Szentírás-magyarázat

Elmaradt katarzis

Évközi 11. vasárnap - Lk 7,36-50

A bűnös asszony története Szent Lukács evangéliumának egyik leggyönyörűbb epizódja. Sok hasonlóságot mutat a betániai vacsora elbeszélésével (Mk 14,3-9). A két elbeszélés közös elemei: étkezés; a vendéglátó neve Simon; Jézus fejét/lábát megkeni egy névtelen asszony; a jelenlévők zúgolódása; Jézus megvédi az asszonyt. Feltehetően ugyanarról az esetről van szó, mely különféle formákban maradt fenn a hagyományban. A nyugati egyházban Nagy Szent Gergely óta igen sokan egyetlen személynek gondolták az itt szereplő bűnbánó asszonyt és Mária Magdolnát, akiből Jézus hét ördögöt űzött ki (Lk 8,2), és aki a feltámadás tanúja is lett (Jn 20,11). Sőt, egyesek a betániai Máriát, Lázár nővérét is azonosították ezzel az asszonynyal (és Mária Magdolnával). Ezek az azonosítások azonban tévesek: minden valószínűség szerint három különböző asszonyról ad hírt az evangélium.

A szokásos magyar fordításban így olvassuk Jézus szavait: "Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett" (Lk 7,47). Ebből úgy tűnne, mintha a bűnbocsánat az aszszony szeretetének jutalma lenne. Nem egyezne meg ez a fajta megfogalmazás a példabeszéd értelmével sem, hiszen ott arról van szó, hogy az adósok hálája, szeretete az adósság elengedésének következménye, nem pedig oka. A probléma a helytelen magyar fordításból adódik. A görög ťhotiŤ (mert) szó ugyanis nemcsak a ténybeli okot jelölheti, hanem egy dolog felismerésének okát is. Onnan látszik, hogy az asszony sok bűnét megbocsátotta Isten (illetve Jézus), hogy most nagyon szeret. Ebből a szeretetből, a szeretet és hála gesztusaiból felismerhető, hogy Isten, illetve Jézus sok bűnét megbocsátotta.

Jézus nagylelkű a bűnösökhöz, míg a magát vallásosnak gondoló farizeus nem. Az evangélium utalni akar ezáltal arra a konfliktusra, amely a zsidóság és a kereszténység között kialakult. A zsidóság a nemzeti korlátokhoz kötöttsége miatt nem fogadja be a pogányokat, sőt, tisztátalannak tekinti a pogány házát, ételét, a vele kötött házasságot. A kereszténység ezzel szemben Jézus szeretetének útját járja, megnyitja ajtaját a pogányok előtt, annak az Istennek a jóságát hirdeti, akinek minden nép és minden ember kedves.

Az evangéliumi történet hatalmas erővel állítja elénk a bűnbánat és bűnbocsánat katartikus erejét. Az asszony könnyei és gesztusai jelei annak, hogy tisztában van bűnei súlyával és a megbocsátás ajándékának értékével. Ehhez hasonló katarzist csak az az ember élhet át, aki őszinte önmagához, aki beismeri vétkeit. VI. Pál pápa mondta: "A huszadik század legnagyobb bűne, hogy nincs bűntudata." A bűnbocsánat és az újrakezdés katarzisát képtelen átélni az, aki letagadja a bűnét. Igaz mindez nemcsak az egyéni életben, hanem a népek életében is. A rendszerváltozás egyik legnagyobb baja az volt, hogy nem történt meg a bűnbánat, a bűnök beismerése. Nem élhettük át a katarzist és az újrakezdést. A diktatúrában elkövetett gaztettek kimondatlanok és büntetlenek, az akkor megszerzett előnyök és vagyonok érintetlenek maradtak. A múltunk megváltatlanul nehezedik ránk. Milyen jó, milyen égetően szükséges volna eljutni a bánat könnyeiig, az őszinte szó tisztaságáig!

Székely János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu