Akik igazán tisztelik az embert...

Közösség a homoszexuálisok gyógyulásáért

A "meleg büszkeség" napja után többször is eszembe jutott, vajon hányan hallottak idehaza arról a demonstrációról, amelyet homoszexualitásuktól szenvedő, s attól szabadulni kívánó emberek rendeztek az American Psychiatric Association (Amerikai Pszichiátriai Egyesület - APA) egyik éves gyűlése alkalmával. Igen, az említettek a hajlamaik megváltoztatásához való jogaikért tüntettek, azért, hogy terápiában részesülhessenek. Gyanítom, sokszor erőteljesen tájékoztatott honfitársaink aligha tudnak az efféle eseményekről, ezek ugyanis nemigen lépik át a mindenható média ingerküszöbét. Ez persze érthető, hiszen ha hírük kél, rogyadozni kezdhet egy hazug alapokon felhúzott építmény.

Azoknak, akik egy kicsit is kényesek arra, ha az orruknál fogva vezetik őket, érdemes megismerkedniük Christl Ruth Vonholdt közelmúltban megjelent tanulmányával, amely magyarul az Embertárs című mentálhigiénés és lelkigondozói folyóiratban látott napvilágot. A német orvosnő - aki az Offensive Junger Christen nevű ökumenikus élet- és munkaközösséghez tartozó Deutsches Institut für Jugend und Gesellschaft (Német Ifjúsági és Társadalmi Intézet) vezetője - 1993 óta foglalkozik a férfi és női identitás kérdéseivel. A homoszexualitás megértése című írásában a klasszikus és legújabb tudományos kutatások eredményeinek fényében olyan tényeket fogalmaz meg, amelyeknek rendszerint épp az ellenkezőjét hallja-látja a gyanútlan médiafogyasztó.

"Intézetünkhöz számos kérdéssel fordulnak, melyek során újból és újból azt tapasztaljuk, hogy sok ember, aki homoszexualitását konfliktusként éli meg és szenved tőle, még sohasem hallott arról, hogy vannak olyan terápiák, amelyek azoknak segítenek, akik homoszexuális hajlamaik csökkenését és érett heteroszexuális képességeik fejlődését kívánják. Társadalmunk ťpolitikai korrektségeŤ megakadályozza, hogy meghallhassák ezt az üzenetet. Sőt, azt is megakadályozza, hogy a terapeuták képzésük során erről bármit is halljanak. Ennek az a következménye, hogy a terapeuták egyre kevésbé vannak felkészülve arra, hogy az egodisztóniás [az érintett számára elfogadhatatlan] homoszexualitásukkal küzdő embereket elkísérjék a homoszexuális érzéseik közül kivezető úton. Az egodisztóniás homoszexualitásban élő embereket ezért állandóan diszkriminálják - oly módon, hogy egy diszkriminációellenes törvény nem segít rajtuk."

Miért kellene gyógyítani azt, ami nem betegség? - kérdezhetné ártatlan arccal a honi média (dez)információin cseperedett hazánkfia. Ezzel kapcsolatban is megdöbbentő Vonholdt történeti visszatekintése, melyben bizonyára a legtöbb magyar olvasó újdonságként szembesül többnyire elhallgatott tényekkel. A homoszexualitás mint emocionális zavar 1973-ban került le az APA diagnózislistájáról, s azóta a közbeszédben teljesen természetes, veleszületett irányultságként emlegetik e hajlamot. Csakhogy a nagy fordulatot nem ellenőrzött kutatások és kísérletek során kiforrott tudományos konszenzus eredményezte, hanem egy maroknyi csoport politikai agressziója, fenyegetésektől sem visszariadó háborúja a pszichiátertársadalommal szemben. Azt is érdemes megfontolnunk, hogy az APA (nem szakértők által hozott) 1973-as döntése után öt évvel egy kérdőíves felmérés során kiderült, hogy az egyesület válaszadó tagjainak hatvannyolc százaléka továbbra is pszichés problémának, emocionális zavarnak tekinti a homoszexualitást.

Christl Ruth Vonholdt tanulmányában a legújabb kutatásokra is hivatkozva világítja meg a homoszexualitással kapcsolatban rendszeresen emlegetett "érvek" tarthatatlanságát: idézi Martin Danneckert, a frankfurti egyetem szexuáltudományi intézete professzorának 2000-ben megjelent tanulmányát (ő egyben a homoszexuális mozgalomnak is egyik fő alakja), mely szerint "minden olyan múltbéli kísérlet, amely arra irányult, hogy a homoszexualitást biológiai magyarázattal támassza alá, kudarcot vallott". Az is kiderül Vonholdt írásából, hogy a témával foglalkozó kutatók belátták: téves alapfeltevés, miszerint a homoszexualitás "sok különböző egyén olyan egységes jellemzője volna, amely hoszszabb időn keresztül stabil marad és egyszerűen mérhető". Vagyis nem identitásról, hanem olyan viselkedésformáról van szó a homoszexualitás esetében, amely - minden ellenkező állítással szemben - megváltoztatható.

A bibliai gyökerű keresztény emberkép talaján állva Vonholdt és közössége az 1973 óta is zajló (persze "politikailag inkorrekt") pszichoanalitikus és mélylélektani kutatásokon alapuló terápiás módszerükkel igyekeznek segíteni a homoszexuális érzéseiktől szabadulni vágyó embereket, akiknek életformája véleményük szerint egy megoldatlan személyiségfejlődési konfliktus kifejeződése: az érett férfivá, illetve nővé válás útján bekövetkezett elakadás, illetve zavar eredménye. Segítségük mélyreható: a hozzájuk fordulóknak nemcsak a viselkedését érinti, hanem vágyaikat, fantáziáikat és vonzalmaikat is. Az idézett tanulmányból az is kiderül: a társadalmi problémák megoldásán fáradozó ökumenikus közösség és Christl Ruth Vonholdt szavait és tevékenységét az ember iránti mélységes tisztelet hatja át, szemben azokkal, akik mások szenvedését, személyiségük kibontakozásának zavarait saját politikai, hatalmi érdekeik eszközéül használják.

Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu