Örömhír Kairóból

Kopt liturgia – magyar lejegyzésben

„Koptok – az egyiptomi keresztények kb. 850 000 lelket számlálnak, nagy részük Észak-Egyiptomban, Fajun vidékén él. Élükön a kairói pátriárka áll, ő nevezi ki az abessziniai (etiópiai) pátriárkát. A kopt egyház az V. században keletkezett egyiptomi monofizita eretnekség folytatása. A monofizitizmus (görög: egy természetet valló tan) ősegyházi eretnekség, amely szerint Krisztusban csak egy természet van, mégpedig az istenség. Krisztus nem Istenember, csak Isten. Az V. század elején Eutychész bizánci archimandrita (a görög rítusban egy vagy több kolostor elöljárója) tanította, a khalcedoni zsinat (451) azonban elítélte. A monofizitizmus máig megmaradt az abesszineknél, a szír jakobitáknál, a nem egyesült örményeknél.

A keresztségen kívül ismerik a körülmetélést; a házasságot könnyen bontják fel. Nyelvük a régi egyiptominak leszármazottja, három dialektusra oszlott. A X. század óta az arab elnyomta, a XVII. század óta csak egyházi nyelvként használatos. A kopt művészet görög, szíriai, belső ázsiai elemekből táplálkozik, nevezetes a szövő művészetük…”

Megszoktuk, hogy a lexikonok találó, de szűkszavú jellemzései rendre megfeledkeznek az építészet, a szobrászat, a festészet, az iparművészet taglalásánál a zeneművészet alkotásairól. Napjainkban válik ez a kép többé-kevésbé teljessé, amikor a zenetudomány néhány töredékből, évszázados, évezredes tekercsekről próbálja rekonstruálni a letűnt századok énekes és hangszeres zenéjét. Amikor a kutatás elakad, akkor lép elő a nagy segítőtárs: a szájhagyomány. Ez jött segítségére a XX. század muzsikusainak: Vikár Béla, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Lajtha László nemzedékének; majd tanítványaiknak megadatott, hogy a technika legfrissebb eszközeivel felkeressék távoli tájak énekeseit és hangszerjátékosait és Julianus barát nyomába lépve a huszonnegyedik órában rögzítsék a hagyományos dallamokat, mintegy újra felfedezve „Magna Hungariát”.

Ám a kutatásnak vannak mindmáig elhanyagolt, feltáratlan területei. Ehhez a kutatónak évekre vállalnia kell az ismeretlen terület vadidegen környezetének, a nyelvnek, a szokásoknak minden nehézségét, olykor évekre, évtizedekre elbúcsúzva a „híres kis Magyarországtúl…”, hogy az eredmény reményében felmutathassa az emberiség közös tulajdonának számító kincseket: a lejegyezett dallamok sokaságát. S amikor felütjük a többkilós, pazar kiállítású kötetet, megjelenik előttünk a kutató mindig mosolygós, szemüvege mögül derűsen ránk tekintő arca, és a kottafejek beszédesen bizonyítják a zeneművészetnek testvéreivel való egyenrangúságát. De ki is ez a kutató?

„Tóth Margit, született 1920. június 20-án Budapesten. Zenetörténész, népzenekutató. Faragó György zongoratanítványa, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián 1956-ban zenetudományi-népzenekutatói oklevelet szerzett Kodály Zoltánnál. A Szabolcsi Bence és Bartha Dénes, Bárdos Lajos és Lajtha László nevével fémjelzett tanszakon szerzett tudás birtokában 1951-63 között Lajtha László népzenekutató munkatársa, majd ennek halála után csoportjának vezetője. 1964-től nyugdíjba vonulásáig a Néprajzi Múzeum zenei vezetője. 1958-64-ig a Zenei lexikont szerkesztette Bartha Dénes irányításával. Tudományos kutatásainak fő területe a kopt népzene, melyet 1980-tól Egyiptomban gyűjt és rendez sajtó alá.” – írja a Brockhaus-Riemann Zenei lexikon.

Nyáron misekönyv-nagyságú kötetet hozott a posta Egyiptomból, Kairó városából. A címzett: Kerekes Károly O. Cist. ny. zirci apát. Az ajánlás: „Károly Atyának szeretettel – amint a könyv minden, még a legkisebb kottája is U.I.O.Gl.D. (Ut In Omnibus Glorificetur Deus: Hogy Mindenekben Dicsőíttessék az Isten) = szeretetből készült – Margit, alias Gertrúd testvér, Kairó, 1998.”

A Kairói Amerikai Egyetemi Nyomdában napvilágot látott kötet kopt és angol nyelven tartalmazza Szent Bazil kopt ortodox liturgiájának szövegét és dallamait, teljes zenei átírásban. A Kopt Ortodox Patriarchátus kiadása. Összeállította Ragheb Moftah, a zenei átírásokat készítette Tóth Margit, a szöveget Martha Roy gondozta. A Tudnivalók és a bevezetés, a kopt ábécé, a liturgia betűrendes mutatója, majd a liturgia rendje után tárul ki Szent Bazil liturgiájának teljes szövegi és zenei gazdagsága.

A zenei lejegyzés – az előszó szerint — a Bartók Béla által kifejlesztett magyar módszert követi, megörökítve a legapróbb díszítőhangokat is. (Ebben Tóth Margit bizonyára közvetlen mestere, Lajtha László számára minuciózus pontosságú leírásai szolgáltak követésre méltónak.) A díszítések olykor bizonyos hagyományt követnek, máskor pedig az énekesek improvizációját rögzítik. Dr. Moftah 1926-ban kezdett autentikus dallamokat tudó énekesektől gyűjteni. 1928-ban az Angol Királyi Zeneakadémia professzora, Ernest Newlandsmith Egyiptomba érkezett, hogy támogassa Moftah munkáját. Az átiratokat, a himnuszokat és a liturgia dallamait végül 1928 és 1936 között egy énekes előadásában rögzítették. Az élő előadásokból tizenhat kötetnyi anyag gyűlt össze, benne Szent Bazil liturgiájával.

Hatalmas virágoskert lett belőle, amely immár itt illatozik a közelünkben. Hálásak lehetünk kertészének, Tóth Margitnak, aki szerető műgonddal simogatta meg e tömjénillatú dallamvirágokat, hogy megóvja újabb századokra.

A kötet elején, a latin betűs bevezetés előtt III. Shenouda, Alexandria pópája és a Szent Márk-székesegyház pátriárkája látható. Ugyanez – arab módra – a legvégén is ott van, hogy jobbról balra is elolvashassuk a kopt betűs szöveget.

A főpásztornak és dallamkertészének virágaikkal együtt szívből kívánjuk: Vivant, crescant, floreant!

Lukin László

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu