|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Úton a közösségi egyház felé Családtábor Balinkán Festői környezetben, a Bakony és a Vértes találkozásánál, Balinkán gyűlnek össze évről évre a székesfehérvári egyházmegye azon családjai, házaspárjai, akik a plébániákon aktívan részt vesznek a helyi közösség életében, szervezik, formálják, alakítják azok működését, illetve elősegítik új közösségek születését. Spányi Antal megyés püspök már az új egyházmegyei törvénykönyvben megfogalmazta, s körlevélben is felhívta a figyelmet arra, hogy az egyházmegye kormányzásában, lelkiségének megerősítésében kiemelkedő szerepet szán a plébániai családközösségeknek. A személyes szeretetkapcsolatra épülő plébániai közösségek tagjai tetteik által, életpéldájukkal szólíthatják meg legeredményesebben a kívülállókat. Bernáth Károly, a családpasztorációs bizottság tagja VI. Pál pápa gondolatát idézi, amikor beszélgetésünk során szóba kerül a hívő ember szerepe a társadalmi kapcsolatok építésében: a mai időknek inkább tanúkra, mint tanítókra van szükségük, és tanítókként is csak hallgatnak ránk, ha egyben tanúk is vagyunk... S nekünk ilyen tanúknak kell lennünk! - mondja. Az egyházmegye öt esperesi kerületében hat-hat pasztorációs körzetet hoztak létre, ahol olyan világiakat keresnek, akik alkalmasak és hajlandók is közösségek építésére, összefogására. Csak a közösségi egyház felé vezető úton lehet haladni! Ezért szólította fel a püspök papjait, hogy az egyházmegye mellett a plébániák is támogassák anyagilag is a továbbképző, megerősítő táborba újonnan jelentkező családokat, házaspárokat. Egyre több azoknak a fiataloknak a száma, akik a városból - ahol megtapasztalták a plébániai közösség erejét - vidékre költöznek, s ott hoznak létre új közösségeket. Ilyen módon alakultak közösségek például Alcsútdobozon,Vértesacsán, Lovasberényben, Magyaralmáson, Iszkaszentgyörgyön. A balinkai Tölgyes-táborba nemcsak a hely szépsége, a jó környezet, a tiszta levegő csábítja vissza évről évre a családokat, hanem a nyitott, befogadó közösség is, amelyben kicserélhetik tapasztalataikat, erőt meríthetnek a további munkához - mondja Szabó Gábor, a tábor szervezője. A közösségépítést segítő gazdag programok mottója: "Veletek vagyok." Míg a felnőttek délelőttönként előadásokat hallgattak a közösség születéséről, a családközösség működéséről, szerepéről a plébániai élet megújításában, a gyerekeknek, fiataloknak sport- és egyéb szabadidős programokat szerveztek. Marsó Roland a székesfehérvári ciszterci plébániáról érkezett feleségével és három gyerekével. A két félidő közötti szünetben a focipálya szélén ad taktikai tanácsokat a gyerekeknek. Régebben családsegítő központban dolgozott, a tavasszal fejezte be az első évet a Sapientia teológia szakán. "Mindenkinek akarnia kell a közösséget!" - mondja. Keresi és megpróbálja mindenütt az életben megtalálni azokat az embereket, akikkel együtt lehet működni. Kornél és felesége, Jutka Alcsútdobozról érkezett a táborba. Kornél szerint aki közösséget épít, "az a jövőbe fektet be". Igaz, hogy néha sok időt elvesz a családtól - amit Jutka időnként zokon vesz -, de arra gondol, hogy majd a mi gyerekeinknek is szükségük lesz megtartó keresztény közösségre, ahol a család mellett támaszt, segítséget kaphatnak. A Székesfehérvárról érkezett Mariann is bekapcsolódik a beszélgetésbe, aki a családnak mint elsődleges közösségnek a szerepét és jelentőségét emeli ki. Közben ismét előbújnak az árnyékból a gyerekek, a fiatalok is belefáradnak a forróságot enyhítő "vizes programba". Fiú- és lánycsapatok versenyeztek, hogy melyikük tud több vizet önteni a másikra, ami - az önfeledt nevetésből ítélve - nemcsak hűsítő, de szórakoztató mulatság is volt. A késő délutáni szentmise előtt a vállalkozó kedvű gyerekek és felnőttek a Gaja-patak meredek, sziklafalakkal övezett völgyébe kirándultak. A völgy szépsége is megteremtette a maga mítoszát, barlangokkal, sziklákkal, szerelmeseket megszemélyesítő öreg, már kidőlt tölgyekkel, régi idők emlékeivel zsiványokról, urakról, úrhölgyekről... A természet, a lélek harmóniája mellett ott van Jézus valósága is az úton bandukoló emberek között, akik az ő nevében jöttek össze, hogy erősítsék egymást, s ezáltal az egyházat is. Szöveg és kép: Cser István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|