A társadalom vírusai

Győrffy László kisregényeiről

A széppróza és a publicisztika még sohasem hatott olyan közvetlen erővel egymásra, mint az utolsó negyedszázadban. A társadalmi létet, az ember mindennapjait megtámadó eszmei és valóságos „vírusok” megsokszorozva támadnak ránk.

Győrffy László három kisregénye a közelmúlt magyar történelmi és társadalmi változásainak érzékletes és korhű foglalatát adja. A regényekben szereplők magántörténelme mintegy tükrözi azokat a társadalmi viszonyokat, kudarcos történelmi helyzeteket, melyeket mindannyiunknak át kellett élnünk. A három kisregény ily módon öszszetartozásával hitelesen jelzi egy elmúlt korszak visszásságait. Mi módon hatott a nagypolitika intézkedésrendszere az emberek magánéletére, miként tette tönkre az úgynevezett szocializmus az emberek hétköznapi életét, s milyen reményt vesztett, kilátástalannak tűnő életküzdelmekbe kellett belebocsátkozniuk azoknak, akik nem voltak hajlandók elfogadni a rendszer kínálta kisebb-nagyobb megalkuvásokat, akik életvitelükkel szembenálltak a kádári korszakkal.

A három kisregény eseményei ezeknek a küzdelmeknek pontos kortörténetét adják, és ily módon közös megjelentetésük indokolt. Mindháromban egységesen jól követhető az író más műveiben is bizonyított szociológiai érzékenysége.

A Kőorgonák egy kórboncnok orvos és egy svájci tisztviselő lány megismerkedésének és házasságkötési szándékának a kádári hivatalokkal folytatott keserves küzdelmét mutatja be. A keleti, szocialista rendszer és a nyugati világ törvényei, szokásrendszere közötti különbségek adta küzdelmet, amely a mai fiatalok számára már nehezen elképzelhető, s amely két rendszert szögesdrótos határok zártak el egymástól, a hazai, belügyi szervek figyelmével súlyosbítva. Azokról a hétköznapi küzdelmekről szól, melyeket egy magyar, huszonéves fiatalembernek át kellett élnie, aki foglalkozása okán nyomon követhette az öngyilkosságba menekülők számának növekedését is, és akit – ötvenhatos múltja miatt – nem engedtek külföldre utazni.

Az író a téma feldolgozásában a magyar próza lírai hagyományait követi, miközben az idősíkok egymásba csúsztatásával szükségszerűen és érthetően alkalmazza a főhős tudatállapotában kivetülő virtuális valóság megrajzolását is.

Az aluljáró főhőse, Ciren Simon neve a bibliai Cirenei Simonra utal, hiszen mint KÖJÁL-ellenőr a társadalom perifériájára sodródott emberi sorsokon próbál segíteni a maga szűkös hivatali eszközeivel. „Társadalmi szondaként” éli hivatali életét, járja Budapest peremkerületeit, és találkozik a nyomortanyákon élőkkel, miközben saját magánéletében is számos nehézséggel (válás, idős apával való együttélés) kell megküzdenie.

Az író főhősének szociológiai tapasztalatain keresztül a társadalom közmegegyezéssel elfogadható szintje alatt vergődők regényes rajzát adja egy magyar Cirenei Simon útján keresztül. Mind a főhős a maga lelki gondjaival, mindazok, akikkel munkája során találkozik, a társadalmi élet „alul járóinak” tűnnek.

A Besúgóval társbérletben valójában dokumentumregény. Bírósági perek, határozatok és a köztük történt események sorozatából bontakozik ki a kádári korszaknak a magánéletet is agresszíven befolyásoló lélekrajza. Egy, a rendszer besúgó káder-állományához tartozó magányos férfi és egy család közös lakásba kényszerítésén keresztül ábrázolja az író a korszak tényfeltáró dokumentációját.

Az író hármaskönyve egy korszak hű lenyomatát s egy generáció korrajzát nyújtja, a diktatórikus határok közé zárt létkörülményektől a magánéletet befolyásoló egykori káderállomány túlnövesztett hatalmáig. A három kisregény a témák és a szereplők különbözősége ellenére harmonikusan illeszkedik egymáshoz, és utal a címben jelzett „társadalmi vírusokra”, melyek kiiktatása nélkül aligha képzelhető el emberhez méltó élet e sokat szenvedett térségben.

(Hármaskönyv, Orpheusz Könyvek, 1999)

szeghalmi

Aktuális Archívum Fórum Magunkról Impressum

Új Ember: ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@freemail.hu