A plébániai kereteken átnyúlva...

Miskolc szíve: a Mindszenti plébánia

Évtizedeken át az ország második legnagyobb városa volt Miskolc. Területét tekintve ma is az: mintegy harminc kilométer hosszú, mélyen benyúlik a Szinva-patak völgyébe, és legszélesebb részén tizenöt kilométer. Lakossága azonban az utóbbi évtizedben – amikor bezártak vagy jócskán leépültek a nagy ipari üzemek – megfogyatkozott: kétszázharmincezerből mintegy száznyolcvanezerre.

Berkes László plébános a millenniumi
terem állványai között

A lakosságnak csaknem hatvan százaléka római katolikus. Ennek persze csak töredéke – átlagos vasárnapokon hat-hétezer, nagy ünnepeken tizenhat-tizenhétezer – jön el a templomba, de nincs ez másképp az ország más tájain vagy az erőszakos ateista propagandától megkímélt Nyugat számos országában sem.

A mai Miskolcnak tizenöt római katolikus (és négy görög katolikus) plébániája van, ezek közül három betöltetlen, vagyis valamely más plébános látja el „oldallagosan” – huszonhét pap végzi a lelkipásztori munkát. Négy szerzetesrend van jelen a városban: a jezsuiták, a minoriták, a karmeliták és Szent Ferenc Kis Testvérei.

Barokk templom a város szívében

A mai város sok kis településből „nőtt össze”, ezek egyike volt Mindszent, melynek 1717 óta van plébániája, mai hatalmas barokk temploma 1728-45 között épült. Ma ez Miskolc központi plébániája, ahol a város papjai havonta összejönnek, és megbeszélik gondjaikat, az összehangolandó tennivalókat. Fontos például, hogy azonos elveket valljanak, és azonos feltételeket támasszanak a szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatban. Közösen keresik a lehetőségét, hogyan lehetne az egész városban napközben állandóan nyitva tartani a templomokat. Megfigyelték ugyanis, hogy sok olyan ember tér be öt-tíz percre a templomba, aki misére (még) nem jár.

„A plébániai kereteken átnyúlva kell ma már dolgoznunk” – mondja Berkes László plébános. Ha más plébánia területén van például az iskola, mint ahol a család lakik, akkor gyakran oda jár az egész család. Vasárnap a fiatal családok meglátogatják a város másik végén lakó szüleiket, s velük együtt mennek misére. A lelkipásztorok nem lebeszélni próbálják őket erről, inkább annak örülnek, hogy valahová járnak.

Az 1989-90-es politikai változásokat követően bizonyos fellendülést tapasztaltak a lelkipásztorok a misék látogatottsága, a szentségekhez járulás terén. Az utóbbi években azonban ez elakadt. Ma nem a félelem tartja távol az embereket: többségüket a megélhetésért való kemény, minden időt és energiát fölemésztő küszködés vagy az érvényesülés felfokozott igyekezete von el a templomtól.

Miskolc ma nem annyira az ipar fellegvára, mint inkább diákváros: mintegy negyvenezer diákja és tizenháromezer egyetemistája van. A jezsuitáké mellett másik katolikus gimnázium is működik, amely Fráter György nevét viseli. Hamarosan általános iskola is indul, van továbbá két katolikus óvoda is.

Az iskolai hitoktatásban papok és civil hitoktatók dolgoznak, igyekeznek mindenütt élni a lehetőségekkel, de Berkes László a helyzet ellentmondásosságát is érzékeli: „Éppen virágkorát élte a templomi-plébániai hitoktatás, amikor bemehettünk az iskolákba. Itt sok olyan gyereket is elérünk, akik a templomba nem jöttek el, ez tehát nagyon jó. A templomban vagy a plébánián azonban más légkörben, színvonalasabban és zavartalanabbul folyt a hitoktatás, mint az iskolák többségében.”

A Mindszenti plébánián (és fíliáin) öt lelkipásztor szolgálja a híveket. Az elmúlt évben százhúsz esküvő volt a templomban, háromszáz gyermeket kereszteltek, és ugyanennyi hívüket temették el, ötven körül volt a bérmálkozók, hatvan fölött az elsőáldozók száma. Berkes László plébános a főegyházmegye családreferense, plébániáján ezért is vezeti ő a jegyeskurzusokat, amelyek „a jövő keresztény családjainak életét segítenek megalapozni” .

Nagy építkezés folyik a templommal szomszédos plébánia udvarának végében – jórészt az egyházközség saját erejéből. A falak már állnak, a tervek szerint jövőre készül el a „millenniumi terem”, amely az egyházközség legkülönfélébb rendezvényeinek ad majd otthont. Mostani, félkész állapotában is már egy különleges találkozásnak: Berkes László plébános egy júniusi napra meghívta mindazokat a paptársait, akik valamikor ezen a plébánián teljesítettek rövidebb-hosszabb ideig szolgálatot. „Éreznünk kell az összetartozást azokkal, akik munkáját folytatjuk, akikkel ugyanazt az ügyet szolgáljuk.”

Írta: Kipke Tamás
Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu