LITURGIA

A kenyértöréstől a szentmiséig (XIX. rész)

Az apostoli kor kalendáriuma

Joggal feltesszük a kérdést, hogy vajon milyen kalendáriumot, naptárt használtak az első keresztények. Minden bizonnyal Urunk példáját követték, aki az aktuális héber naptárt követte. Kétféle kalendáriumot használtak abban az időben. Az egyik a régi zsidó naptár, amelyet - úgy látszik - a kumráni közösség is használt. Ez ötvenkét hétből állt, és itt az ünnepek mindig ugyanarra a heti napra estek. Liturgikus nap volt a hét első, negyedik és hatodik napja. Ez a naptár a Nap járásához alkalmazkodott. A másik a hivatalos, tizenkét holdhónapon alapult. Ebben az esetben az ünnepek nem estek a hét ugyanazon napjaira.

Úgy tűnik, hogy a hivatalos kalendáriummal szemben inkább a zsidó, papi kalendáriumot részesítették előnyben a keresztények. Azonban az apostoli egyház azonnal kinyilvánította függetlenségét ezektől a naptáraktól. Számukra egyetlen fontos és nagy jelentőségű ünneplés volt, a húsvéti misztérium ünneplése nyolcnaponként, mégpedig "a hét első napján" - olvassuk az Apostolok cselekedeteiben (20,7). A Didachéban és a Jelenések könyvében ez a nap már az "Úr napja".

Az első keresztények nem egy új megoldást találtak ki, hanem egyszerűen a hét első napját "átcserélték" az Úr napjára. Ez számukra nemcsak Urunk feltámadásának a napja volt, hanem összejöttek megünnepelni és megtartani az utolsó vacsora cselekményét az Úr parancsa szerint. Ez az ünneplés azonban elővételezése volt Urunk végső eljövetelének is, amint erre az egyik fohász is utal: Jöjj el, Uram, Jézus (Jel 22,21).

Egy másik jellegzetes esemény is kötődik az Úr napjához. Erről Szent Lukács (ApCsel 2,42-47) és Szent Pál is beszámolt (1Kor 16,1-2). A hívek életéhez szorosan hozzátartozott a szeretet parancsának gyakorlása, amelyre akkor is nagy igény volt.

Urunk feltámadásának évi ünneplése a zsidó-keresztény közösségek miatt feltételezhető. Kifejezett utalást nem találunk erre, de Szent Pál így ír: "Hiszen húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták. Ünnepeljünk tehát a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével" (1Kor 5,7-8). Ez a kép nyilván felidézi Mózes személyét, aki népét kivezette az egyiptomiak fogságából. Urunk pedig a bűn rabszolgaságától mentette meg az egész emberiséget.

Húsvét napjára vonatkozóan két feltevése volt e témával foglalkozó tudósoknak: az egyik, hogy minden alkalommal Nisan hónap 14. napján, a másik Szent Péter apostol első levelére utalva (1,3-4), a következő vasárnap volt. Burkoltan az is kérdés, hogy vajon melyik a jelentősebb: az Úr halálának vagy feltámadásának napja. A későbbiekben ezt tisztázza is az egyház. Egyetlen napként tekintették a húsvét utáni időszakot pünkösdig. Csak a II. század vége felé szerepelt hangsúlyozottan a Szentlélek eljövetelének ünnepe.

Utalást találunk arra is, hogy az istentiszteletet böjt megtartásával kapcsolták össze, ahogy az Apostolok cselekedeteiben szerepel (13,2). Majd később kialakultak az ünnepre előkészítő vigíliaböjtök is. A böjti nap a szerda és a péntek lett a Didaché tanúsága szerint. E napok Urunk elárulásának és szenvedésének a napjai voltak.

E rövid összefoglalásból kitűnik, hogy az első keresztények számára fontos volt az új időszámítás, amivel kifejezték elszakadásukat az Ószövetség világától, és egyre inkább az Újszövetség eseményei és azok ünneplése volt sorsdöntő számukra.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu