|
(ezerötszáz gyors) A megértés igyekezete és a feleségek száma Figyelmes olvasónk felhívta a figyelmünket: bigámiát tételezünk fel egynémely diakónusról. Azt írtuk ugyanis, hogy feleségeikkel jelentek meg valahol. Olvasónk szerint ez egyértelműen azt jelenti, hogy többnejűek. Ha nem, azt kellett volna írnunk: feleségükkel jelentek meg. Ez azonban úgy is értelmezhető volna, hogy egy közös felesége van több diakónusnak. (Ha azt olvasom: „a futballisták edzőjükkel együtt kapták a kitüntetést”, egy közös edzőre, és nem 11 játékos 11 saját edzőjére gondolok.) Az egy birtokoshoz tartozó egy-egy birtok kapcsolatát csak körülírással tudjuk egyértelműen kifejezni. Ilyen a nyelv(ünk) természete – mondhatnánk. És a miénk: nyelvhasználóké? Az egymással perben álló felek ügyvédei (kinek-kinek a saját ügyvédje!) ügyfelük érdekének megfelelően igyekeznek értelmezni a megkötött szerződés szövegét, az elhangzott vallomást. A biztosítótársaság úgy fogalmazza meg a feltételeket, hogy az ügyfél ne vegye észre, miként fog majd a biztosító kibújni a fizetési kötelezettség alól. Ez érthető: a pereskedők érdeke egymáséval ellentétes, akárcsak a biztosítotté és a társaságé. De amikor nincs ilyen érdekellentét? Nem ritkán akkor is ugyanígy olvassuk és hallgatjuk embertársaink szavait, mondatait. Támadóan vagy védekezőn, a rést keresve a bástyán. Így legfeljebb vitatkozni lehet, beszélgetni aligha. Német barátommal igen jókat beszélgetünk, ha erre jár. Németül. Egyszer megkérdeztem: nem zavarja-e a sok hiba, amelyet beszéd közben ejtek. Egyáltalán megérti-e összetákolt mondataim mélyén a mondanivalót? „Meg akarom érteni – válaszolta. – Nemcsak arra figyelek, mit mondasz, hanem arra is, amit mondani akarsz.” Ha így elegyednénk szóba egymással, talán könnyebb volna megértenünk a másikat. Kipke Tamás |
Új
Ember: ujember@drotposta.hu
|