|
Szolidaritás – fába faragva
Erdélyből, a magas Déva vára alól 1990-ben átjött Magyarországra egy középkorú férfi. Röviddel a marosvásárhelyi pogrom után. Egy bőrönddel érkezett. És azzal az elhatározással, hogy itt, az anyaországban, magyar lelkületben és magyar nyelven taníttatva biztosítsa gyerekei jövőjét. Autót és családi házat hagyott otthon. A bőröndnyi ruhán kívül gyönyörű erdélyi motívumokat és rajzolatokat hozott magával a fejében. Amelyeket odakint már megfaragott, vagy itt készült megfaragni.
Sebestyén József fafaragó bízott benne, hogy tudásával, munkabírásával elérheti célját. És bízott benne, hogy jóakaratú segítőkészséggel is találkozik majd. „Életem legboldogabb napja volt, amikor 1991-ben letehettem az állampolgári esküt” – mondja. Akkor már vele volt a családja is. Azóta is keményen dolgozik: ezt szokta meg. És erre nevelte a gyermekeit: fia hamarosan főiskolai diplomát szerez, leánya egyetemre készül. Sebestyén József pedig székelykapukat, kopjafákat, csillárokat, különféle berendezési tárgyakat farag. Az Eger melletti Noszvaj községben lakik: a falu fölött, a dombtetőn az általa faragott Honalapítási emlékmű mellett lobogtatja a szél a magyar zászlót. Ha kinéz az ablakán, odalát. Zalakaroson és Tófaluban hasonló emlékművei láthatók. Ő faragta a noszvaji játszótér fatárgyait, a református templom és a katolikus kápolna számos berendezési tárgyát. És a kápolna előtti feszületet is, amelyről háromszor lopták le a korpuszt. Végül egy darab fába a test negatív lenyomatát véste bele: „Megfaragtam a hiányt.” Szomolyán, Bükkzsércen, Füzesabonyban, Szurdokpüspökiben és még számos településen láthatók munkái. Szívesen dolgozik templomok számára. Szép munkáiért méltányos árat kér: így is szeretné megköszönni azt a sok segítséget, amelyet Magyarországra érkezve kapott. Egymás segítésének nélkülözhetetlenségét odahaza, Erdélyben, kisebbségi sorsban tanulta, akár a fafaragást. És úgy véli, a szolidaritás idehaza sem nélkülözhető. Írta: Kipke Tamás |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|