Legendák és misztikusok

Jubiláló avignoni fesztivál - "keresztény jelenléttel"

A Pápák Palotájának komor várfalakkal, boltívekkel keretezett udvara immár hatvan éve központi helyszíne a világ egyik legjelentősebb színházi találkozójaként számon tartott, Jean Vilar színész-rendező által alapított Avignoni Fesztiválnak. Vilar olyan - később világhírűvé vált - ifjú művészeket csábított a városba, mint Maria Casarés, Gérard Philipe vagy Philippe Noiret... A programkínálat folyamatosan bővült, a paletta színesedett: a palotaudvar mellett alternatív helyszíneket is találtak a kísérleti előadásoknak, táncszínházi produkcióknak, koncerteknek, filmvetítéseknek és kiállításoknak.

A dél-francia városban a klasszikus és kortárs drámairodalom jóformán minden jelentős művét bemutatták már az elmúlt hat évtizedben, legendás rendezők nevei sorakoznak a fesztivál krónikájának lapjain: Jorge Lavelli, Robert Wilson, Peter Brook, Antoine Vitez... A nagy figyelemmel kísért "seregszemlére" a világ minden részéről érkeznek társulatok, időről időre magyar művészek is bemutatkoznak Avignonban. A MagyArt programsorozat kapcsán 2001-ben különös hangsúlyt kapott a magyar kultúra, de rendezéseivel Schilling Árpád is többször került már itt a nemzetközi figyelem középpontjába.

Az érdeklődés nagy: tavaly több mint százharmincezer nézője volt a fesztiválnak, idén még több látogatóra számítanak a szervezők. A Pápák Palotájában és a környék játszóhelyein július 6. és 28. között harminc előadást tartanak, melyek többsége ősbemutató. Frédéric Fisbach, a "díszvendég" Jean Genet A paravánok című darabját, Jean-Francois Sivadier pedig Shakespeare Lear királyát állította színpadra. Az élvonalbeli európai színházi műhelyek közül a Frank Castorf vezette berlini Volksbühne és a varsói Teatr Rozmaitosci vendégszerepel Avignonban - utóbbi társulat Tony Kushner Angyalok Amerikában című darabjának lengyel nyelvű előadásával. A Théatre du Soleil 2006-ban, Párizsban nagy sikert aratott nyolcórás "jelenetfüzérét" az Ephémerest újította fel. Paul Claudel A csere című színművét Julie Brochen rendezésében, Shakespeare III. Richardját - Peter Verhelst átiratában - Ludovic Lagarde adaptációjában játsszák. Egy-egy produkció erejéig megemlékeznek a száz éve született René Char költőről és a harminc éve elhunyt görög díváról, Maria Callasról is. Jeanne Moreau, aki 1947-ben részt vett az első avignoni fesztiválon, idén Heiner Müller Quartettjében tért vissza fiatalkori sikereinek helyszínére.

Több mint negyven éve a helyi egyház is csatlakozott az avignoni programsorozathoz azzal a szándékkal, hogy keresse a keresztény hit és a kortárs művészet közötti kapcsolódási pontokat. Ilyenkor késő estig nyitva állnak a város templomai, melyekben nemcsak hangversenyeket tartanak - különböző szerzetesrendek tagjai várják, fogadják a betérőket, érdeklődőket.

Az "Ünnepel a lelkem!" mottójú idei jelenlét fő helyszíne a Szent Lajos-kápolna. A fesztivál három hete alatt műsorra tűzik Charles Péguy Jeanne d´Arc szeretetének misztériuma című darabját. Ebben a szerző nagyfokú érzékenységgel, ismétlésekkel, olykor kissé didaktikus módon próbálja megértetni a befogadóval az ima és a szeretet erejét. A színmű a premieren megbukott, amit Péguy akkor ekképp kommentált: "A kor, amelyben élünk, túl barbár ahhoz, hogy ennek az alkotásnak közönsége lehessen." Joggal merül fel a kérdés, ma, nyolcvan évvel a premier után, vajon közönségre talál-e a darab?

Lucile Vignon rendezésében és zenéjével Avilai Szent Teréz fő művének, A belső várkastélynak sajátságos interpretációját is láthatja a nagyérdemű. Az előadás ritmusát, harmóniáját tizenkét rövid ima és a XVI. századi spanyol szerzők hatása alatt komponált betétszámok adják. Az alkotók hűen ragaszkodtak a szerző alapgondolataihoz, a darab felépítésénél megőrizték a "hét lépcsőfokot". Munkájukkal a lelkiségi írás egyetemes üzeneteit akarják közvetíteni, annak reményében, hogy minél többekhez eljut az egység reménye a "bennünk lakozó Isten" felfedezésével.

Khalil GibranPrófétája joggal nevezhető időn kívüli alkotásnak. Már az első, 1923-as kiadás is hatalmas sikert aratott, híre eljutott szinte a világ minden országába, népszerűsége pedig azóta is töretlen. Öröm, szeretet, barátság, házasság, önismeret, vallás, halál... - e sokszor közhelyesnek tűnő, mégis minden ember életében meghatározó szerepet játszó fogalmakról elmélkedik Gibran, akinek gondolatait zenével, árnyjátékkal, szuggesztíven jelenítik meg a színpadon.

Lisieux-i Szent Teréz lelkiségét az Ephata társulat viszi színre egészen finom mozdulatokkal, hangaláfestéssel. A tánccsoport e méltóságteljes és a transzcendensre nyitott művészi formával tesz tanúságot Kis Szent Teréz Isten iránt érzett szeretetéről és belé vetett bizalmának nagyságáról.

A XX. század egyik meghatározó zeneszerzője, a mélyen hívő Olivier Messiaen szenvedélyesen figyelte és hallgatta a madarakat. Kottafüzettel és ceruzával a kezében képes volt körbeutazni a Földet, hogy feljegyezhesse éneküket. Fiatalkorától három dolognak szentelte életét: a zenének, a természetnek és a szeretetnek. (Kedvenc, általa gyakran idézett verssora Keats tollából származik: "A thing of beauty is a joy forever.") Szerette a ritmust, a melódiát, nagy hatással volt rá a világzene, a Szentírásból táplálkozott, csodálta Debussyt, Mozartot, Berliozt és Wagnert. Orgonára, zenekarra, zongorára, énekhangra komponált művei közül most jó néhányat előadnak az avignoni fesztiválon, az Olivier Messiaen nyomában koncertsorozat keretében.

Bodnár-Pallós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu