Ahogyan az ősszel lehulló levelek az elmúlás szomorúságát idézik fel, úgy a tavasszal virágba boruló fák az élet, a remény, a megújulás jelei. Közülük is kiemelkedik a bibliai idők elterjedt gyümölcsfája a mandulafa, amely a tél végén, sokszor már januárban elsőként fakasztja ki virágait.
A rózsafélék családjába tartozó vad fajták nemesítése igen korán megkezdődött, mert számos mandulafajta megtalálható a mai Közel-Keleten. A bibliai tájak vad és kivadult mandulafái 5-6 m magas, terebélyes alakú, sötétbarna vagy sötétszürke színű, kis lemezekre töredező kérgű, tövises, lombhullató fák. A magányosan vagy párosával található rózsaszín, majd kifehéredő ötszirmú virágai jóval a lombfakadás előtt páratlan gyorsasággal, akár egy nap alatt kinyílnak. A természet egyik legszebb és váratlan csodája a fehér ruhába öltözött mandulafa. A leghíresebb bibliai utalás erre Áron mandulavesszeje, amely egy éjszaka alatt kivirágzott és gyümölcsöt hozott (Szám 17,23). A néphitben ezért a papság buzgóságát és hűségét jelképezi az izraelita pénzeken "makkabeusliliom"-ként ismret Áron vesszeje. Az éjszaka folyamán gyorsan kivirágzó és termést hozó vessző az állandó éberség és készenlét jele is. A héber nyelvben a "mandulavessző" és a "virrasztani" szó hasonlatossága miatt kapcsolódott a mandulafa virágzó ágához az a gondolat, hogy Isten őrködik, virraszt a szavai felett, míg azok be nem teljesednek (Jer 1,11). A növénynek 10-12 cm hosszú, lándzsa alakú keskeny levelei vannak: finoman fogazottak és sötétzöld színűek. A fa termése kb 2-5 cm nagyságú, egymagvú, csonthéjas gyümölcs, amelynek zöld, húsos termésfala az érés során kiszárad és felreped. A nemesített fajták magvai igen kedvelt, tápláló élelmet jelentettek és jelentenek ezen a vidéken, amit megbecsült értékes ajándéknak tekintettek a bibliai időkben (Ter 43,11). Szükség esetén a vad fajták kesernyés magjait is el tudták fogyasztani, ha a lágy félérett mandulákat megpirították. A keserűmandula magvának nagyobb mennyiségű fogyasztása - a kémiailag könnyen hasadó ciánsav miatt - akár mérgező is lehet, de nem száradó olaját az ókorban gyógyszerként tartották számon.
Jézus Krisztus állandó éberséget és virrasztást kér követőitől, mert nem tudjuk sem a napot, sem az órát, amikor dicsőségesen újra eljön. "Nézzétek a fügefát és a többi fákat. Amikor látjátok, hogy már kihajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár." (Lk 21,30). A keresztény ember virrasztó várakozása olvasni tud az idők jeleiből, és a természet ébredéséből Isten üdvözítő tervére következtet. Így válik az elsőként virágzó mandulafa a hívő ember jelképévé és reményünk kifejezőjévé: Isten új életet fakaszt kegyelmével, az üdvösség útjára vezeti népét.
Ugrits Tamás