Önazonosság és az alternatív életmódok

Az egyénről a családok hétvégéjén

A Nagycsaládosok Országos Szövetsége megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a Szent Miklós Alapítvánnyal családi hétvégét rendezett Pomázon. A programsorozat keretében Tringer László ideg- és elmegyógyász A család szerepe az egyének önazonosságának kialakulásában címmel tartott előadást.

Az önazonosság-tudat az ember lelki egyensúlyának fenntartásában kulcskérdés, hiszen a személyiség fejlődésének folyamatát az identitás kibontakozásában ragadhatjuk meg, ahogy ezt mások mellett Erik Erikson és Jean Piaget is kifejtette. Az önazonosság azt jelenti: az egyén az én megszilárdulásával a világ különféle behatásai közepette is belső egyensúlyban van. Lelki betegségek esetében épp a "ki vagyok én" kérdés kerül előtérbe, amikor az egyén elbizonytalanodik, mert az önmagával kapcsolatos különböző állítások között nem találja az egyensúlyt.

Tringer László az identitással kapcsolatban néhány - a nagyközönség számára is érdekes - kutatási eredményt ismertetett. Többek között arról szólt, hogy betegeknél a gyógyulás folyamatában milyen fontos az önazonosság erősítése a lélek terápiája során...

Az identitás kialakulása már a csecsemőkorban elkezdődik. A harmonikus fejlődés legfőbb biztosítéka a stabil családi környezet. Fontos tényező a család valamely kultúrához, nyelvhez, eszmerendszerhez, illetve a valláshoz való kötődése, a felnőtté válás folyamatában ugyanis a hitnek nagy szerepe van. (Ahogy a családi közös imának is, melynek természetfeletti vonatkozása mellett "e világi", lélektani jelentősége sem elhanyagolható.)

Az előadó a gyermekkori traumatikus élmények (valamelyik szülő elvesztése, a családon belüli erőszak stb.) hatásaira is kitért. A traumakérdést Freud nyomán egy időben "túlértékelték", mai neves szakértők viszont egyöntetűen állítják: a felnőtt személyiség kialakulásában nem az egyszeri traumatikus élmény meghatározó, hanem a tartósan érvényesülő hatás. Ez a probléma más szinten a szülő irányító (esetleg büntető, jutalmazó) szerepénél is megjelenik, amikor visszajelzéseivel általánosítva a gyermek személyét veszi célba, ahelyett, hogy a konkrét cselekedetet minősítené. Nem mindegy, hogy például egy vizespohár kiborulását követően a gyerek mit hall: "ejnye, de rossz vagy", vagy azt: "ezt most ügyetlenül csináltad, pedig különben te nem vagy ügyetlen". Látszólag jelentéktelen e szocializációs "neveléstechnikai" felvetés, azonban ha egy fiatalt mindig azzal szembesítenek, hogy ő rossz, torzulhat a lelke: folyamatosan azt kell megélnie, hogy cselekedeteinek esetleges kudarca rögvest egész személyét kérdőjelezi meg...

Tringer doktort a művi meddővé tétellel kapcsolatos vita, a családalapítási, gyermekvállalási kedv hanyatlása, a szinglikérdés egyaránt foglalkoztatja. A szingli életmódból fakadó lélektani problémákkal jóformán minden pszichiáter találkozik, hiszen a hagyományos családképpel szembenálló "kísérletek", alternatív életmódok a tapasztalatok szerint rendre kudarcot vallanak. Az önazonosság fejlődésének egyik leggyakoribb torzulása, amikor az én kerül a középpontba. Ilyenkor a személy csak önmagából kiindulva képes értelmezni a világot, majd egy-két kapcsolati kudarc után levonja a következtetést: úgysem találom meg a páromat. De így nem is találhatja meg, hiszen minden társkapcsolat alapja épp az énközpontú gondolkodásból való kilépés. A szingliségbe nehezült személyek azonban erre egyre kevésbé képesek. Önazonosságuk önmagukba való bezártsággá merevedik, szemben a harmonikus önazonossággal, amely leginkább a másikkal való partneri viszonyban értelmezhető...

Fontos kérdésekről van tehát szó, hiszen a mai európai civilizációt - s benne a magyar társadalmat is - oly mélyen érintő problémák hátterében sok esetben a sérült önazonosság-tudat áll.

Pallós

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu