Uj Ember

2000. május 21.
LVI. évf. 21. (2704.)

"Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat..."

Főoldal
Lelkiség
Katolikus szemmel
Jelenpor
Szent Gallen-i kalandok
Szomszédságunk múltja és jövője
Kevesebb mint tízmillió…
A megértés igyekezete és a feleségek száma
Élő egyház
Magyar segítséggel épül Kassa legújabb temploma
Tóth László egyetemi tanár emlékezete
Magyar események – Rómában
Hit és haza
Szerzetesiskolák találkozója Budapesten
Egyházmegyei változások
RÉV — Kecskeméten
Ötven éve Csehszlovákiában
Az Egri Főegyházmegye
A plébániai kereteken átnyúlva...
Miskolc szíve: a Mindszenti plébánia
„A tudomány egyesít a hitben”
Jezsuita gimnázium a lakótelepen
Két közösség temploma
Szolidaritás – fába faragva
Fórum
Család, házasság nélkül?
Beszélgetés Bolberitz Pállal (2.)
Örömhír
Kairóból Kopt liturgia – magyar lejegyzésben
Kultúra
A félelem
A társadalom vírusai
Győrffy László kisregényeiről
J. atya legendáriuma -
A golfpálya
Ifjúság
Uradalmi cselédből a nép írója
Zarándokolni jó
A találkozás kockázata
Rajzokkal a kereszténységről
Rejtvény
Mozaik

Megnyílt a Szent István Könyvhét
Névtelen, de nem személytelen…
„Fölfelé nézz, fiam!”
Temetőkert 2000
Rejtvény
.

.

 

Ötven éve Csehszlovákiában

1950-ben – hónapokkal előbb, mint nálunk - a csehszlovák kommunista párt betiltotta az országban működő összes szerzetesrendet és kongregációt. A cseh szerzetesi elöljárók konferenciáinak elnökei, Strahov apát és Milada Kopecká nővér közös nyilatkozatban emlékeztek meg a szerzetesek tömeges letartóztatásáról, kényszermunkára való deportálásukról, elöljáróik bebörtönzéséről. Az apátokat felforgatással vádolták, és kirakatper során elítélték őket.

Az emlékezéssel nem akarunk gyűlöletet szítani – olvasható a nyilatkozatban. — Inkább arra akarunk hálával emlékeztetni, hogy 1989 novembere után ismét megújíthattuk rendjeinket és kongregációinkat. A mai helyzet azonban egyáltalán nem mondható kiegyensúlyozottnak: Csehországban ma társadalmi bizonytalanság uralkodik, a szerzetesek nehéz körülmények között végzik tevékenységüket, mivel még nem kapták vissza a fél évszázaddal ezelőtt elkobzott tulajdonaikat. A cseh szerzetesek nyilatkozatához csatlakozott az ország püspökkari konferenciája is.

A szlovák püspöki kar is megemlékezett a szerzetesek deportálásának ötvenedik évfordulójáról. Levélben fordult az ország minden szerzeteséhez és szerzetesnőjéhez, emlékeztetve az 1950. április 13-áról 14-ére virradó éjszaka brutális eseményeire. Kétezer szerzetest és tízezer nővért deportáltak öt évtizeddel ezelőtt. „Megfosztottak benneteket a szabadságtól, az egyházi javaktól, de nem tudtak megfosztani belső szabadságotoktól, amellyel életeteket Istennek szenteltétek, hogy testvéreitekben szolgáljátok Őt. Mind a mai napig senki sem kért ezért bocsánatot tőletek, és senkit sem fogtak perbe, vagy késztettek arra, hogy felelősséget vállaljon. Ti azonban megbocsátottatok üldözőiteknek és Szent István diakónus példáját követve imádkoztatok, hogy üldözőitek megtérjenek, mint Saul, aki Pál apostol lett.” A főpásztorok megköszönik az Úrnak, hogy a szerzetesek hűségesek maradtak szerzetesi hivatásukhoz, „köszönetet mondunk azért a lelkipásztori munkáért, amelyet a fiatalok hitoktatásában, az iskolákban, a kórházakban végeztetek. Bár számotok csökkent, hitetek és az egyházat szolgáló szeretetetek továbbra is nagy lánggal ég. Az egyház nem feledheti tanúságtételeteket. Köszönjük az Úrnak nagylelkű válaszotokat. Imádkozunk, hogy maradjatok hűségesek, legyetek Isten ajándéka az egész egyház számára Szlovákiában. Az egyháznak szüksége van rátok, és számít rátok.”

VR/MK

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu