Jelenpor

Ha az ember elég öreg, és sokfelé forog, akkor számos misetípussal ismerkedik meg. Papja válogatja? Ennyire azért nem színes a paletta. Gyermekkoromban latin misére jártunk. A szertartások, az énekek, a közös imák, a pap és a ministránsok rituális mozgása azt sugallta, hogy szent térben-időben járunk, szent cselekvések részesei vagyunk. Ha a latin szövegeket értettük volna, akkor még világosabb lett volna előttünk, hogy maga a megváltás zajlik előttünk. Bennünk kellett volna, persze, hogy bennünk. Ezt tudták az olyan papok, mint Pio atya, aki a szemtanúk leírása szerint átélte a szentmise és Urunk történetét, s az ő átélése magával sodorta a jelenlévőket, ha úgy adódott, órákon át. Ám az időt senki sem nézte. Miért is tette volna, ha benne lehetett az átváltozás csodájában? Bár tartott volna tovább!

*

Mostanában terjed az értekezlet-mise. Tíz-egynéhány éve Hollandiában tapasztaltam először ilyet: az oltár körül mintegy kerekasztal-konferenciát tartottak civilek a miséző pap társaságában. Nálunk ennek a narrátoros változata jött divatba. A Brecht körüli avantgárd színház terjesztette el világszerte azt a színpad szélén ágáló figurát, aki nem játszó személy, nem résztvevő, őt az események nem érintik, ő csak kommentál. Funkciója elidegenítő. A polgári demokráciában való csalódás szülte: gyökeréig hamis a világ, kérem. Persze, ha semmi sem igaz, akkor erre az állításra se tessék mérget venni. Nos, a narrátor az a cinikus pofa, aki ennek szellemében informál, véletlenül sem beleél, inkább folyton figyelmezteti a tisztelt közönséget a svindlire. Ez csak játék, fölösleges mellre szívni! A lelkészek valószínűleg kevéssé lettek beavatva a művészetbe, mint a vallással legrokonabb gondolkodási formába. Ezért fordulhatnak elő köztük narrátorok, akiknek egy része hittanórát tart szentmise helyett: na, kedves hívek, tudjátok-e, látjátok-e? Ki emlékszik közületek, hogy mit felelt akkor Tamás? A másik csoport folyton kacsintgat a kehely és a paténa mögül és a szent szövegből: még a legszentebb cselekmények rovására magyarázza, hogy ez itt a bor, amaz a kenyér.

*

A közönség egy része vevő a „műsorra”, talán azért, mert közönség. Fogyasztóközönség, amely vasárnapról vasárnapra megjelenik, nem késik, dob a perselybe rendesen. Áldozás előtt gondosan megnézi az óráját, hogy legalább egy perccel eltelt-e már a szentségi böjt órácskája a reggeli óta.

*

A dolog talán a demokráciából jön. Abból a népszerű téveszméből, hogy az Evangéliumot elvinni a legegyszerűbb emberekhez egyenlő azzal, hogy leszállítani a figyelmetlenek, a testiek, a fogyasztók, az unatkozók szintjére. Hamlet helyett szappanopera. Mintha Jézus is ezt tette volna. Holott ő éppen ellenkezőleg járt el. Nem süllyedt a vámosok és Mária Magdolnák nívójára, hanem azokat emelte magához

*

A Z.-i templomban gitáros mise. A zene ritmusa hol tangó, hol angol keringő, hol fox. Az előttem álló nénike – bokája karcsú, milyen emlékek ivódtak bele… – finoman táncikál. Ahogy kell. A zene nyilván azért olyan, amilyen, mert célját minőségében hordozza. Írhatnak hozzá bármilyen szöveget, a muzsika erősebb.

*

A pap és a munkája, meg annak a közönsége lehet akármilyen, az Átváltozás megtörténik. Ő a legerősebb.

Czakó Gábor

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu