A szentföldi zarándoklat

A pápa szentföldi zarándoklatát ugyan a közel-keleti politikai helyzet kedvező alakulása tette lehetővé, és azt sem lehet tagadni, hogy jótékonyan befolyásolhatja ezt a nehéz békefolyamatot, de teljesen félreérti az eseményt, aki pusztán e politikai távlatban akarja értékelni azt. Szent Péter utóda Jézus szülőföldjén járt a harmadik keresztény évezred küszöbén, a jubileumi Szentévben. Ez pedig elsősorban vallási esemény Nemcsak a nyolcvan esztendős II. János Pál pápa érthetően nagy vágya teljesült ezzel, hanem az egész egyház kapott tanítást és példát: keresztény életünk lényege Jézus nyomában, Jézussal járni - népek, vallások, keresztény egyházak között és az egyházon belül is csak a párbeszéd gyakorlásával juthatunk előre. Nem történt nagy szenzáció tehát. De új hangsúlyt kapott a pápaság és az egyház küldetése.

Március 20-án kezdte meg a pápa kilencvenegyedik apostoli útját, melynek első állomása a Jordán Hásimita Királyság fővárosa, Ammán volt, ahol II. Abdallah király, a szentföldi katolikus főpásztorok, jordániai közméltóságok, muzulmán vallási vezetők és a diplomáciai testület tagjai fogadták.

A király köszöntő beszédében arról szólt, hogy a régiónak tartós békére van szüksége. Válaszában a pápa látogatását jubileumi zarándoklatnak nevezte. Azzal a céllal érkezett, hogy megemlékezzék Jézus Krisztus születésének kétezredik évfordulójáról, ellátogathasson az üdvösségtörténethez kapcsolódó néhány helyre, amelyek a bibliai időkre és a Megváltás művére emlékeztetnek. Jordániában olyan földre lépett, amelyet megszentelt Jézus, továbbá Mózes, Illés, Keresztelő János és az első keresztény vértanúk jelenléte. Jordánia földje híres vendégszeretetéről, ezt a pápa többször is megtapasztalhatta, amikor -- tavaly szeptemberben -- megbeszéléseket folytatott az azóta elhunyt elhunyt Husszein királlyal, illetve a jelenlegi uralkodóval is.

-- Felség -- folytatta a pápa --, tudom, hogy ön menynyire aggódik a békéért, és mennyire fontos önnek, hogy Jordánia lakói -- muzulmánok és keresztények -- egyetlen népnek, egyetlen családnak tekintsék magukat. Bármilyen nehéz és hosszadalmas is a békefolyamat, azt folytatni kell. A béke jövőjének biztosítása érdekében szükséges az egyre teljesebb megértés és a gyakorlati együttműködés azon népek között, amelyek elismerik az egyetlen, igaz Istent, mindenek teremtőjét. A három történelmi egyistenhívő vallás legfőbb értékei között szerepel a béke és az emberi személy tisztelete. A pápa reméli, hogy látogatása megerősíti a máris termékeny párbeszédet a keresztények, a muzulmánok és a zsidók között.

A fővárostól negyvenkét kilométerre fekvő Nébó-hegyen a pápa meglátogatta a ferencesek által őrzött ősi kolostort. Mózes -- halála előtt -- a Jerikóval szemközt fekvő csúcsról megpillanthatta az Ígéret földjét, ahová azonban nem mehetett be. A kolostor templomában rövid igeliturgia keretében felolvasták ezt a bibliai elbeszélést, elimádkozták a Miatyánkot, majd a pápa áldását adta. Ammánba visszatérve a Szentatya udvariassági látogatást tett Jordánia királyánál.

A jordániai keresztény közösség

létszámát tekintve egyre csökken, de továbbra is befolyásos politikai és gazdasági tényező marad. Az utóbbi ötven évben a helyi egyház híveinek száma a felére csökkent. Sok keresztény vándorolt ki Amerikába és Ausztráliába, elsősorban a jobb megélhetés reményében. Bár Jordániában a keresztények az ország csaknem ötmillió lakosának mindössze öt százalékát képviselik, a képviselőházban nyolcvan mandátumból kilenc az övék, negyven szenátor közül négy keresztény, és bevett szokás szerint a kormány húsz tagjából ketten ugyancsak keresztények.

Huszonegyedikén II. János Pál pápa hetvenezer hívő előtt szentmisét mutatott be az ammáni, Al-Husszeinről elnevezett "ifjúsági város" stadionjában. Két iraki püspök egy marék hazai földet és a hagyomány szerint Ábrahám házából származó tégladarabokat hozott a pápának, aki személyesen nem kereshette fel Ur városát. Jelen voltak az ortodoxok, az anglikánok, valamint a kormány képviselői is. Az oltár előtti virágszőnyeg felirata hirdette: "Jordánia a párbeszéd és a béke földje."

Az egész liturgia, így a pápai homília középpontjában is Keresztelő Szent János alakja állt, mivel ő Jordánia védőszentje, aki megmutatja az üdvösség, a hit útját, hogy világosan lássuk az Isten által megvalósított üdvösséget az Ábrahámig visszamenő történet során.

A Szentatya szólt az elmúlt öt évben tartott szentföldi lelkipásztori szinódusról is, melynek munkája -- a hívők imáitól kísérve -- remélhetőleg a barátság és az együttműködés kötelékeinek erősödését eredményezi a különféle katolikus közösségek, a keresztény felekezetek és más vallások hívei között.

"Dallamos völgy" -- Wadi Al-Kharrar -- a neve annak a Jordán folyó bal partján, jordániai területen fekvő helynek, ahol a hagyomány szerint Keresztelő Szent János megkeresztelte Jézust. Más feltevések szerint erre a Jordán másik, jobb partján került sor. Ez a Jerikó közelében fekvő hely ma izraeli ellenőrzés alatt áll. A Jordániában lévő völgybe kedden kora délután látogatott el, ahol nagyszámú hívősereg, főként szerzetesek és szerzetesnők jelenlétében így imádkozott:

-- Itt, a Jordán folyónál, amelynek mindkét partját zarándokok serege látogatja, hogy lerója tiszteletét Urunk megkeresztelkedése előtt, az én szívemet is imádság tölti el: Dicsőség Neked, Atyánk, Ábrahám, Jákob és Izsák Istene! Te elküldted szolgáidat, a prófétákat, hogy hirdessék hűséges szereteted igéjét, és népedet bűnbánatra indítsák. Dicsőség neked, ó, Krisztus, Isten Fia! A Jordán vizéhez jöttél, hogy János kezéből vedd a keresztséget. Dicsőség neked, ó, Szentlélek, Urunk és éltetőnk. Hatalmadból megszabadultunk a bűntől, hogy Isten, Krisztus dicsőséges teste fiaivá váljunk. Hatalmadból legyőztük a félelmet, és hirdetjük a szeretet evangéliumát a Föld minden szögletében, Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségére, minden dicséret az övé ebben a jubileumi évben, és minden eljövendő évszázadban. Ámen.

Izraelben

Huszonegyedikén délután érkezett meg Izrael földjére a Szentatya, ahol Ezer Weizman elnök köszöntötte, a legmagasabb helyi és környékbeli egyházi vezetőkkel együtt. A pápa beszédében megemlítette, hogy VI. Pál látogatása óta jelentős változások következtek be a Vatikán és Izrael kapcsolatában. Az 1994-es diplomáciai kapcsolatfelvételt a zsidó-keresztény párbeszéd nagy eredményeként értékelte. 22-én reggel a Szentatya a Jordán-folyó völgyében azt a helyet kereste fel, ahol az V. századtól kezdve Jézus megkeresztelkedésére emlékeznek. A pápa a völgyre tekintő kilátóhelyen imádkozott, majd a Jordán vizébe merített olajágakkal áldását adta a jelenlévőkre.

Templom a Nyolc boldogság hegyén

Találkozás Jasszer Arafattal

A Szentatya helikopteren folytatta útját Betlehembe, a Palesztin Autonóm Hatóság területére, ahol Jasszer Arafat elnök és felesége fogadták. Egy kisfiú és egy kislány egy kosár földet nyújtott feléje, melyet a pápa szokásához híven megcsókolt. A pápa köszönetet mondott Jasszer Arafatnak a szívélyes fogadtatásért, majd beszédében kifejtette: a Szentszék mindig elismerte a palesztin nép természetes jogát ahhoz, hogy saját hazája legyen, és békében éljen más népekkel együtt.

-- Nemzetközi szinten elődeim és én is ismételten kijelentettük: nem lehet véget vetni a szomorú konfliktusnak a Szentföldön anélkül, hogy ne garantálnák az itt élő népek jogait a nemzetközi jog és az ENSZ fontos határozatai és nyilatkozatai szerint -- mondotta a Szentatya. Utalt arra, hogy az ENSZ egyhangúlag elfogadta a "Betlehem 2000" határozatot, amely elkötelezi a nemzetközi közösséget, hogy hozzájáruljon a térség fejlődéséhez, és a béke és a kiengesztelődés feltételeinek megjavításához

-- A Betlehemnek tett békeígéret csak akkor válik valósággá a világ számára, amikor az Isten képére teremtett valamennyi emberi lény méltóságát és jogait elismerik és tiszteletben tartják -- fejezte be beszédét a pápa.

Szentmise Betlehemben

Michel Sabbah pátriárka köszöntötte a pápát a Szentföld valamennyi katolikus ordináriusa és Kelet valamennyi pátriárkája nevében. Felidézte a szentföldi keresztények sok évszázados hányatott sorsát: ezek a keresztények most bátorító szavakat várnak a pápától. Ez a föld még mindig keresi az igazságosságot és a békét; a nép bizonytalanságban él, várja teljes szabadsága és méltósága napját. A pátriárka utalt a most befejezett szentföldi szinódusra is, amelynek szellemében a katolikus egyházmegyék megújítják hitüket, és igyekeznek hozzájárulni az új társadalom építéséhez.&"9;

A szentmisére Betlehem főterén, a Születés-bazilika előtti térségen került sor. Mintegy ötezer palesztin, libanoni, iraki hívő leírhatatlan lelkesedése fogadta a pápát Jézus születésének helyén. A pápai pódium felett a város jelképe, a betlehemi csillag volt látható fehér és sárga fénycsóvával. Arafat és felesége érkezésekor a hívők egy hangon kiáltották Jeruzsálem arab nevét: Szentváros! Szentváros!

Amint a pápa befejezte homíliáját, megszólalt a templommal szemben lévő mecset müezzinje, a déli imára szólítva fel a muzulmánokat. A pápa és a hívek mély, tiszteletteljes csöndben hallgatták végig a szokásosnál rövidebb, mintegy négy percig tartó kiáltást: Allah Akbar -- Nagy az Isten, és Mohamed az ő prófétája. A jelenlévők -- köztük Arafat elnök -- zavartan fogadták a szentmise közben felcsendülő muzulmán imát, a Vatikáni Rádió tudósítója ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a müezzin tiszteletből megvárta, hogy a pápa befejezze homíliáját, ezért tíz perc késéssel kezdte csak el szokásos felhívását. Amint a müezzin elhallgatott, Sabbah pátriárka azt mondta: "A Szentatya így szólt, ĺBékesség veletek!ĺ, mi pedig így válaszoltunk: Ámen! A müezzin imára szólította a muzulmán híveket. Így keresztények és muzulmánok együtt tettünk tanúságot egységünkről Isten előtt."

A jeruzsálemi cönákulumban

A pápa március 23-án szentmisét mutatott be a jeruzsálemi cönákulumban, amely a hagyomány szerint az utolsó vacsora terme. A pápa homíliájában az Eucharisztia alapításáról elmélkedett. Az Eucharisztia megjeleníti a kereszt üdvözítő hatalmát. Krisztus teste és vére egyben az egyház lelki közössége is.

Találkozás Izrael főrabbijaival

Csütörtökön délelőtt II. János Pál a jeruzsálemi főrabbinátus székhelyén találkozott Izrael két főrabbijával, az askenázi Meir Lauval és a szefárd Mordechai Bakshi-Doronnal. A könyvtárszobában negyedórás beszélgetést folytattak, majd a főrabbik az Ószövetség egy értékes, "Jeruzsálemi Biblia" néven ismert régi példányát ajándékozták a pápának. A Szentatya -- mint mondta -- azért imádkozik, hogy nyomában fejlődjenek a keresztények és zsidók közötti kapcsolatok, amelyek célja, hogy mindkét fél még jobban elmélyítse a két vallási örökség történelmi és teológiai kapcsolatainak megértését. Hozzátette: Mindig azok közé akart tartozni, akik mindkét oldalon leküzdik a régi előítéleteket, és biztosítják a zsidók és keresztények közös lelki örökségének egyre szélesebb körű megismerését.

-- Megismétlem, amit a római zsidó közösségnél tett látogatásom során mondottam: mi, keresztények elismerjük, hogy a zsidó vallási örökség hitünk belső lényege: idősebb testvéreink vagytok. Reméljük, a zsidó nép elismeri, hogy az egyház a lehető legmesszebbmenően elítéli az antiszemitizmust, és a fajgyűlölet minden formáját, mivel azok teljes mértékben ellenkeznek a kereszténység alapelveivel. Együtt kell dolgoznunk egy olyan jövő építésén, amelyben nem lesz többé antijudaizmus a keresztények között, sem keresztényellenes érzés a zsidók között -- folytatta a Szentatya.

Látogatás Izrael elnökénél

A Szentatya ezután Ezer Weizman államfőnél tett udvariassági látogatást a jeruzsálemi elnöki palotában. Weizman elnök ismételten hangsúlyozta, hogy Jeruzsálem Izrael örökös fővárosa, majd a Szentatyához fordulva így szólt: -- Ön minden bizonnyal nyomot hagy korunk történelmén. A globalizáció közelebb hozza egymáshoz az országokat, de ön a szíveket egyesíti.

A Szentatya válaszában kifejtette: -- Dolgoznunk kell a zsidók és a keresztények közötti kiengesztelődés és béke új korszakáért. Látogatásom a záloga annak, hogy a katolikus egyház minden lehetőt elkövet. A béke a Közel-Keleten csak a térség minden népe: zsidók, keresztények, muzulmánok közötti kölcsönös megértés és tisztelet révén valósul meg. -- A pápa reményét fejezte ki, hogy a XXI. század a világ népeinek új szolidaritásához vezet.

A Yad Vashem mauzóleumban

A pápa délután ellátogatott a jeruzsálemi Yad Vashem mauzóleumhoz, amely a koncentrációs táborok áldozatainak urnákban elhelyezett hamvait tartalmazza. A Szentatyát a mauzóleum igazgatója, valamint Ehud Barak miniszterelnök és felesége fogadta. Az emlékező szertartás elején a Szentatya fellobbantotta az örökmécses lángját, majd következett az úgynevezett "azonosítási" szöveg felolvasása: "Magasra lobbantva az örökmécses lángját ebben az emlékcsarnokban, testvéreink szent hamvai előtt, összefonódunk emlékezetükkel: népünk hatmillió áldozatával, akik vértanúhalált haltak a nácik és munkatársaik által..." A szöveg megemlékezik a "nem zsidó igazakról" is, akik kockáztatták életüket, hogy zsidókat mentsenek. A pápa ezután két bíboros segítségével fehér-sárga virágokból álló koszorút helyezett el a lángok előtt, majd köszöntötte hat túlélőt a holocaust áldozatai közül. Egyikük gyermekkori jó barátja, Jerzi Klüger volt.

Beszédében a 31. zsoltárból idézett: "Olyan lettem, mint egy összetört edény. Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verődtek, és meg akartak ölni. De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem!" -- Csendre van szükség, hogy emlékezzünk, azért, mert nincsenek elég erős szavak, hogy elítéljük a soá rettenetes tragédiáját -- mondta a pápa. -- Azért jöttem el a Jad Vashem mauzóleumába, hogy lerójam tiszteletemet zsidók milliói előtt, akiket megfosztottak mindenüktől, különösen emberi méltóságuktól, és a holocaust során meggyilkolták őket. Hogyan juthatott el az ember egy másik ember ilyen mély megvetésére? Úgy, hogy megvetette Istent. Csak egy istentelen ideológia tervezhette meg és vihette véghez egy egész nép kiirtását. Az a tisztelet, amelyet Izrael a Yad Vashem mauzóleumában állított a "nem zsidó igazak"-nak, annak bizonyítéka, hogy még a legsötétebb órában sem hunyt ki minden fény.

A pápa emlékeztetett a zsidók és a keresztények közös lelki örökségére. Vallásaink és lelki tapasztalataink azt várják el tőlünk, hogy a rosszat jóval győzzük le. Emlékezünk, de a bosszú vagy a gyűlöletre való szítás vágya nélkül. Emlékezni annyit jelent számunkra, mint imádkozni a békéért és az igazságosságért. "Mint Róma püspöke és mint Péter apostol utóda biztosítom a zsidó népet, hogy a katolikus egyház, amelyet az evangéliumi igazság és szeretet törvénye, nem pedig politikai megfontolások vezérelnek, mélyen fájlalja azt a gyűlöletet, üldöztetést, az antiszemitizmus minden megnyilvánulását, amely keresztények részéről bárhol, bármikor zsidók ellen irányult. Az egyház elutasítja a fajgyűlölet minden formáját, mivel tagadja a Teremtő minden emberben meglévő arcát" -- mondta.

Ehud Barak izraeli miniszterelnök emlékeztetett rá, hogy sok keresztény kockáztatta életét a zsidókért, az ő emléküket őrzik itt. Mint mondta, a pápa látogatása a csúcspontja annak, amit az egyház a sebek begyógyításáért tett, megemlítve XXIII. János pápa nevét is. Az izraeli nemzet emlékezik, mert emlék nélkül nincs kultúra. "Visszatérünk otthonunkba, és soha egyetlen zsidót sem fognak megfosztani méltóságától. Hazánkat drága áron építettük. Most elhatározzuk, hogy békét kötünk az arab világgal" -- mondta Ehud Barak, megismételve elkötelezettségét Jeruzsálem egységének megtartására. Hozzátette: a város nyitva áll minden hívő számára, sokkal inkább, mint valaha.

Vallásközi találkozó Jeruzsálemben

A jeruzsálemi Notre Dame Pápai Intézetben huszonharmadikán este vallásközi találkozó volt, amelyen zsidó, muzulmán és keresztény vezetők vettek részt, és különböző vallású kisgyermekek énekeltek. A jeruzsálemi muzulmán főmufti visszautasította a meghívást, helyette Tamimi sejk vett részt a találkozón. A zsidóság képviselője, Meir Lau askenázi főrabbi és a befolyásos Tamimi sejk bár a párbeszéd fontosságáról szóltak, mindketten saját népük "örök fővárosának" mondták Jeruzsálemet. A sejk felsorolta a zsidók által elkövetett igazságtalanságokat: a földek erőszakos elfoglalását és a személyi igazolványok elkobzását, és kérte, hogy a palesztinok visszatérhessenek földjeikre, és a rabokat engedjék szabadon.

A pápa csöndben hallgatta a vádaskodást, de beszédében felhívással fordult a három vallás képviselőihez: erősítsék meg egymás között a párbeszédet, és a vallást ne használják ürügyül az erőszak igazolására.

"Ez a föld zsidóknak, muzulmánoknak és keresztényeknek is szent" -- mondta a Szentatya a vallásközi találkozón.

Szentmise Galileában

A pápa huszonnegyedikén Galileában azon a dombon mutatott be szentmisét, ahol a hagyomány szerint Jézus a hegyi beszédet mondta. A világ minden részéről érkezett mintegy százezer -- elsősorban fiatal -- hívő hallgatta homíliáját, amelyben a nyolc boldogságról elmélkedett.

Galilea, a Genezáreti-tó – Jézus működésének egyik fő színtere

Beszédében kifejtette: "Ti, fiatalok megértitek, miért szükséges a szív megváltozása. Tudatában vagytok annak, hogy bennetek és körülöttetek ellentétes hangok hallatszanak: Boldogok a kevélyek és az erőszakosok, akik bármilyen áron a gazdagságot keresik, akiknek nincsenek aggályaik, akik könyörtelenek, becstelenek, háborúznak, üldözik az útjukban állókat! E hangoknak látszólag értelme van egy olyan világban, ahol gyakran az erőszakosok diadalmaskodnak, és a becsteleneknek vannak sikereik. Jézus egészen más üzenetet ajánl fel: nem messze innen hívta meg első tanítványait, mint ahogy most titeket is hív. Hívására mindig két egymással ellentétes hang között kell választani. Választanotok kell a jó és a rossz, az élet és a halál között.

Délután a pápa találkozott Ehud Barak izraeli miniszterelnökkel, akivel húszperces magánbeszélgetést folytatott.

Názáretben

Gyümölcsoltó Boldogaszszony ünnepén érkezett a pápa a galileai Názáretbe. A hatalmas bazilika altemplomában hosszan imádkozott, majd szentmisét mutatott be. Megáldotta egy Názáretben építendő nemzetközi családközpont alapkövét, végül a hívekkel elimádkozta az Úrangyalát.

Beszédében többek között ezt mondta: "Vágyódtam arra, hogy visszatérjek Jézus városába, hogy még egyszer érezzem e hellyel való kapcsolat révén annak az Aszszonynak jelenlétét, akiről Szent Ágoston ezt írta: Anyának választotta azt, akit teremtett; anyának teremtette, akit kiválasztott. Itt különösképpen könnyű megérteni, miért mondja boldognak Máriát minden nemzedék." Ábrahám, a "hívők atyja", és a názáreti Szűz egyaránt a hit engedelmességére mutatnak példát. Mária mindenki másnál jobban megtanít bennünket, mit jelent megélni a hitet.

Jeruzsálemben

A szent városba visszatérve a Getszemáni-kertben épült bazilikát kereste fel a pápa: az oltár előtt mély imádságba merült Jézus vérrel verítékezésének sziklájánál, miközben egy szerzetesnő felolvasta a helyhez fűződő evangéliumi részletet.

Jeruzsálem: a három monoteista vallás szent városa

Ezt követően a jeruzsálemi görög ortodox patriarchátuson rendezett ökumenikus találkozón vett részt, amelyen jelen volt Diodorosz görög ortodox, Torkom örmény ortodox pátriárka, továbbá minden szentföldi keresztény felekezet képviselői -- katolikusok, melkiták, maroniták, latin szertartásúak, szírek, káldok, örmények, evangélikusok, illetve néhány görög ortodox szerzetesnő. Itt mondott beszédében a pápa hangsúlyozta: "Az egyetemes egyház teljesen tiszteletben tartja az egyházi közösségek jogos különbözőségét. Ez a változatosság egyáltalán nem ellenkezik Krisztus Teste egységével, hanem inkább felfokozza az egyház ragyogását, és nagyban hozzájárul küldetése teljesítéséhez. Csak a kölcsönös tisztelet és támogatás révén virágozhat a keresztény közösség.

Az ökumenikus találkozó után a pápa programon kívül felkereste a közeli melkita katolikus templomot, majd a jeruzsálemi főmuftival találkozva hangsúlyozta: Jeruzsálem szent város a zsidók, keresztények és muzulmánok számára, részét alkotja közös vallási örökségünknek és az emberiség örökségének.

A Siratófalnál

Ezután a Szentatya a zsidók szent helyére, a Siratófalhoz ment. Itt a diaszpórában élő zsidóságért felelős miniszter, Michael Melchior köszöntötte. "A zsidók évezredeken át a salamoni templom maradványai felé tekintettek imádkozva és sírva" -- mondta. A jövőben sohasem szabad Isten és a vallás nevében másokat üldözni. Most új korszak kezdődik, békében kell élniük zsidóknak, keresztényeknek és muzulmánoknak. A miniszter végül a 121. zsoltárt mondta héberül. A pápa ugyanezt a zsoltárt latinul imádkozta, majd a Siratófalhoz ment, és elmondta azt a könyörgést, amelyet március 12-én, a történelmi bocsánatkéréskor a zsidókkal kapcsolatban imádkozott, és zsidó hagyomány szerint a fal repedésébe helyezte az ima szövegét.

A Szent Sír- bazilikában

Amikor a pápa bevonult, megcsókolta azt a kőlapot, ahová -- a hagyomány szerint -- Jézus holttestét helyezték. Homíliáját a pápa a hitvallás idézésével kezdte: "A Szent Sír-bazilikában letérdelek Jézus temetése helyén. A sír üres. Csendes tanúságtétel ez az emberi történelem központi eseményéről, a mi Urunk, Jézus Krisztus feltámadásáról. A mi Urunk, Jézus Krisztus feltámadása annak a jele, hogy az örök Atya hűséges ígéreteihez, és új életet fakaszt a halálból. Az új millennium hajnalán a keresztényeknek azzal a biztos reménységgel kell a jövőbe tekinteniük, hogy a feltámadott dicsőséges hatalma újjáteremt mindeneket. Ő megszabadítja a teremtést a mulandóság szolgaságából" -- mondotta a pápa.

A Szentatya szentföldi zarándoklata március 26-án este ért véget.

A Szent Sír-templom Jeruzsálemben

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu