Mindent az evangéliumért...

Aranymisés áldás előtt

A papi jubileumok remek alkalmat adnak a hivatásuk évfordulóját ünneplő lelkipásztornak a visszatekintésre, a papság gondolatával foglalkozó fiataloknak hivatásuk tisztázására, a híveknek pedig, hogy emberileg még közelebb kerüljenek lelkiatyjukhoz. Gyürki László körmendi plébános aranymisés áldás előtti szavait - amelyek a körmendi templomban hangzottak el - ezért is adjuk közre.

A hívek várják az aranymisés paptól, hogy szóljon valamit saját magáról is. Szent Pál a korintusi hívekhez írt második levelében tette ezt meg és engedett bepillantást életébe. Kérte is híveit, hogy bocsássanak meg neki ezért a balgaságért, és viseljék el: "Fogadjatok el, mint balgát, hogy kissé én is dicsekedhessem." Ezt kérem én is a hívektől.

El kell mondanom, hogy amióta az eszemet tudom, mindig pap akartam lenni. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy más is lehetnék. Keresztelő Szent János ünnepének vigíliáján, 1957. június 23-án szentelt pappá Kovács Sándor püspök úr. Jeremiás próféta meghívása volt az olvasmány, és ezt hallottuk a mostani szentmisében is. Úgy érzem, ebben benne van a pap meghívása és életre szóló hivatása. Isten öröktől fogva kiválasztotta. Megköszönöm Istennek ezt a nagy kegyelmet, amelyet olyan szépen kifejez a szentmise kánonja is: Hálát adunk neked, hogy színed előtt állhatunk és szolgálhatunk neked. Ezt tehettem ötven éven át.

Hálát érzek azért is, hogy meg kellett küzdenem hivatásomért. Nehéz idők voltak akkor: államosították a premontrei gimnáziumot, később bezárták a kisszemináriumot. Küzdelmes úton jutottam el a győri, majd a budapesti szemináriumig.

Láttam rossz példákat, amelyek el tudtak volna tántorítani hivatásomtól, de Isten gondoskodott szép példákról is. Rájuk mindig fölnézhettem, ők segítettek, lelkesítettek. Gondolok itt nevelőtanáraimra, professzoraimra: Géfin rektor úrra, a prefektusomra, Kalamár Ernőre. Legfőképpen Szakos Gyula püspök úrnak tartozom hálával: ő állt igazában "papi bölcsőm" mellett... Szeretném megköszönni Istennek paptestvéreimet is, akik szintén segítettek és segítenek.

Hálás szívvel mondok köszönetet Istennek szüleimért. Tudták, hogy fiuk pap szeretne lenni, de a nagy szegénység miatt nem tudták elképzelni, hogy ez hogyan is válhat valóra. Mégis bíztak abban, hogy "e fiúból pap lesz".

Mint kedves emléket őrzöm azt az olcsó kiadású újszövetségi Szentírást, amelyet édesanyám szegényes fizetéséből még leánykorában vásárolt, és én teljesen elnyűttem. Testvérem ebből olvasta fel ma a második olvasmányt, amely papi jelmondatomat tartalmazta. Hálás vagyok azért, hogy édesanyám ismerte és olvasta a Szentírást. Azt is tudom, hogy nagyon sokat imádkozott, és bizonyára most is imádkozik értem.

Hálásan köszönöm meg szüleimnek jó testvéreimet. A szegénység ellenére öt gyermeket mertek vállalni. A nehéz történelmi idő szétszórta őket a nagyvilágba, de hála Istennek, most itt vannak velem a hálaadó szentmisémen.

Újmisés jelmondatom ugyanaz volt, mint az ezüstmisés, és a mostani szentképre is ezt írtam: Mindent az evangéliumért teszek, hogy abban részem legyen. Úgy érzem, Pál apostol ebben összefoglalta a pap feladatát. Mindent a jó hírért, az evangéliumért, Isten országának terjedéséért! Gyarló erőmmel erre törekedtem.

De ebben a jelmondatban benne van részemről Isten írott szavának, a Szentírásnak szeretete és szolgálata is, vagyis Isten szavának megszerettetése, megismertetése - szóban és írásban. Megköszönöm Istennek, hogy ezért is fáradozhattam a levelező tanfolyamon Budapesten, Szombathelyen, Zalaegerszegen, az utóbbi időben pedig a Hittanárképző Főiskolán. Több mint ötszáz hallgatóval kerültem kapcsolatba, akik örömmel fogadták ezt a tanítást is, és megszerették a Szentírást. Sokan közülük hitoktatást végeznek, és segítői plébánosuknak. Jelenlegi hitoktatóim is itt készültek föl hivatásukra. Nekik is megköszönöm munkájukat.

Hálát adok Istennek, hogy - divatos szóval élve - sohasem éreztem zavart papi identitásomban. A legnehezebb időben is mindig tudtam dolgozni, sohasem éreztem, hogy nincs rám szükség. Nem volt könnyű - különösen a "nyílt egyházüldözés" idején - az elmúlt ötven esztendő. Újmisém után azonnal Sárvárra kerültem, pár hónapra. Utána tíz hónapig voltam kisunyomi, majd huszonegy napig kőszegi káplán - ahonnan szinte menekülnöm kellett. Pákán meghagytak négy évig, de utána szintén fél évig voltam Rábakethelyen, négy hónapig Vasváron. Ezután hat évig szőcei, tizenhét esztendeig olaszfai plébános voltam, majd Körmenden értem meg huszonegy évet. Egyik, már elhunyt paptestvérem tanácsára arra törekedtem, hogy "plébános" legyek, a nép papja, a hívek atyja. Hála Istennek, negyvennégy éve plébános is vagyok.

Hálásan megköszönöm Istennek, hogy jó híveket adott nekem, akik mindig mellettem álltak és állnak, és imádkoznak érettem. Külön is megköszönöm, hogy mostani betegségem idején ezt még buzgóbban tették, és kiimádkozták gyógyulásomat. Aranymisés áldásommal is szeretném ezt meghálálni nekik.

Íratlan törvény, hogy minden pap állítson maga helyett utódot. Meg kell köszönnöm Istennek, hogy olaszfai és körmendi szolgálatom idején egy-egy új pap indult el a hívek szolgálatára: Varga Ottó, aki most ezüstmisés és Németh László, aki két éve pap.

A hívek már értesültek arról, hogy számomra is "esteledik és lemenőben a nap". Érzem, hogy ennyi telt tőlem, ezért kértem a főpásztortól nyugdíjazásomat. Nem a munkából akarok kiállni, de a nagy plébánia vezetését már nem tudom vállalni. Szent Márton szellemében "nem vonakodom a munkától". Itt maradok a közelben, továbbra is dolgozni szeretnék, de nem megy már a régi lendülettel, erővel. Új, fiatal lelkipásztorok jönnek majd, akik folytatják azt a munkát, amit most átadok nekik.

Hogy eddig is el tudtam látni e sok plébániát - főképpen második éve, már betegségem idején is - ez kedves munkatársamnak, Császár Istvánnak az érdeme. Ezért most is hálásan megköszönöm neki, hogy tizenkét évig megértő, hűséges, áldozatos munkatársam volt. Kívánom, hogy új, felelősségteljes állomáshelyén is hasonló lelkülettel végezze munkáját, és főképpen nevelje az új nemzedéket.

Az aranymisés emlékkép mellett három művészi ereklyetartót szeretnék emlékül hagyni a híveknek. A bennük lévő ereklyéket már ünnepélyesen elhelyeztük templomunkban: a szent életű Boldog Batthyány László, a vértanú Boldog Apor Vilmos és az utolsó apostoli magyar király, IV. Károly ereklyéi ezek. Szent Erzsébet ereklyéje mellett emlékeztessenek ezek a mai hálaadó szentmisére.

Most pedig fogadjátok aranymisés áldásomat!

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu