"Az élet a legnagyobb ajándék"

Patrik József kettős jubileuma

"Az élet a legnagyobb ajándék." Ki más mondhatná ezt hitelesebben, mint az, aki a kilencvenedik életévében jár? Patrik József címzetes kanonok, nyugalmazott plébános a nyíregyházi papi otthon lakója. A hajdani ferences kolostor szerzetesi cellájából kialakított szobájába a becsukott ablak ellenére is beszüremlik a világ zaja. Ám ennek itt nincs jelentősége, hiszen életét a lélek rendje, csendje és harmóniája szabja meg.

Születése kerek évfordulóját megelőzően volt egy másik jubileum: júniusban ünnepelhette pappá szentelésének hatvanötödik évfordulóját. Három helyen tartott hálaadó szentmisét - Boldogkőújfaluban, ahol negyven éven át plébánosként szolgált, a papi otthonnal egy épületegyüttesben levő Szent Antal-plébániatemplomban, ahol magas kora ellenére rendszeresen misézik, valamint a papi otthon közössége körében, az otthon kicsinyke, meghitt kápolnájában. Ez utóbbi fényét emelte az is, hogy együtt misézhetett a vele együtt szentelődött Nagy Bélával, aki maga is az otthon lakója.

- Deteken születtem, 1917. augusztus 28-án. Édesapám e Hernád völgyi kis faluban volt kántortanító-igazgató. Népes család volt a mienk, tízen voltunk testvérek. Sorsunkba keményen beleszólt a történelem. Családunk felvidéki származású, így Trianon kettészakította a családot - emlékszik vissza Patrik József. - Mi az anyaországban maradtunk. Gimnáziumi tanulmányaimat a mezőkövesdi Szent László Reálgimnáziumban végeztem. Szüleim papnak szántak, ennek értelmében lettem a kisszeminárium lakója. Azonban a magam belső, lelki küzdelmei folytán jutottam arra a meggyőződésre, hogy nemcsak az ő biztatásuknak engedelmeskedve, hanem a magam akaratából jelentkezem az esztergomi szemináriumba.

Tanulmányaimat a bécsi Pázmáneumban folytattam négy évig. Csodálatos, színes világ, lelki aranybánya volt, ahol igen elmélyült képzés folyt. Teológiai tanulmányaimat Kassán fejeztem be, anyaegyházmegyémben. 1942. június 14-én Madarász István püspök a kassai Szent Erzsébet-templomban szentelt pappá.

Első állomáshelyem - 1942-1944 között - Bodrogkeresztúr volt. 1944-ben Szencen lettem hitoktató. A következő év elején Rátkára helyeztek adminisztrátornak. Itt másodszor szólt bele a történelem az életembe: alighogy oda kerültem, a kis sváb falu lakosságát az iskolába rendelték. A deportáltak soraiban én is ott voltam. A Don-medence szénbányáiban eltöltött két esztendő embert s hitet próbáló idő volt. Istennek hála, mindkettőt kiálltam! Hazatértemkor a hernádkércsi kinevezésemet már nem a joghatóságától megfosztott kassai püspök, hanem az egyházmegye anyaországi részét kormányzó Brezanóczy püspök írta alá. Hat év múltán Pácinban, 1964-ben pedig Boldogkőújfaluban lettem plébános, s ott is maradtam negyven éven át.

Patrik József papi életét végigkísérte a szentelésekor választott Ige: "Akik Istent szeretik, minden javukra válik." Magyarban, svábban, cigányban egyaránt Isten gyermekét látta, akiknek lelke szomjazik az Igére. A hitoktatást mindenkor a legfontosabb papi feladatnak tekintette. Vallotta, hogy a pap hívő és hitvalló, aki mindenekelőtt életpéldájával nyer tiszteletet, megbecsülést. Legfőbb erőforrásának az Oltáriszentséget tekintette, amely felülírta a hétköznapok gondjait, az idő és a körülmények okozta fáradtságot. Ebből merített alázatot, ez tartotta tőle mindenkor távol az önzés kísértő szellemét.

Hosszú papi szolgálatának szomorú tapasztalata falvaink lakosságának fogyatkozása. Az abaújpolgári filiában valamikor harmincöt hittanos gyermeke volt, ma mindössze százan élnek a faluban. Hol van már tízgyerekes család-modell, amelybe ő beleszületett? Hol vannak a népes falusi családok, a papi utánpótlás legfontosabb bázisai?

- Vasmisém felemelő momentuma volt a boldogkőújfalui meghívás, a jubileumi misére összegyűltek sokasága. Jöttek mindenhonnan, ahol csak megfordultam, szolgáltam hosszú papi életem során - mondta a nyugalmazott plébános. - Bodrogkőújfalu nagyon a szívemhez nőtt. Címerében a pásztorbot a hajdanvolt Szelepcsényi-birtokra utal, amely nemcsak birtokosa emlékét őrzi, hanem a vallásos lelkületet is. Nyolcvanhét éves koromban, 2004-ben váltam meg tőlük, s jöttem a papi otthonba. Itt, a hozzám hasonlóan magas korú paptestvérek közt érzem leginkább azt, hogy az élet a legnagyobb ajándék, melyet Istentől kapunk, s melyről neki kell számot adnunk.

Máriás József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu