A magyar keresztény államiság millenniumi esztendejében Melocco Miklós Szent István megkoronázását ábrázoló monumentális szobrát állítják fel Esztergomban a Várhegyen, a bazilika közelében. (Az alkotó rajza.)
Püspökkari körlevél 2000 január elsejére kiadott körlevelében történelmi napról, korszakról szól a Magyar Katolikus Püspöki Kar.
Jézus Krisztus születésének 2000. és Szent István megkoronázásának, a keresztény magyar államiságának 1000. évfordulója a legszorosabban összefonódik számunkra, mert először Jézus Krisztusra tekintünk, aki születésével beteljesítette az emberiség várakozását és megemlékezünk arról, hogy magyar népünk belépett a keresztény államok családjába.
A jubileumi esztendő jelmondata: Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk. A jubileumi plakáton a 2000 éves keresztény jubileumra emlékeztet a háttérben látható nagy, fehér kereszt, a magyar millenniumra pedig a Szent Korona. Isten Fia megtestesülésének titka hálával tölti el szívünket, hirdeti Isten nagy szeretetét! Jézus Krisztus személyében mindenki Megváltót kapott. Ezt az esztendőt átjárja az öröm, amelyet az angyalok hirdettek Jézus születésekor: "nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr!" (Lk 2,10-11). Ezzel a jó hírrel köszöntjük a kettős Jubileumi év kezdetén magyar testvéreinket határon innen és túl.
A magyar keresztény államiság millenniumi esztendejében Melocco Miklós Szent
István megkoronázását ábrázoló monumentális szobrát állítják fel Esztergomban
a Várhegyen, a bazilika közelében. (Az alkotó rajza.)
Krisztus születésének 2000. évfordulója meggyőzően hirdeti, hogy ő olyan szikla, amelyre építeni lehet az egyéni és közösségi életet egyaránt. Ezt különösen fontos tudatosítani ma, amikor annyi félelem és bizonytalanság veszi körül az embert és a legtöbb szilárdnak tűnő bizonyosság igen hamar múló divatnak bizonyul. II. János Pál pápa buzdít bennünket: "Ne féljetek, nyissatok tágas kapukat Krisztusnak!" Jézus Krisztus a halál kultúrájával szemben az élet evangéliumát, az önzéssel és a gyűlölettel szemben a szeretet civilizációját nyújtja az új évezredben is. A Szentatya üzenete mindnyájunknak szól, de különösen a fiataloknak, hiszen ők lesznek azok, akik által az evangélium kovásza átjárja a kultúrát, a közéletet és családi közösségeinket.
Ebben az esztendőben ünnepeljük Szent István megkoronázásának 1000. évfordulóját, amely sorsdöntő történelmi esemény volt nemzetünk életében. Ez a jubileum egyszerre jelenti a keresztény magyar államiság és a katolikus egyházszervezet kialakulásának kezdetét. Szent István királytól örököltük a Katolikus Egyházhoz való tartozásunkat, Szent Péter utóda iránti töretlen hűségünket és áldozatos hazaszeretetünket.
A koronázással a keresztény értékek és eszmények lettek az irányadók az állami és társadalmi életben. Ezer év története mutatja, hogy ezek az értékek tartották meg országunkat. Meg kell becsülnünk ezeket az értékeket ma is, amikor tanúi vagyunk különböző politikai, társadalmi, etikai világszemléletek teljes összeomlásának, valamint annak az erkölcsi és gazdasági rombolásnak, amelynek ebben a században lettek áldozatai az európai nemzetek. Keresztény hitünk annyira beleépült nemzetünk kultúrájába, hagyományaiba, erkölcsi tartásába, hogy ezeréves történelmünk nem is érthető meg a kereszténység nélkül. Az előttünk járó nemzedékek mindig tudták, hogy a hitünkhöz való ragaszkodás és a hazaszeretet összetartozik. A hazaszeretet számunkra is hitünkből fakadó kötelesség. A jubileum kötelez arra, hogy nézzünk szembe bűneinkkel, de vegyük számba értékeinket is, hogy megújulhassunk. Minden megújulás a tiszta forráshoz való visszatéréssel kezdődik. Szent István a kereszténység felvételével és a Szent Korona kérésével az egyház közösségében az evangélium tiszta forrásához vezette népét.
Magyar múltunkra és államiságunk pápai elismerésére emlékeztet a Szent Korona, amelyet mi legnagyobb nemzeti ereklyéink közé sorolunk. Kötelességünk annak hangsúlyozása, hogy a "Szent Korona" nem egy államformának, hanem magyar múltunknak, történelmi hagyományainknak, nemzeti értékeinknek és önazonosságunknak a jelképe, mindazé a lelki, szellemi és keresztény erőé, amely fenntartotta nemzetünket ezer éven át. A tapasztalat azt mutatja, hogy csakis a magyar múlt értékes örökségével lehet a jelenben biztató magyar jövőt építeni.
Az Ómagyar Mária-siralom óta szinte alaphangja e népnek a kesergés. Ebből ki kell gyógyulnunk, hiszen hálával kell gondolnunk arra, hogy országunk és államunk ezer éven át fennmaradt, minden viszontagság közepette. Ezért választottuk jubileumi jelmondatunknak: "Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk.
Mit hoz a harmadik évezred? Azt senki sem tudja. Nemzetek omolhatnak össze és Izajás prófétával mondva az Isten előtt csak olyanok, mint vízcsepp a vödrön. Még mindig érvényben vannak Szent Ágoston szavai: az ember lelke kimeríthetetlen mélység, nem tudni, mi kerül felszínre belőle. Ha csak emberi szempontból néznénk jövőnket, akkor lenne okunk aggodalomra és félelemre. Mi viszont hiszünk abban, hogy az emberiség s benne nemzetünk és egyházunk sorsát elsősorban nem a világtörténelmi események és az emberek határozzák meg, hanem Isten végtelen bölcsessége és gondviselése. Jézus Krisztus, aki egyszerre az Alfa és az Omega (a kezdet és a vég), ott volt a világ teremtésénél és ott lesz a beteljesülésnél is. Ezzel a hittel akarunk testvéri szeretettel közeledni szomszédainkhoz és a határainkon kívül élő magyar testvéreinket pedig biztosítani: soha nem feledkezünk meg róluk, keresztény és magyar, egyéni és közösségi jogaikról. Végül Szent István szellemében megújítjuk a Magyarok Nagyasszonyához való hűségünket, akinek közbenjárása segítsen minket a következő évezredben is.
Erősítsen bennünket az új esztendőben a kettős jubileum üzenete: "Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk!"
A Magyar Katolikus Püspöki Kar