A közös munka díja

A Kaláka 1969-ben alakult Budapesten. A név erdélyi népszokásra utal, a jelentése: közös munka. Magyar és más nemzetiségű költők verseire körülbelül 1000 dalt írtak, harmincéves pályafutásuk során 17 lemezük jelent meg. 2000. március 15-én megosztott Kossuth-díjat kapott a Kaláka egykori és jelenlegi tagjai közül Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Huzella Péter, Radványi Balázs.

Egy levél

Kedves Balázs és Kaláka!

Örömmel hallottam az ünnepi híradásokban a Kossuth-díjatokról. Méltó és igazságos! Mint távoli barátotok és műveitek kedvelője, együtt örülök Veletek. Kérem a Jóistent, áldja meg továbbra is nemzetnevelő és lelket nemesítő munkátokat. Tisztelettel és barátsággal: Németh Lőrinc bencés

Becze Gábor

-- Nagyon-nagyon szeretem a verseket. Egy-egy dal hangulatának, ritmusának, a verset kell tükröznie. Ez a dzsesszmuzsika -- én eredetileg dzsesszbőgős vagyok -- szabad improvizációihoz képest korlátozottságnak tűnhet, mégsem érzem, hogy meg volna kötve a kezem. A Kalákában a népzenei és táncstílusok elemeinek sokaságát használjuk a versek gondolatvilágának zenei megfogalmazásához.

Gryllus Dániel

-- A kitüntetés majd adat lesz a lexikonokban. Az ember életének azonban valóban csúcspontja, számunkra is olyan magaslat, amelynek elérésére természetesen nem gondoltunk, amikor nekivágtunk. Nagyon jólesik, hogy megkaptuk, olyan jel ez a harmincéves pályánkon, amely megkönnyíti a további utat. Könnyűzene-e, amit játszunk? A zene oldaláról közelítve, színpadi létünk, a dalaink jellege folytán a Kaláka könnyűzenei együttes. Ez egyáltalán nem a mondandó igényességére, az általunk énekelt szövegek súlyosságára vonatkozik.

Gryllus Vilmos

-- A versé az elsőbbség, azután következik a zene. A Kaláka soha nem játszott olyan dalt, amelynek ne költő írta volna a szövegét, s ezért mondhatjuk, hogy valamiképpen ők is beletartoznak a "Kaláka-körbe". Vannak költőink, akik már nem élnek, vannak kevéssé ismertek, de van olyan is, a kortársaink közül, aki elküldi nekünk egy-egy új versét, így ösztönöz arra, hogy megzenésítsük. Csuda izgalmas dolog lecsapni egy műre, amely frissen került ki a "költői kemencéből", zenét álmodni hozzá, színpadon énekelni egy verset, amelyen még ki sem hűlt az alkotó keze nyoma.

Huzella Péter

-- A családomban otthon volt a költészet, a zene, a művészetek. Így voltak ezzel a többiek is, a Kalákába már mindannyian kiforrott zenei és irodalmi ízléssel jöttünk. A Kossuth-díj jelzés arról, hogy egy érettebb generáció, vagy annak egy része, hogyan viszonyul dalhoz, költészethez, legalábbis ennek a Kaláka által művelt formájához. Arról kevesebbet árul el, hogy a fiatal nemzedék hogyan viszonyul az énekelt versekhez. Úgy látom, bennük nincs elementáris igény ez iránt, de ha mégis találkoznak velük, egy igényes tanár, szülő, egy rendezvény jóvoltából, akkor a felfedezés örömével fogadják.

Radványi Balázs

-- A Kalákát emberek alkotják, most négy személy, akik tudásukkal, erőfeszítéseikkel, tehetségükkel nemcsak a maguk művészetét gazdagítják, hanem hozzáadják a többiekéhez is. Így, ha az kérdés, hogy a "kaláka-létnek" is szól-e a kitüntetés, úgy gondolom, a válasz: igen. A közös munka kapott Kossuth-díjat, így a közönségünk is, a harmincéves kitartásért. Ha nem volna például a Marczibányi téri klub, talán mi sem készülnénk oly nagy erőbedobással, nem írnánk annyi új dalt, nem tennénk újabb és újabb erőfeszítéseket, hogy ezt a kitartó "kalákát" újabb -- a mi szívünkből is jövő - költői gondolatokkal, újabb dallamokkal örvendeztessük meg.

Szikora József

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu