Uj Ember

2007.06.17
LXIII. évf. 24. (3070.)

Templomi esküvőnk
kiadvány
a házasulandóknak!

Főoldal
Címlap
Istennek legyen dicsőség mindörökké
Világegyházi tapasztalatokkal - a hazai egyházban
Beiktatták Ternyák Csaba érseket
Ünnepek és hétköznapok
Az MKPK nyári üléséről
XVI. Benedek pápa Assisiben
Lelkiség
Elmaradt katarzis
Szentírás-magyarázat
Szíve mennyország
Homíliavázlat
A kenyértöréstől a szentmiséig (XIX. rész)
LITURGIA
Szerelmes teremtményeibe
A hét szentjei és ünnepei
A hét liturgiája
C év
Katolikus szemmel
Ember és világkép a mai politikában
A történelem diktálja a feladatokat
Erdő Péter nyilatkozata az együttműködés fontosságáról
"Pápábbak a pápánál..."
Bábel érsek válasza a kioktatásra
Jegyzet
Kinek lehet érdeke?
Élő egyház
Gyermekarcok, dalok
Ünnep: az ének
"Legyen mindenkinek embere"
Országos karitásztalálkozó Székesfehérváron
Élő egyház
A katolikus sajtó világkongresszusa
"A szolidaritás fejedelemasszonya"
Erzsébet türingiai éveiről
Fórum
Egy régi kórus újjászületik
Új tagokat várnak
Téma variációkkal
Tűnődések a hétről
"A zene mindenkié!"
Olvasói levél
Gyökerek
Fórum
Úton vagyunk...
Magyar zarándoklat Aachenbe (1.)
Fórum
Önazonosság és az alternatív életmódok
Az egyénről a családok hétvégéjén
Díjak az egyházért végzett munkáért
Életüket szentelték a faluért
A Pápai Misszós Művek új vezetője
Madassery Sebestyén átvette kinevezését
Fórum
"Az Úr gondoskodik"
Papszentelések a hazai egyházmegyékben
Temetetlen hőseinkről - koncert helyett
Fél évszázada történt...
Katolikusok elleni perek 1956 után
Marco, avagy öröm a mennyben
A Regina Pacis közösség első papja
Kispap-napló 1944-45-ből
Ifjúság
Börtöncellák fényvivői
Kaposvári képzés önkéntes segítőknek
Főiskolások búcsúztatták az érseket
Seregély István szívügyének tekintette a felsőoktatást
A zarándok visszatért
Hangulatjelentés
REJTVÉNY
Számokból betűk
Kultúra
Továbbvitt örökség
Sütő András velünk valósága
Szenzációs felfedezés: Botticelli Esztergomban
Egy freskó, amely viták tárgya lesz
Időívek - negyedszer
Arcus Temporum fesztivál Pannonhalmán
A messzi szentek
Tíz mondat Duinóról
Miért?
Paletta
Fórum
Örülni mindannak, amit Istentől kaptunk
A Regnum Marianum mozgalom
El Camino - az óceánig
Mozaik
Egy régi mesterség emlékei
Harangtörténeti ankét Budapesten és Nógrádban
Kápolna nyílt a Tisztviselőtelepen
Kinek szól a harang?
Álmodik a múlt
Rajzok, színdarabok
Szent Erzsébetről
Ragyogó színű kecskerágók
Különleges szobor a páduai szentről

 

Ragyogó színű kecskerágók

A kecskerágófajok zöme Európában és Ázsia Urálon inneni felén honos. Van közöttük örökzöld és lombhullató, cserjés és fás növekedésű egyaránt. Néhány faj azonban Kínából és Japánból került Európába - elsősorban díszes levélzete miatt.



A japán kecskerágó (Euonymus japonicus) örökzöld cserje. Fényeszöld, bőrnemű, tojásdad alakú levelei enyhén fogazott szélűek. Csupán néhány centiméter nagyok, de csillogásuk - különösen eső után - a lombozatra vonja a figyelmet. Újabban tarka levelű fajtáit is kínálják a virágüzletek és a kertészetek. A bokor jól metszhető, ám ha nem nyúlnak hozzá metszőollóval, többméteres magasságot is elér. Könnyű alakíthatósága miatt dézsás nevelésre is alkalmas. E tartási mód mellett szól az is, hogy a japán kecskerágó nem teljesen télálló, ezért legjobb, ha télen fűtetlen helyiségben tartják. A kertbe ültetett példányokat az erősebb fagyok beállta előtt takarni kell. Ültessük széltől védett helyre.

Neveljük félárnyékos helyen, mert a tűző nap kárt tehet a levelekben! Erre különösen a bent teleltetett és a napfényhez nem szoktatott növények érzékenyek.

Középkötött, tápanyagban gazdag földben fejlődik a legjobban. Laza, homokos talajban hamar kiszárad a gyökérzet, ezért keverjünk az ültetőföldhöz valamennyi agyagot. Száraz, meleg időszakokban rendszeresen öntözni kell. Az edényben nevelt bokrot tavasszal ültessük át, és a növekedési időszakban kéthetente keverjünk tápoldatot az öntözővízhez! Ha találunk alkalmas helyet a kertben, célszerű kiemelni a gyökérlabdát a dézsából, és kiültetni a kert talajába. A szabadban jóval erőteljesebben fejlődik, és szebben díszlik télen az ismét dézsába visszaültetett, és a házban telelő példány.

A japán kecskerágót általában dugványgyökereztetéssel szokták szaporítani. Erre tavasszal, az új hajtások megjelenése előtt van mód, de a nyár végén szedett, érett hajtások még eredményesebben gyökereznek. Vágjunk tíz centiméter hosszú hajtáscsúcsokat, és távolítsuk el az alsó levélpárokat, majd tűzdeljük homokkal és kerti földdel megtöltött szaporítóládába! A gyökeresedéshez nincs szükség talpmelegre, elegendő, ha a ládát félárnyékos helyre tesszük, és a földet mindig nyirkosan tartjuk.

Erdei kirándulásokon általában csak ősszel figyelünk fel a piros és narancs színekben ragyogó papsapka kecskerágó terméseire (E. europaeus). Ott van a helye a kertben is, hiszen minden földtípussal megelégszik, jól tűri a szárazságot, és még árnyas helyen is megél. Ősszel, lombhullás előtt a levelek kárminvörös ruhát öltenek. A cserje felfelé törekszik, ám alakító metszéssel csinos, szabályos bokorrá nevelhető.

Szöveg és kép:

Lovas Katalin

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu