Trogmayer Ottó

Szent Gallen-i kalandok

Sankt Gallen bűbájos svájci kisváros, közel a Bodeni-tó partjához. Hatalmas barokk kolostora uralja a környéket. Kevesen tudják, hogy történelmünk három fontos epizódja is e városkához, pontosabban az egykori kolostorhoz kötődik. Az egykorihoz, mert az az európai építészettörténet egyik igen fontos állomása.

Történt pedig, hogy az Úr 820. évében az akkori apát levélben kérte a nem messze fekvő Reichenau kolostorának apátját, adjon tanácsot, hogyan bővítse ki a felügyelete alatt álló kolostort. A válasz meg is érkezett, egy részletes tervrajz formájában, mely valami csodálatos módon napjainkig fennmaradt. Ennek alapján épült fel az új templom, vendégházak, kórház, műhelyek, kertek, gyümölcsös, egyszóval minden, ami akkor a legkorszerűbbnek számított. A templomnak keleten és nyugaton is volt szentélye, négy toronynyal ékeskedett, nyugati harmadában hatalmas keresztelőmedence várta az üdvösségre áhító pogányokat. Ez a terv lett számos európai templom és kolostor mintája, jó kétszáz éven át. Ma úgy nevezzük, „Szent Gallen-i típus”.

Erre a kolostorra tört rá a kalandozó magyarok egyik csapata 926 májusának elején. Az apát már jó előre értesült a hívatlan vendégek közeledtéről, így a kolostor kincseit, biztos helyre menekítette, s maga is elmenekült szerzeteseivel. Egyetlen barát várta be a magyarokat, a jámbor s kortársai szerint együgyű Heribald. Elbeszélése az egyetlen nyugati korabeli forrás, mely jót mond elődeinkről.

„Bizony igen tetszettek, nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna kolostorunkban, higgyétek el nekem. Ételt és italt ugyanis bőkezűen adtak nekem, hiszen amit állhatatos pincemesterünktől azelőtt nagy nehezen tudtam kikönyörögni, hogy akár csak egyszer is inni adjon, amikor szomjaztam, azok kérésemre bőkezűen adtak nekem…”

Közel ötven évvel a nevezetes esemény után, ismét kapcsolatba kerültünk Szent Gál kolostorával. Innen érkezett ugyanis Géza nagyfejedelem esztergomi udvarába Brúnó szerzetes a 970-es évek elején, aki püspökké szenteltetvén megkeresztelte a fejedelmet, családját s nagy valószínűséggel a környezetében élő előkelőket. A hagyomány szerint a hozzá csatlakozó papokkal több mint ötezer magyart vezetett keresztvíz alá.

A harmadik kalandra mintegy ezer esztendőt kellett várnunk. 1970-ben kezdődött pusztaszeri ásatásunk ismét az egykori híres kolostorhoz kapcsolta kutatásainkat. Szer monostorának feltárása a múlt században kezdődött, és sokáig úgy hittük, hogy az akkori megfigyelések napjainkban is érvényesek. Nem így történt. Feltárásaink bebizonyították, hogy az addig megismerteknél több, öszszesen nyolc építési periódusa volt a templomnak, s talán közel ennyi, vagy több a kolostornak. A három fő templomtípus közül a második, mely egyúttal az ötödik építési periódust jelentette, a Szent Gallen-i alaprajz szerint épült. Számításaink szerint az itt emelt templom nagysága ugyan éppen a fele volt az eredeti tervrajzban leírtnak, de részleteiben megegyezett azzal. Még a keresztelőmedence is ott volt, ahol a reichenaui apát egykor megjelölte. Templomunk a XI. század végén épülhetett, amikor a pogány lázadások leverésével a kereszténység végleges győzelmet aratott. Minden bizonnyal közép-európai bencések hozták magukkal a tervet, mely alapján a hatalmas kolostor falait emelték. Akkor úgy hittük, hogy Magyarországon a maga korában egyedülálló építmény volt Szer monostora, ma már tudjuk, hogy Szent Márton-hegyén, a mai Pannonhalmán is hasonló, négytornyú, keleti és nyugati szentélyű templom előzte meg a háromhajós bazilikát, s talán követte a 996-ban emelt bizonyára kisebb templomot.

Bizonyos vagyok abban, hogy a következő évtizedek régészeti kutatásai még további kapcsolatokra hoznak fényt Szent Gál kolostora és a magyarok között.

(A szerző nyugdíjas muzeológus professzor)

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu