Az előző részben a férfiasság alapjairól írtam. Ha ezeket egy fiú megfelelő önneveléssel megszerzi, már van mire építkeznie. Ezután ugyanis a férfiasság lényegét jelentő készséget, erényt kell kialakítania magában ahhoz, hogy valóban férfinak lehessen őt tekinteni. Ez pedig nem más, mint A LOVAGIASSÁG.
A szó első hallásra régimódinak tűnhet, mégis szívesen használom, mert a tartalma ma is nagyon aktuális. Azt fejezi ki, ahogy a férfi a nő felé fordul. Ugyanis egy hímnemű emberről akkor derül ki igazán, hogy valóban férfi-e, vagy csak "kan", ha a nővel kerül kapcsolatba.
Mi is a lovagiasság lényege? A kifejezés az egykori lovagok képét idézi, és éppen azért szeretem, mert utal arra a határozottságra, keménységre, amely a lovagokat jellemezte. Igen, egy férfi határozott, összeszedett, sugárzik róla a magával szembeni keménység, amikor a nő felé fordul. Még akkor is, ha szerelmes. Akkor sem válik ügyefogyott tutyi-mutyivá. Ez a határozottság, keménység társul viszont egy feltétlen tisztelettel, gyengédséggel a nő irányába. Van benne talán egy csöppnyi csodálat is, ami a korábban idézett Weöres Sándor-versből határozottan érződik.
Az a fiú vált férfivá, aki tudja tisztelni a nőt. Azért mert az a másik ember nő. Meg tudja adni a köteles tiszteletet minden lánynak, nem csak azokkal kedves, akik tetszenek neki, vagy akiknél szeretne valamit elérni. Ennek a hozzáállásnak alapszintje az udvariasság. Amíg egy fiú képes arra, hogy ha egy lány társaságában közelít egy ajtó felé, kimenjen előtte, mert neki valami egyéni szociális problémája van (pl. siet), addig - szerintem legalábbis - egyáltalán nem tekinthető férfinak, akármilyen nagy "nőcsábász" is különben. Egy férfinak nem kell ilyen odafigyelnie, hogy maga elé engedje a hölgyet. Egyszerűen nem képes kimenni a lány előtt azzal, hogy "Bocs, sietek!". Jó, kinyitja az ajtót (ezzel is előrébb vagyunk), aztán "ladies first" (hölgyek először), és utána a folyosón, ha már van elég hely kikerüli és elhúz, mint a vadlibák.
A fiúk dolgát nagyon megnehezíti a koedukáció. Az iskolában kicsi korban összekerülnek a fiúk-lányok, és a viselkedésük, az egymással kapcsolatos viccek, játékok valóban nem különböznek lényegesen attól függően, hogy lányok vagy fiúk foglalkoznak-e egymással. Gyerek a fiú is, gyerek a lány is. Sajnos ehhez sokan könnyen hozzászoknak. A lányok azonban valamivel korábban érnek, mint a fiúk. A középiskolás korban már valóban kezdenek nővé válni, a fiúk viszont ezt nem veszik észre. Borzasztóan kínos látni néha, amint a 16-17 éves nők lesüllyednek az iskolában a 16-17 éves fiúkák szintjére. Lökdösődés, ez-az, ha-ha-ha, nagy poén volt! Ha a fiúk képesek lennének férfivá érni, tisztában lennének azzal, hogy már a beszéd szintjén különböztetni kell. Másképpen kell szólni esetenként egy lányhoz, mint a haverokhoz. Vannak például viccek, amelyeket egy lánynak el sem lenne szabad mesélni. Nem való egy női fülnek. (Az más kérdés, hogy a világban eluralkodott lelki durvaság következtében néha lányok mesélnek olyan vicceket, amitől magam is szinte elpirulok. De ez elég nagy baj, és nem jogosítja fel a fiúkat hasonló viselkedésre.)
A poénok, "nagyoskodások" vonatkozásában pedig még inkább észnél kellene lenni. Ha a fiúk egymás közt vannak, természetes, hogy időnként keményebb viccek, poénok is felreppennek, hiszen jó azt néha tisztázni, mi-merre-hány-méter, ki, hány kiló, és egyáltalán mi újság is van. De a lányokkal már nem lenne szabad hasonló stílusban ökörködni. Még poénból sem.
A lányok sokat segíthetnének a fiúknak a férfivá válásban, ha egyszerűen nem tűrnék, hogy ne nőként kezeljék őket, hogy durván bánjanak velük. "Na figyelj csak, nagyfiú! Tisztában vagy azzal, hogy most mit mondtál? Tudod egyáltalán, hogy kivel beszélsz? Ha nem vetted volna észre, egy NŐ-vel állsz szemben, nem pedig a haveroddal! Légyszí' ezt figyelembe venni!"
Ha egy fiú annyira érett, hogy készség szintjén tudja gyakorolni a lovagiasságot, különösebb odafigyelés nélkül, akkor már valóban férfinak tekinthető. Minden fiúnak lehetősége van azonban arra, hogy még tovább fejlődjék. Minden fiúból válhat ugyanis "IGAZI FÉRFI" is, aki egy kissé szokatlan ember-fajta. Az igazi férfi ugyanis rendkívül nagy dologra képes: talpára állítja a feje tetején álló világunkat. Hogyan? Erről majd legközelebb.
Varga Péter