A sajtó köpönyegforgató, állhatatlan volta nemcsak jelen korunk sajátos vonása. Már a régi korokban is számos példa akadt: mennyire saját érdekeiket lesők és részrehajlók tudnak lenni azok az emberek, akiknek az igazságot kellene hirdetniök, írniok. A sajtó méltatlan magatartására szembetűnő példát idézhetünk még Bonaparte Napoleon korából.
A száműzött császár visszatérésének idején a korabeli francia sajtó szinte napról-napra, óráról órára változtatta meg állásfoglalását és hangnemét. A február 28-án megjelentetett cikk így írt: A "Korzikai" elhagyta Elbát. Március 8-án még tárgyszerű közléssel tudósított: Bonaparte Cannes közelében kikötött kíséretével. Három nappal később Napóleon már "visszakapta" katonai titulusát: Bonaparte tábornok bevonult Grenoble-ba. A március 19-i közlemény az első szavától kezdve merő hódolat: A Császár Őfelségét szeretettel várják a Tuilériákba.
Remélhető, hogy jelenkori hazai sajtónk nem feltétlenül ezt az "elviséget" és magatartást tartja követendő példának hivatása gyakorlásakor.
szeghalmi