A szőlőtő és a szőlővesszők

A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló képes beszédet méltán olvassuk a húsvéti időszak evangéliumaként, hiszen ez a mindenkori tanítvány és a feltámadásban megdicsőült, örökkön élő Krisztus kapcsolatát fejti ki. Az ókori Palesztina szőlőtermesztő mindennapjaiból vett kép sajátos értelmet nyer az ószövetségi kinyilatkoztatásban: a választott nép Isten jól gondozott szőlőskertje, mely minden gondoskodás ellenére, gyümölcstelen, hasznavehetetlen lett (vö. Jer 2,21). Már ez a vallásos gondolati háttér is sejteti, hogy a képes beszéd súlyozott mondanivalója a gyümölcstermésre irányul, de az ószövetségitől eltérő képi hangsúllyal.

Isten jó gazdaként továbbra is megtesz mindent a bőséges termés érdekében. Megtisztítja a tőkét, a száraz vesszőket lemetszi (tél végi munkálatok), a termést ígérőket megszabadítja a túlburjánzó hajtásoktól (tavaszszal).

A szőlőtő maga Jézus, és ezzel a kép felülemelkedik az ószövetségi szimbolikán. Már nem az Ószövetség rendje szolgál a gyümölcsérlelésre, hanem Krisztus személyes valósága, a hozzákötődés. Szent János evangéliumában gyakran találkozhatunk Jézus ajkán az „én vagyok” kifejezéssel, amely sajátos hangsúllyal rendelkezik. A köznapi használaton és értelmen túl ez Jézus önkinyilatkoztatásának tipikus szava, amely az ő isteni vonatkozását tárja fel (pl. Jn 6,41; 8,12; 14,6). A Szentírás-magyarázók úgy értékelik e kijelentést, hogy benne viszszacseng az Ószövetségben kinyilatkoztatott Isten-név, Jahveh, amelyet a Szentírás az „Én vagyok, aki vagyok” kifejezéssel értelmez (Kiv 3,14). Amikor tehát Jézus azt mondja: „én vagyok az igazi szőlőtő”, akkor isteni tekintéllyel jelenti ki magáról, hogy ő az üdvösség egyetlen forrása, mégpedig éltető és életadó forrása.

Őt nem az teszi hitelessé, hogy meg tudja fogalmazni az emberben rejlő üdvösség-igényeket és -vágyakat, nem az, hogy ennek érdekében mozgósítani tudja az embereket. Hitelességének pecsétje az, hogy ő az Atyától jön, eledele az Atya akaratának teljesítése, egyedül ő ismeri az Atyát, mert „én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30).

A tanítvány léte pedig hasonlatos a szőlővessző és a szőlőtő viszonyához. Belőle él, „Benne marad”. A kifejezés, bár értelmezhető belső, misztikus jellegű élmény-kapcsolattal, inkább gyakorlati oldalról magyarázható. Benne maradni annyit tesz, hogy életünk minden vonatkozását, cselekedeteit Krisztusban fogalmazzuk meg, rátekintve cselekszünk. Nem úgy mint a vándor, aki a maga útját járja, és alkalmasint megpihen a hűsítő forrás vizénél. A tanítvány számára Jézus maga az út, a vezető útitárs (jó Pásztor), ő a kapu, ahol ki-be járva bő táplálékra lelünk földi életünk zarándokútján. Azaz mindent, ami hozzánk tartozik, benne, általa és érte értékelünk.

A szőlővessző igényli a megtisztítást: a tanítvány tisztulását Jézus tanítása eredményezi. Az evangélium itt nem a bűnbocsánat szentségi vonatkozásában értékeli a megtisztulást, hanem a maga életfolyamatában, az Ige erejében történik. Aki befogadja a jézusi igéket, annak egy idő után átalakul a belső világa, szíve ráhangolódik a tanításra, vágyai e szerint rendeződnek és ez az igazi tisztaság.

Ha így alakul a tanítvány élete, akkor bármit kér az Atyától, megkapja. A mi csetlő-botló hitéletünkben gyakran kéréseink teljesülése adja a bizonyosságot. Érdemes azonban odafigyelnünk arra, hogy a jézusi ígéret feltételhez kötött, a benne maradáshoz, az ige általi szívtisztasághoz. Az így kialakult belső élet mást tart fontosnak, mint az átlagos emberi gondolkodás. Kérései nem olyanok, mint az önző gyermekek mindent magának kívánó megfogalmazásai, még csak nem is saját sorsa áll a kérések homlokterében, hanem Isten ügyének alakulása e világban: a hit hatékonysága, a bűn jelenvalósága stb. (vö. 1Jn 5,16). Ez nem azt jelenti, hogy saját élethelyzetünkkel kapcsolatosan nem kérhetünk Istentől. A Miatyánkban először országának eljövetelét, akaratának megvalósulását kérjük, és csak utána a mindennapi kenyeret. A sorrend itt a lelkületre utal: előbb Isten dolgai, aztán az enyémek. Ha a szív erre az ütemre dobog, akkor kéréseink megfogalmazása és meghallgatása az Isten akarata vonalán és viszonyulási pontján nyeri el súlyát. Akkor mint a gyermek, aki megérti szülei akaratát, és úgy kér, mi is tudunk kérni a bizalom megfogyatkozása nélkül.

Végül a legfontosabb: a Krisztusban maradó életnek gyümölcsöt kell teremnie. Az evangélium nem részletezi ezt, de nyilvánvaló, hogy a szeretet krisztusi parancsának gyümölcseire gondol. Szent János az evangéliumban nem dolgozza fel részletesen Jézus „erkölcsi” tanítását, de hangsúlyozza a szeretet parancsát. Sőt, az 1Jn levél kiemeli, hogy Isten maga a szeretet (1Jn 4,8). Ahol a világban megvalósul a krisztusi szeretet, ott megdicsőül az Isten, kinyilvánul kegyelme és uralmának ereje.

Gaál Endre

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu