Harrach Péter

Ember és világkép a mai politikában

Van keresztény politikus? A válasz előtt kérdezzük meg: van keresztény pedagógus vagy keresztény gépkocsivezető?

Hogyne lenne! Az egyik a felnőtt keresztény felelősségével neveli és oktatja a gyermekeket, a másik keresztény emberként vesz részt a forgalomban, és persze mindkettő lelkiismeretesen dolgozik, és igyekszik jó szakemberré válni.

És a politikus? Ő nem tesz mást, mint keresztény társadalmi felelősségét gyakorolja szakmájának eszközeivel. A gyakorlatban ez két dolgot jelent, egyrészt, hogy minden megnyilatkozása és intézkedése mögött hiteles ember- és társadalomkép áll, másrészt, hogy nem használja a kalandorpolitika eszközeit.

Azt valljuk, hogy az ember két csodálatos ajándékot kapott. Az egyik a szabadság széles útja, amin bátran haladhat. A másik a korlát, ami megvédi, hogy szakadékba essen. És, hogy még szebb legyen a világ, ha mégis leesett, van létra, amin felmászhat. Miben különbözik ez a neoliberálisok emberképétől?

A védőkorlátban, a normákban. Ők megelégednek a szabadsággal. Ezért, amikor ők azt mondják, hogy a magzat élete a nő önrendelkezési jogának függvénye, mi arra kérjük az anyát, élje át a csodát, hogy a Teremtő társaként új emberi életet indít útjára.

A feladatunk prózai oldala megteremteni a lehetőséget, hogy ő vagy más felnevelje a gyermeket.

Amikor neoliberális dogma hirdeti a drogliberalizációt, mi azt mondjuk: ne add fel a szabadságodat, ne válj függővé. Azon dolgozunk, hogy a gyógyítás és megelőzés feltételeit megteremtsük. Az utóbbi igazi társadalomformáló feladat.

Amikor a házasságról csak annyit képesek mondani, hogy jogod van elválni, akkor mi azt mondjuk, hogy a házasság bátor elköteleződés, önmagunk fenntartás nélküli átadása, és a másik feltétel nélküli elfogadása. A véglegesség és kizárólagosság szándékával kötött kapcsolatra lehet családot alapítani. A keresztény politikus számára fontos a családpolitika, ami nemcsak családtámogatási rendszert jelent, hanem a két védendő intézmény - a házasság és család - értékeinek megjelenítését a közgondolkodásban. Ez különösen fontos ma, amikor a házasodási és gyermekvállalási kedv alacsony. Itt értünk el a társadalomképhez. Közösségekre épülő társadalomban gondolkodunk. Ez következik emberképünkből. Az ember számunkra nemcsak személy, akinek istenképiségéből adódó méltósága és jogai vannak, hanem közösségi lény is. A liberálisok megállnak a jogoknál, pedig az ember önmagát a másik emberrel való kapcsolatában találja meg. Nemcsak az egyén, hanem a társadalom számára is nélkülözhetetlenek a közösségek - a család, az egyházi közösség, a lakóközösség, a nemzet. A keresztény politikus ezeket a közösségeket kívánja megerősíteni.

Mit mutat minderről a mai magyar valóság? Mit képvisel ma a kormányoldal és az ellenzék a család, az egyház, a kistelepülések és a nemzet ügyében? A kormányoldal sajátos állapotban van. Az MSZP koalíciós partnere befolyása alatt áll. Feladta a hagyományos baloldali értékek képviseletét, és a pénzvilág szolgálatába szegődött. Ez is arra késztet minket, magyar kereszténydemokratákat, hogy markáns keresztényszociális irányt vegyünk, és a bal-, illetve a jobboldal korlátaitól függetlenül, saját értékrendünk szerint, politikai elődeink nyomát követve szolgáljuk a kisemberek érdekeit. A szélsőséges, már-már anarchista SZDSZ az említett közösségek gyengítésében érdekelt, miközben a deviáns magatartást erősíti.

Így érthető, hogy a Gyurcsány-kormány leépítette a differenciált és jól működő családtámogatási rendszert, miközben nincs mondanivalója a családról mint intézményről. A jelenlegi rendszer a munkajövedelemhez kötött támogatás helyett az alanyi jogosultságot részesíti előnyben, vagyis a dolgozó rétegek erősítése helyett teret ad a lumpenrétegek növekedésének.

Senki sem állítja, hogy a kormánypártokban többségben vannak a direkt egyházellenes képviselők, azt viszont igen, hogy kisebbségben vannak azok, akik örömmel fogadják az egyházak társadalmi tevékenységét. A többség egyszerűen egyház nélküli társadalomban gondolkodik. Ezért hajlamosak azok jogait figyelmen kívül hagyni. Az egyházi intézmények finanszírozásának megnyirbálása mögött, a költségvetési megszorítások szándéka mellett természetesen megjelenik egy szűk, de elszánt egyházellenes politikai kör törekvése is. Ők az egyházak társadalmi tevékenységét a minimumra kívánják redukálni. Nekünk természetesen az a célunk, hogy egyházaink szabadon működjenek, és megfelelő támogatást kapjanak társadalmi tevékenységükhöz, amely erejükhöz és az igényekhez mérten a lehető legszélesebb kell, hogy legyen.

Közösséget érintő aktuális kérdés ma a vidék Magyarországa, különösen a kistelepülések helyzete. Amíg a nagyváros az elidegenedés veszélyét hordozza, a kisebb települések - ha biztosítjuk a szükséges feltételeket - az élhető, kellemes élet lehetőségét kínálják. Ezt egyre többen felismerik, és a vándorlás nem a város felé, hanem a falvak felé irányul.

A kormányzati intézkedések a kistelepülési szolgáltatások és intézmények visszaszorítását szorgalmazzák. Ezek közül legszomorúbb az iskolák megszüntetése, akkor is, ha ez, az esetek egy részében több lépésben, álcázva történik. Az iskola léte nem lehet kizárólagosan gazdaságossági kérdés. Közösségépítő szerepe, a gyermekek érdeke többlettámogatást is indokolttá tesz. Mi ezért dolgozunk.

Nemzetben gondolkodunk, ami nem jelenti az egyetemes emberi értékek mellőzését. Elfogadók és nyitottak vagyunk, de nem kozmopoliták. A kormányzat nemzetpolitikájára ugyanaz vonatkozik, mint egyházpolitikájára. Világukban nem sok hely jut a nemzetnek, intézkedéseikben sem kap hangsúlyt. Tudjuk, hogy amíg a sovinizmus romboló, a kozmopolitizmus dekadens, addig a nemzeti öntudat építő erő. Politikai törekvéseink egyik hangsúlyos eleme a nemzetegyesítés.

A keresztény társadalmi felelősség gyakorlása mindnyájunk feladata. Két réteget különösen érint, a politikusokat és a civil szervezetekben dolgozó keresztény értelmiségieket. Az utóbbiak eszköze elsősorban az értékfelmutatás, az előbbiek esetében emellett nagy szerep jut a küzdelemnek. A társadalom ezt sokszor veszekedésként éli meg, pedig valójában a szakma sajátossága. Higgyék el, a jó ügyért való küzdelmet néha még élvezni is lehet.

(A szöveg a Keresztény felelősség az európai régióban című konfrencián elhangzott előadás szerkesztett változata.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu