Uj Ember

2000. május 21.
LVI. évf. 21. (2704.)

"Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat..."

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
Jelenpor
Szent Gallen-i kalandok
Szomszédságunk múltja és jövője
Kevesebb mint tízmillió…
A megértés igyekezete és a feleségek száma
Élő egyház
Magyar segítséggel épül Kassa legújabb temploma
Tóth László egyetemi tanár emlékezete
Magyar események – Rómában
Hit és haza
Szerzetesiskolák találkozója Budapesten
Egyházmegyei változások
RÉV — Kecskeméten
Ötven éve Csehszlovákiában
Az Egri Főegyházmegye
A plébániai kereteken átnyúlva...
Miskolc szíve: a Mindszenti plébánia
„A tudomány egyesít a hitben”
Jezsuita gimnázium a lakótelepen
Két közösség temploma
Szolidaritás – fába faragva
Fórum
Család, házasság nélkül?
Beszélgetés Bolberitz Pállal (2.)
Örömhír
Kairóból Kopt liturgia – magyar lejegyzésben
Kultúra
A félelem
A társadalom vírusai
Győrffy László kisregényeiről
J. atya legendáriuma -
A golfpálya
Ifjúság
Uradalmi cselédből a nép írója
Zarándokolni jó
A találkozás kockázata
Rajzokkal a kereszténységről
Rejtvény
Mozaik

Megnyílt a Szent István Könyvhét
Névtelen, de nem személytelen…
„Fölfelé nézz, fiam!”
Temetőkert 2000
Rejtvény
.

.

 

Szolidaritás – fába faragva

Erdélyből, a magas Déva vára alól 1990-ben átjött Magyarországra egy középkorú férfi. Röviddel a marosvásárhelyi pogrom után. Egy bőrönddel érkezett. És azzal az elhatározással, hogy itt, az anyaországban, magyar lelkületben és magyar nyelven taníttatva biztosítsa gyerekei jövőjét. Autót és családi házat hagyott otthon. A bőröndnyi ruhán kívül gyönyörű erdélyi motívumokat és rajzolatokat hozott magával a fejében. Amelyeket odakint már megfaragott, vagy itt készült megfaragni.


Sebestyén József, Noszvaj, Kossuth Lajos u. 51.

Sebestyén József fafaragó bízott benne, hogy tudásával, munkabírásával elérheti célját. És bízott benne, hogy jóakaratú segítőkészséggel is találkozik majd. „Életem legboldogabb napja volt, amikor 1991-ben letehettem az állampolgári esküt” – mondja. Akkor már vele volt a családja is.

Azóta is keményen dolgozik: ezt szokta meg. És erre nevelte a gyermekeit: fia hamarosan főiskolai diplomát szerez, leánya egyetemre készül. Sebestyén József pedig székelykapukat, kopjafákat, csillárokat, különféle berendezési tárgyakat farag.

Az Eger melletti Noszvaj községben lakik: a falu fölött, a dombtetőn az általa faragott Honalapítási emlékmű mellett lobogtatja a szél a magyar zászlót. Ha kinéz az ablakán, odalát. Zalakaroson és Tófaluban hasonló emlékművei láthatók. Ő faragta a noszvaji játszótér fatárgyait, a református templom és a katolikus kápolna számos berendezési tárgyát. És a kápolna előtti feszületet is, amelyről háromszor lopták le a korpuszt. Végül egy darab fába a test negatív lenyomatát véste bele: „Megfaragtam a hiányt.”

Szomolyán, Bükkzsércen, Füzesabonyban, Szurdokpüspökiben és még számos településen láthatók munkái. Szívesen dolgozik templomok számára. Szép munkáiért méltányos árat kér: így is szeretné megköszönni azt a sok segítséget, amelyet Magyarországra érkezve kapott. Egymás segítésének nélkülözhetetlenségét odahaza, Erdélyben, kisebbségi sorsban tanulta, akár a fafaragást. És úgy véli, a szolidaritás idehaza sem nélkülözhető.

Írta: Kipke Tamás
Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu