|
Ötven éve Csehszlovákiában
1950-ben – hónapokkal előbb, mint nálunk - a csehszlovák
kommunista párt betiltotta az országban működő összes szerzetesrendet
és kongregációt. A cseh szerzetesi elöljárók konferenciáinak elnökei,
Strahov apát és Milada Kopecká nővér közös nyilatkozatban
emlékeztek meg a szerzetesek tömeges letartóztatásáról, kényszermunkára
való deportálásukról, elöljáróik bebörtönzéséről. Az apátokat felforgatással
vádolták, és kirakatper során elítélték őket.
Az emlékezéssel nem akarunk gyűlöletet szítani – olvasható a nyilatkozatban. — Inkább arra akarunk hálával emlékeztetni, hogy 1989 novembere után ismét megújíthattuk rendjeinket és kongregációinkat. A mai helyzet azonban egyáltalán nem mondható kiegyensúlyozottnak: Csehországban ma társadalmi bizonytalanság uralkodik, a szerzetesek nehéz körülmények között végzik tevékenységüket, mivel még nem kapták vissza a fél évszázaddal ezelőtt elkobzott tulajdonaikat. A cseh szerzetesek nyilatkozatához csatlakozott az ország püspökkari konferenciája is.
A szlovák püspöki kar is megemlékezett a szerzetesek
deportálásának ötvenedik évfordulójáról. Levélben fordult az ország minden
szerzeteséhez és szerzetesnőjéhez, emlékeztetve az 1950. április 13-áról
14-ére virradó éjszaka brutális eseményeire. Kétezer szerzetest és tízezer
nővért deportáltak öt évtizeddel ezelőtt. „Megfosztottak benneteket a
szabadságtól, az egyházi javaktól, de nem tudtak megfosztani belső szabadságotoktól,
amellyel életeteket Istennek szenteltétek, hogy testvéreitekben szolgáljátok
Őt. Mind a mai napig senki sem kért ezért bocsánatot tőletek, és senkit
sem fogtak perbe, vagy késztettek arra, hogy felelősséget vállaljon. Ti
azonban megbocsátottatok üldözőiteknek és Szent István diakónus példáját
követve imádkoztatok, hogy üldözőitek megtérjenek, mint Saul, aki Pál
apostol lett.” A főpásztorok megköszönik az Úrnak, hogy a szerzetesek
hűségesek maradtak szerzetesi hivatásukhoz, „köszönetet mondunk azért
a lelkipásztori munkáért, amelyet a fiatalok hitoktatásában, az iskolákban,
a kórházakban végeztetek. Bár számotok csökkent, hitetek és az egyházat
szolgáló szeretetetek továbbra is nagy lánggal ég. Az egyház nem feledheti
tanúságtételeteket. Köszönjük az Úrnak nagylelkű válaszotokat. Imádkozunk,
hogy maradjatok hűségesek, legyetek Isten ajándéka az egész egyház számára
Szlovákiában. Az egyháznak szüksége van rátok, és számít rátok.”
VR/MK
|