A szabadság városa - Gdansk (2.)

Az olowai bazilika orgonája

A város további szentélyekkel is kedveskedik a zarándokok számára. Közülük kiemelkedik az Óváros szélén található Szent Katalin- és a Szent Brigitta-templom. Előbbi a város legöregebb istenháza, melyet 1200-ban emeltek a gótika pompázatos stílusában (sajnálatos módon a templom teteje 2006-ban teljesen leégett, a belső értékek nagy részét azonban sikerült kimenekíteni, a helyreállítás napjainkban is zajlik), az utóbbi pedig a rendkívüli állapot idején és a tiltás éveiben a föld alatt működő Szolidaritás mozgalom központi székhelyeként vált ismertté. Az Oliwa városrészben helyet kapott egykori ciszterci templom és kolostor meglátogatása is megéri a fáradságot. A bazilika rangra emelt szentély szemkápráztató hófehér stukkókkal díszített barokk főoltára és a díszes stallumok egyedülállóak, az orgona pedig a világ egyik legjobb hangzású hangszere (élményt nyújtó hangzása a mindennap 12 órától kezdődő, ingyenes koncert keretében csodálható meg).

Hosszú utca a városházával (toronyépület)

Az egykori Danzigot Lengyelország magtárának is hívták. Itt gyűjtötték össze, közel négyszáz magtárban, a tengeri szállításra váró gabonaféléket. Ebből a korból (XIV-XV. század) maradt meg Európa két legkorábbi ipari emléke: a téglából épült nagy malom épülete, és a város egyik jelképe, a két bástyával közrefogott, középen fából ácsolt daru, amely a Motlava folyó mentén kikötött hajórakományok mozgatásában segédkezett.

Az 1970-es vérontás áldozatainak emlékműve

A város számos szakrális és világi építménye mellett, a kommunizmus éveiben a Gdanskban kiforrott mozgalom, a Nobel-békedíjjal kitüntetett (1983) Lech Walesa nevével fémjelzett lengyel Szolidaritás mozgalom kitörölhetetlenül beleírta a város és lakóinak nevét a világ történelemkönyvébe. A mozgalom kiindulási ideje egy tragikus eseményhez kapcsolódik: 1970 decemberében a sztrájkba lépett hajógyári munkások többezres tömegére a karhatalmi erők tüzet nyitottak, aminek következtében 44 ember meghalt, 1164 pedig megsebesült. Az évek folyamán a kommunista vezetés azt gondolta, hogy ezzel "háborút nyert". 1978. október 16-án azonban pápává választották Karol Wojtylát, aminek híre földindulásszerű, katalizáló erővel hatott a lengyel emberek lelkére, a varsói és moszkvai kommunista vezetésben pedig félelmet és rémületet okozott. Az események nem is várattak sokat magukra: 1979 decemberében egy 36 éves hajógyári munkás, Lech Walesa a gyár udvarán rövid beszédet tartva megfogadta, hogy a gyár kapuja melletti vérontás helyén a következő évben egy hatalmas emlékmű fog az áldozatokra emlékeztetni. A későbbi mozgalomvezető felszólította a munkásokat, hogy a szentmisék keretében imádkozzanak a mennyei Atyához, és kérjék a "Fekete Madonna" közbenjárását az ügy sikerre viteléért. Ettől a naptól fogva Lech Walesa, a czestochowai Szent Szűz képét a kabátja hajtókájára varrva viselte, és a gyülekezések többségekor a résztvevők közösen a kegykép másolata előtt szentmisét ünnepeltek. A mozgalom híre futótűzként terjedt az országban, melyhez annak csúcspontján tízmillió ember tartozott. Az ima és az állhatatosság gyümölcseként 1980. augusztus 31-én sikerült a megegyezés a helyi hatalommal, és aláírták az úgynevezett gdanski augusztusi egyezményt, mely véget vetett a tiltakozások és sztrájkok hullámának. Az egyezmény főbb pontjai a Szolidaritás mint mozgalom szabad bejegyzése és működése, illetve egy emlékmű építése volt. A földből magasba törő, a végén hajóhorgonyt formáló, három keresztben végződő monumentális emlékművet 1980. december 16-án áldották meg.

A varsói vezetés - félve a feltartóztathatatlan rendszerváltástól - moszkvai utasításra 1981 decemberében rendkívüli állapotot léptetett életbe, és betiltotta a Szolidaritás mozgalmat, mely a föld alá kényszerült, de a beindult folyamat immár feltartóztathatatlannak bizonyult. II. János Pál pápa kulcsszerepet játszott a mozgalom kialakulásában és annak hatásában - ezt az is bizonyítja, hogy Lech Walesa és a Szentatya szinte napi kapcsolatban voltak, Rómában többször találkoztak. A mozgalom vezetője megfogadta a pápa minden tanácsát. Ezért állítható, hogy a nyolcvanas évek elején, a Szentszék és a Szentatya által először elítélt, Latin-Amerikában kibontakozott "forradalmi" felszabadítás teológiájának pozitív ellenképe Lengyelországban alakult ki. Hiszen a pápai tanács nyomán, a mozgalom a hatalom erőszakos megváltoztatása helyett az erőszakmentesség útját járta és hirdette. Az ima, a szentmise és a csendes sztrájkok eszközével élve sikeresen célba értek, sőt megrengetve egész Közép-Európát, hozzájárultak a térség politikai átalakulásához.

II. János Pál pápa 1987. június 16-án meglátogatta a várost és az emlékművet. A szabadtéri misén két fontos mondatot mondott, mely erőt adott az állhatatos embereknek és mozgalmuknak: "Ne féljetek" - mondta, és egyik példaképét, a XX. század nagy lengyel prímását Wyszynskí bíboros híres gondolatát idézte: "Az a győztes, legyen bár leterítve és a földbe tiporva is, aki szeret, nem pedig az, aki gyűlöletben tobzódik... Aki gyűlöl, az már veszített is."

A pápa szerepére ma is aktívan emlékeznek a városban: a látogatás huszadik évfordulóján, 2007. június 16-án Tarcisio Bertone bíboros, a Szentszék államtitkára a város Zaspa negyedében "zöld emlékművet" avatott. A II. János Pál emlékének szentelt nagy kiterjedésű parkban huszonhét hársfa emlékeztet a pápaság éveinek számára, közepén terebélyes tölgyfa áll. A zaspai parkba minden hónap 16-ára hívnak és várnak mindenkit, hogy együtt emlékezzenek a húsz év előtti pápalátogatásra, és imádkozzanak II. János Pál boldoggá avatásáért.

Kuzmányi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu