keresztények közösségében kell láthatóvá válnia annak, hogy Isten a szeretet Istene, aki nem elítélni, hanem üdvözíteni szándékozik az emberiséget.

Kocsis Imre

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu