Fontosnak tartom a riporteri tevékenységben is a mértéktartást, azt, hogy megőrizzük tartózkodásunkat a csábítónak tetsző kuriózumokkal, a szenzációkkal szemben.

A trükkökkel operáló, mesterkélt szellemű tömegkommunikációs divat parabolája az anekdota: amerikai édesanya utazik a vonaton gyönyörű, kétéves gyermekével - útitársai pedig nem győzik dicsérni a kis leánykát, hogy milyen szép! De az édesanya csak legyint: ez semmi… látnák csak a fényképét! Nos, a mai rádiók és tévék "showmanjei" sem a valóságot, az igazit mutatják meg, hanem a receptjük szerinti művit, az üzletiesen vonzót; a sláger-ízlés és a komfortos érzelmek reflexeire hagyakozva. Mit tehet egy rádió, tévéműsor? Információkat ad? Adhat, az inflálódásig.

De a gépi eszközök milliószoros sokszorosításában is adhat valami mást is, intimet és egyedit - mondjuk egy költemény sugárzása által. Ami pedig (Ottlik Géza szavával) soha nem ismert szépséget ad a boldogtalanság csúfságának…