Örömhír Kairóból
Kopt liturgia – magyar lejegyzésben
„Koptok – az egyiptomi keresztények kb. 850 000 lelket számlálnak, nagy részük Észak-Egyiptomban, Fajun vidékén él. Élükön a kairói pátriárka áll, ő nevezi ki az abessziniai (etiópiai) pátriárkát. A kopt egyház az V. században keletkezett egyiptomi monofizita eretnekség folytatása.

A Vatikáni Rádió magyar műsora
Minden nap 19.15 órakor kezdődik a 196 méteres középhullámon...

Emlékezés helyett: könnyűzene?

A hiányok és mulasztások a közszolgálati televízió műsorát tekintve nem magyarázhatók már a kommunizmus utóéletét jellemző eszmei kialakulatlansággal, bizonytalansággal. Azon az időszakon régen túl kellett volna jutnunk. Május 7-én, vasárnap Mindszenty József bíboros halálának 25. évfordulója alkalmából a hazai televízió nem „reszkírozta meg”, hogy a mártír sorsú magyar főpap emlékére bemutatott szentmisét az esztergomi bazilikából közvetítette volna – nemcsak a katolikus hívők, hanem az egész nemzet épülésére.

Mert Mindszenty József történelmünk számára több mint ismert egyházi főméltóság; — a XX. század kivételes tartású, senkihez sem hasonlítható óriása, akihez fogható személyről egy portugál vagy egy venezuelai tévéadó minden bizonnyal nem feledkezett volna meg. Egy órai műsoridőt rászánhattak volna – igénytelen könnyűzene sugárzása helyett!

Az esztergomi szentmise közvetítését még az is motiválhatta volna – ha egy csipetnyi keresztény-magyar szellemiség él a műsorkészítőkben –, hogy a millennium kapcsán épp Szent István városában, Esztergomban tartották az emlékező szentmisét. Így az ezeréves Magyarország és századunk legendás bíborosa a valódi harmonikus egységet, a nemzeti összetartozás legszebb momentumait villanthatta föl a magyarság számára.

szeghalmi

Tanár úr

Fiatal miniszterelnökünk május 10-én, a szokásos szerda reggeli interjúja során nagy tisztelettel szólt államelnökjelöltünkről, s mikor róla beszélt, öt ízben is tanár úrnak nevezte. Nem „Mádl úr”, „professzor úr”, „nyugalmazott miniszter úr”, „potenciális államelnök úr”, nem, egyszerűen „csak” tanár úr. Lapunk május 14-i számában a hetvenöt éves Nemeskürty tanár urat köszöntöttük. Ugyanezen a héten az egyik budai egyházközségi felnőtt hittanóra vendége volt egy neves szerzetes tanár, akit szintén nem atyának, tartományfőnök úrnak, hanem „csak” tanár úrnak szólítottak – s nemcsak egykori tanítványai. Igen, hála Istennek, még vannak köztünk a közéletben tanár urak. Ők hazánk bölcs öregjei, akiket a miniszterelnök, az asztalos, a nagymama vagy a vállalatigazgató egyaránt tanár úrnak szólít, hiszen még csak nem is gondolkodik a megszólításon, mindig ez a szó jön ajkára, bizonyítékául, hogy ők valóban nemzetünk tanár urai. Akiknek szavai, tettei, élete tiszteletet vált ki, akikre hallgatni kell, s akiket mégis oly közelállóknak érzünk magunkhoz.

Amíg egy nemzetnek megvannak a maga tanár urai, addig optimizmussal nézhet jövője elé.

-szá-

.

Századunk vértanúi és hitvallói
Ökumenikus megemlékezés a XX. század tanúságtevő keresztényeiről
Húsvét 2. vasárnapján este kezdődött a Colosseumnál az az ökumenikus megemlékezés, mely a XX. század tanúságtevő keresztényeiről szólt. Az ortodox egyházak képviselői, a protestáns felekezetek küldöttei és a pápa mint Péter utódja, együttesen képviselték Isten népét. A pápa a keresztény egyházak, valamint felekezetek képviselőivel együtt a Colosseumban kezdte a stációt, a Szentháromság Isten nevének segítségül hívásával. A keresztet és az evangéliumos könyvet követve a tizennyolc egyházat és felekezetet képviselő körmenet a pápával együtt egyszerre jelképezte az egyházak ökumenikus zarándokútját, melynek újabb mérföldkövét jelentette e mostani megemlékezés.

A fatimai látnokok boldoggá avatása

A harmadik titok
A Szentatya május 13-án Fatimába zarándokolt, és boldoggá avatta Ferenc és Jácinta Martát, a három fatimai látnok közül a két testvért. Első ízben történt olyan gyermekek oltárra emelése, akik nem voltak vértanúk. A harmadik látnok, Lucia karmelita nővér, kilencvenhárom éves, részt vehetett unokatestvérei boldoggá avatásán.

Isten szolgáinak szolgája
A Szentatya nyolcvanéves
„Ott lent a mélyben, ahonnan vizet /merek a korsómmal – régóta látom már / a fényt…” Karol Wojtyla, II. János Pál énekel így a ragyogó vízről, s tesz tanúságot a Kút titkáról, amely mélységével tükrözi a napot. Hány korsót kellett telemernie, eddigi életében mennyi szomjúságot oltania egyszerű papként, majd Róma püspökeként. És ma is lehajol a mélyig, hogy megtöltse a korsót. A fehér ruhás Názáreti jár előtte, a folytonos zarándok, amíg itt élt köztünk a földön, s aki kimondta: „Csak az Emberfiának nincs hol lehajtania a fejét.” Helytartója lehet-e „kényelmes”, amikor Őt látja folyton poros utakon vagy fák alatt, amint hallgatja a sokaság?