C-dúr az életünk?

Az ember töri a fejét, hogy valami frappánsat találjon ki. Valami olyasmit, amit mások biztosan nem mondanak. Valami emlékezeteset, meglepőt, hosszan tartót. Így töprengtem én is egy születésnapra készülődve. Bújtam az idézetes könyveket, sorjáztak szemem előtt a bölcsességek. Mígnem egyszer csak szemem elé került a következő jókívánság: "Életed legyen olyan, mint a C-dúr: ne legyen benne kereszt." Hű, megvan! Az illető amúgy is zenével foglalkozik, a mondat pompás, már róttam is az ajándékkísérő kártyára. Dátumot kanyarítottam rá, aláírást, s becsúsztattam az ajándék csomagolásának résébe. Kész.

Elégedetten gondoltam művemre, a telitalálatra. A mondat folyamatosan forgott bennem. Eltelt egy nap, eltelt kettő. S az elégedettséget szép lassan felváltotta a kétely. Valóban jó mondat ez? Az biztos, hogy jókívánság, de vajon tényleg jó kívánság?

Rájöttem, lehetetlent kívánok. Mint amikor hatvanadik születésnapon azt mondja valaki az ünnepeltnek: kívánok még legalább ugyanennyit. Vajon érdemes olyasmit kívánni, ami úgysem valósulhat meg? Vajon szabad kegyes, ám átgondolatlan illúziókat kelteni, csak a jó hangzás miatt?

Nincs kereszt nélküli élet. Helyesebben: kereszt nélkül nincs élet. Kisebbet vagy nagyobbat, de keresztet mindenki hordoz. Az emberiség közös megsebzettségét mindenki szenvedi.

Aztán eszembe jutott a példázatos történet: vándorunk nehéznek találja keresztjét, amely hosszú útján mindvégig a vállát nyomja. Kapja a fűrészt, lemetsz belőle egy darabot. S így tesz még kétszer-háromszor: amikor már nagyon nyomja a vállát a súly, mindig levág a kereszt szárából tíz-húsz centit. Ám amikor útja szakadékon vinne át, rádöbben: ha képes lett volna hordozni a terhet, most a kereszten mint a mélység fölött ívelő pallón kelhetne át. A megrövidített szár azonban semmire sem alkalmas. Az utazó - igaz, olykor gyorsabban haladhat - célját soha el nem érheti.

Igen, a könnyebb rész választása nem biztos, hogy azonos a jobbik rész választásával. Illetve - ahogy a vasárnap evangéliuma visszhangzik bennem: a jobbik részt választani, Jézus lábánál üldögélni a látszat ellenére nem is olyan könnyű. Talán sokkal könnyebb sürgölődésbe menekülni, mint szembesülni - vele és önmagammal.

Mire idáig jutottam a gondolkodásban, már újra a kezemben volt a megírt ajándékkísérő. Két darabban. És már csak egyetlen kérdés motoszkált bennem: honnan szerezzek záros határidőn belül új kártyát. Amelyre ráírom: "Életünk olyan, mint a Cisz-dúr: tele keresztekkel. Kívánom, hogy tudd őket derűs harmóniában hordozni"...

Süveges Gergő

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu