Január hatodika Gáspár, Menyhért, Boldizsár napja - vízkereszt ünnepe. "Igaziból", a Római Kalendárium szerint. De nem úgy nálunk. A szocializmus boldogtalan időszakában ugyanis ilyenféle "klerikális" ünnepeket (lásd még úrnapját) nem lehetett hétköznap megülni. Így kerültek ezek az eredeti ünnepnaphoz közel eső vasárnapra. Kényszerűségből hozta e rendeletet annak idején a püspöki kar.
De nem érdemes ezen a "kis szépséghibán" bosszankodni. Úgy gondolom, időszerűbb az ünnep lényegére tekintenünk. S ehhez a címben látható felirat hozzásegíthet. Vízkeresztkor szokták megáldani a házakat, lakásokat, s ennek jeleként a bejárati ajtó fölé kerül az évszám és a C, M, B betűk, kis keresztekkel elválasztva. Sokfelé G, M, B, betű szerepel, de az eredeti változat az első. Valószínűleg a nép képzelete értelmezte a három betűt a napkeleti bölcsek monogramjaként. Így "születhetett meg" Gáspár (a németben Caspar), Menyhért és Boldizsár. Az evangéliumban a kis Jézust a betlehemi csillag nyomán megtaláló királyok nevéről nem esik szó, számukat is csak a Máté beszámolója szerinti három ajándék: az arany, a tömjén és a mirha sugallta. Tehát előbb lehettek a betűk, s aztán belőlük a nevek.
Az ajtók fölött látható C, M és B a következő mondatot rejti: Christus Mansionem Benedicat. Ez latinul azt jelenti: Krisztus áldja meg e hajlékot. A három betű titka visszavezet minket ahhoz, akit a napkeleti bölcsek, "nem választott népek" gyermekeiként útra kelve, ismeretlenül is kerestek.
szigeti