Valami motoszkál bennem. Ezt a valamit szellemi vakmerőségnek nevezem. Új évszázad, új évezred köszönt ránk. Pontosan 2001. január elsején.
A következő évezredben nagyon meg fog változni a világ. Dániel próféta a végső idők közeledtéről így beszélt: "…és nagyobbá lesz a tudás (…), az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti: de az értelmesek értik." A pozitív változás természetesen csak akkor következhet be, ha az ember erkölcsileg képes lesz felemelkedni Jézus Krisztus örökkévaló tanításaihoz. Ma már kapitális közhely, hogy az emberiség válaszút előtt áll: vagy az életet választja, vagy a totális megsemmisülést.
A lehetőségek - a jövőt illetően - adottak. Az ember hatalmas és félelmetes tudásra tett szert történelme folyamán. Ezzel a tudással megalapozhatja a virágzó és csodálatos emberarcú jövőt. Az űrkutatásra rendkívül nagy hangsúlyt kell helyeznie, hiszen a Föld nyersanyag készlete fogytán van, a népesség szaporulata pedig növekvő tendenciát mutat. Ennek ellenére a jövő technikáját nem az elektronika, nem a kibernetika fogja továbbfejleszteni, ezek csupán segédeszközei lesznek a fejlődésnek, akár napjainkban a számítógépek. A jövőt alapjaiban az emberi agy rejtett, még ki nem merített fel nem derített képességei fogják döntően meghatározni. Az elektronikus robotok, sőt a molekula méretű, vagy még annál is parányibb méretű biorobotok (mikrorobotok) is csak szolgái, kiszolgálói lesznek az emberi agy csodálatos képességeinek. Az agyhullámok gyakorlati "bevetése", alkalmazása a gyógyászatban és az élet egyéb területein, kiterjeszti a szellem határait.
Még nem tudom pontosan - csak körvonalakban sejtem --, hogy mit kellene tenni a művészetek terén, többek között a költészet területén, de érzem, talán tudom is, hogy meg kell újulnia valamilyen formában a költészetnek is. Tehát új utakra kell terelni a múzsát! De ezen az új úton, ezen a megújuláson nem a mesterkéltséget, nem a bőbeszédű semmitmondást értem. Ezeket a szellemi torzókat el kell felejteni, ki kell söpörni agyunkból, szívünkből, lelkünkből, vagyis a művészetek szentélyéből, akár a szemetet.
Meg kell próbálni. Aki nem próbálja meg a lehetetlent, annak a lehetséges is lehetetlen!
Budai Kulcsár János