Hiába volt minden, Hajnali nem tudta tovább halogatni. Pár hete óvatlanul és kissé elhamarkodottan ígéretet tett családjának, hogy valamelyik hétvégén elviszi őket a Vidám Parkba, hogy szórakozzanak egy jót a tavasz örömére. A két gyerek emiatt rágja a fülét azóta is, Hajnaliné meg teljes mellszélességgel védi a kölykök érdekeit. Pedig ő pontosan tudja, hogy milyen hatással van a férjére a hullámvasút - vagy hogy is hívják manapság azt a gyomorkavaró közlekedési eszközt, a park slágerét, amit azon a helyen - Hajnali nagy bánatára - bizony nem lehet kihagyni.

Sose volt ő, ahogy mondani szokás, az a kiköpött űrhajós típus. Rendszerint már abba belesápadt, ahogy a 4-es busz az Andrássy-ról rákanyarodik a Dózsa György útra.

És ezt nem tudta rákenni szegény apjára, holott jellemének kisebb-nagyobb (inkább kisebb, hisz nagyról nem volt tudomása) hiányosságait hajlamos volt a genetika számlájára írni; ez ellen az idősebb Hajnali persze mindig élénken tiltakozott. Galádság, mondogatta, hogy a fia folyton az ő DNS-eivel hozza kapcsolatba rossz tulajdonságait. Az öreg szerint ugyanis ezekre Hajnali magánúton tett szert, neki semmi kö7ze hozzájuk. A vitát eleddig nem sikerült eldönteniük, és valószínűleg ez így is marad, amíg világ a világ. Vagyis a meccs még mindig döntetlenre állt.

Úgyhogy ezen a reggelen Hajnali próbált jó képet vágni a dologhoz. Nem, mondta a feleségének, most nem éhes, köszöni, nem kér reggelit - és csak nézte irigyen, ahogy azok jóízűen befalják a szalonnás rántottát.

Nem volt étvágya. Ahogy eszébe jutottak azok az állványokon száguldozó vasúti kocsik, próbált lassan, egyenletesen lélegezni. Elképzelte, ahogy felérnek valamelyik irdatlan csúcsra, hogy aztán tíz méter per szekundumnégyzettel leszáguldjanak onnan… Mi lenne, ha ő inkább odalenn várná meg a többieket? De nem, mégse, nem blamálhatja magát a gyerekek előtt. Úgyhogy valóban jobb, ha nem eszik semmit. Üres a gyomra, igaz, de legalább nem lesz még üresebb. Indulás előtt tíz perccel még egyszer, utoljára kinézett az ablakon reménykedőn, hátha beborult az ég, és szakad az eső, akkor talán lefújhatnák ezt az egész vállalkozást… de nem. Szép, verőfényes, tavaszi nap volt.

Hát jó, gondolta Hajnali elszántan. Legyen.

Domokos Gábor